olvasmány

Amire megtanultunk figyelni

Jer. 22:29; Mt 6:21; 13:13-17; Mk 8:18.

  Egy indián ellátogatott New Yorkba a barátjához. Sétálni indultak a Broadway-m. nehezen viselte a járművek zaját, az utcákon özönlő tömegek moraját. Egyszer csak megtorpant, megragadta a barátja karját, és a fülébe súgta:

- Hallod te is, amit én hallok?

- Persze. Hallom az autók dudálását, a buszok dübörgését, a gyalogosok beszédfoszlányait…

- Nem, nem. Itt valahol egy tücsök ciripel.

- Lehetetlenség. Biztosan tévedsz, a belvárosba, sajnos, már régen nincsenek tücskök. De ha ide is tévedt volna egy, ebben a zajban úgysem hallaná az ember – felelte türelmetlenül a városi ember.

  Az indián széthajtotta az egyik ház falára kúszó csenevész vadszőlő leveleit – egy kis tücsök lapult mögöttük.

- Persze, nektek egyszerűen kifinomultabb a hallásotok – jegyezte meg józanul a barátja.

- Nem érted, miről van szó – volt a válasz. Adj egy 50 centes érmét!

  Amikor megkapta, a földre ejtette a pénzt. A körülöttük tolongó járókelők közül többen megtorpantak, még azok is, akik néhány lépéssel arrébb voltak már, és kíváncsian keresték szemükkel a járdán az érmét.

- Érted már? – kérdezte az indián a barátját. – Ennek a pénzdarabnak a csörrenése sem hangosabb, mint a tücsök ciripelése. A fehér emberek füle ezt mégis meghallotta. Tudod, az ember mindig azt hallja meg, amire megtanult figyelni…

H. Hamdorf-Ruddies nyomán

Az élet titkát kutatva 1.Móz. 1:27.   Azért kezdtem szövettani kutatásokba, mert az élet titkát akartam megfejteni. Mivel nem elégítette ki tudásszomjamat az, amit a sejtekről megtudtam, az élettan területén dolgoztam tovább. túl sokrétűnek tartottam ezt a területet, ezért áttértem a gyógyszertanra. De még itt is túl komplikált volt minden, ezért bakteriológiai tanulmányokba kezdtem. Rá kellett jönnöm, hogy a baktériumok is túlságosan komplex lények ahhoz, hogy kérdésemre választ kaphassak, ezért a molekulák területére irányult figyelmem, kémiával és fizikai kémiával kezdtem foglalkozni. Húszévi kutatómunka után arra a meggyőződésre jutottam, hogy egészen az elektronok és a hullámmechanika világába kell elmerülnöm, hogy megérthessem az élet titkát.   Ekkor döbbentem rá, hogy az elektronok csak elektronok, és nem élőlények. A nagy kutatási lázban valahol, útközben elvesztettem az életet, valahogy kicsúszott a markomból… Szent-Györgyi Albert, Nobel-díjas tudós emlékirataiból

Befejezetlen történet a segítségről 2Kor 12:9   Súlyos kétségek és gyötrő félelmek között élt. Úgy érezte, élete értelmét vesztette. Az összeomlás küszöbén állva felkereste az orvost, és elpanaszolta gondjait. Az végighallgatta. Recept helyett inkább egy tanácsot adott neki: - Fiatalember, magam is ismerem ezt az állapotot. Gyógyszerek nem használnak. Valami másra van szüksége az embernek ilyenkor… A napokban, amikor magam is ilyen nyomorult hangulatban voltam, elmentem a cirkuszba. Fellép ott egy csodálatos bohóc. Aki őt látja, annak visszatér az életkedve. Én már háromszor néztem meg az előadást…   A fiatalember elsápadt, nagyon halkan csak ennyit mondott: - Doktor úr, az a bohóc én vagyok… - és lassan elhagyta a rendelőt.   Hogy érezhette magát a hazafelé vezető úton? K. Bucher nyomán

Beismerő vallomás

Mt 10:34

- Vádlott, beismeri-e, hogy egyes vallásos törvények és hagyományok megszegésére buzdított?

- Beismerem…

- Vádlott, beismeri-e, hogy bűnözőkkel, a nép elnyomóival, aszociális elemekkel, a társadalom söpredékével tartott szoros kapcsolatot?

- Beismerem…

- Vádlott, beismeri-e, hogy kritizálta az egyházat, sőt néha ellen is dolgozott?

- Beismerem…

- Vádlott, beismeri-e, hogy megfelelő képesítés nélkül gyógyító tevékenységet folytatott?

- Beismerem…

- Vádlott, mondja meg a nevét és a születési helyét!

- Jézus, a júdeai Betlehemben születtem…

A. de Mello nyomán

 Békésdit játszani hogy kell?

Róm 12:18

  Rettenetes zaj volt az udvaron. A gyerekek játszottak. Hozzászokott már, de ezt az üvöltést és tombolást még az ő jámbor lelke sem tudta elviselni. Letette az újságot, a botja után nyúlt, és lassan lement az udvarra. Időbe telt, amíg a gyerekek egyáltalán észrevették, hogy ott van. Odajöttek hozzá, mert szerették, néha történeteket is mesélt nekik.

- Hát ti meg mit játszotok, amihez ekkora zaj kell? – érdeklődött.

- Háborúsdit! És ahhoz kell ám csatazaj is… - mondta egy  kipirult arcú nebuló.

  Elkomorult a tekintete, hirtelen a messzi múlt kitörölhetetlen emléke árasztotta el az udvart. Az a sztálingrádi tél… A repesz ütötte seb most még jobban fájt a testében…

  Magához húzta és cirógatta a kócos gyerekfejet. Hiába volt író, képtelennek érezte magát, hogy megértesse velük, a háború nem játék…

  Mentő ötlete támadt:

- Halljátok, mi lenne, ha a változatosság kedvéért békét játszanátok?

  A gyerekek odavoltak az ötlettől, ujjongva rohantak, ki tudja, hova.

  Felmászott fájó lábával a lakásba, csak teste ült a karosszékben, lelke messze járt… Kopogás nélkül csapódott fel az ajtó, hirtelen beözönlöttek a gyerekek a szobába. Tanácstalan, kíváncsi, ragyogó szemek meredtek rá.

- Veletek mi van? – kérdezte a kis betolakodókat.

- Csak még azt tessék megmondani, hogy is kell azt a békésdit játszani?

  Nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen-e…

Marsak, orosz író nyomán

Bevásárlás Mt 5:13   Egy fiatalember azt álmodta, hogy bevásárolni indul. Belépett egy üzletbe, a pult mögött angyal állt. A meglepetéstől izgatottan érdeklődött: - Mit lehet kapni ebben az üzletben?   Az angyal barátságosan válaszolt: - Nálunk mindent megtalál, amit csak kíván! - Akkor szeretnék békét venni a világnak, és egy nagy adag megértést az embereknek, meg tápláló élelmiszert az éhezőknek, sok időt és szeretetet a gyermekek számára, és adjon még… - Bocsásson meg, fiatalember – vágott szavába az angyal -, valamit félreértett, mi itt vetőmagot árulunk… mindezek vetőmagját… Th. Klocke nyomán

 Boldogság

Jób 14:1

  Rohanva, lihegve jött szembe vele a barátja. Ha meg nem állítja. Észre sem veszi, annyira sietett.

- Hová szaladsz ennyire? – szólította meg csodálkozva.

- Futok a boldogság után! – válaszolta kifulladva a másik.

- Biztos vagy benne, hogy a boldogságod előtted fut és üldöznöd kell? Nem lehet, hogy mögötted

sétál, és ha egy pillantásra megállnál, utolérne? Vigyázz, nehogy te fuss el előle…

Csodálkozni fog Lk 23:43   A kegyes asszony feltétlenül beszélni akart a lelkésszel „igen fontos és sürgős ügyben”.   Gondterhelt arccal és kissé remegő hangon számolt be gondjáról: - Egyre jobban aggódom a lányom miatt. Amilyen életet folytat, félek, hogy nem fogom viszontlátni a mennyországban…   Az öreg, bölcs pap hosszasan nézte az asszonyt, majd visszakérdezett: - És honnan tudja olyan biztosan, asszonyom, hogy Ön ott lesz?   Az asszonyban elakadt a szó. Meglepve és kicsit megbántódva nézett a lelkészre. Az megint szünetet tartott, majd így folytatta: - Tudja, három dolgon fog csodálkozni majd ott a mennyországban. Először is azon, hogy ki mindenki lesz ott. Másodszor azon, hogy ki mindenki nem lesz ott… - És harmadszor? – kérdezte türelmetlenül az asszony. - Harmadszor azon, hogy ezen nem is fog már csodálkozni… W. Hoffsümmer nyomán

Ébressz vágyat! Zsolt. 12:6   Ha hajót akarsz építeni, akkor ne azzal kezd, hogy munkásokat toborzol, és fát gyűjtetsz velük, szerszámokat adsz nekik, kiosztod a feladatokat, és tervrajzot készítesz, hanem keltsd fel bennük az olthatatlan vágyat a végtelen tenger iránt! Antoine de Saint- Exupéry nyomán