Péter így szólt: Uram, parancsolj, hogy odamehessek hozzád a vízen. Ő pedig szólt: jöjj!
(Máté 14, 28-29)

 Jézus útja szakadatlanul a hit útja volt. De a mi utunk is - Jézushoz vagy Jézussal - mindig a hit útja, azaz állandó kockázat.
Ilyen kockázat volt Péter tengeren járása is. Jézus ezzel nem Péter kíváncsiságát akarta kielégíteni vagy önelégültségét táplálni. Azt akarta minden időkre leszögezni, hogy a hozzávezető vagy a vele járt út minden, csak nem könnyű. Csak a világ szerint való okosság gondol ki magának egy széles utat, amit saját természetes értelme világít meg. A hit útja viszont a természeti embernek mindig bolondság. Mindaz, ami ellentétes a megszokott emberi tapasztalatokkal, lehetetlen előtte. Az ilyen ember nem hisz és nem is meri az Urat arra kérni: ;Parancsolj, hogy hozzád mehessek!"
Csak azon a széles úton, melyen az emberek sokasága jár, Lát magának szilárd talajt. Ott látszólag minden rendben van és nem lehet kétség a sikert illetően. Milyen gyakran jutottak már emberek ingoványra, jóllehet mindent olyan okosan kiterveltek! És milyen sokan majd csak odaát ébrednek annak a tudatára, hogy eltévesztették a helyes utat és a kárhozatba jutottak.

A Jézushoz vezető út s a vele járt út nem hat csábítótag. Nem ígér megbecsülést vagy előnyöket, sőt csak megvetést és gyalázatot. Pusztán és sötétségen vezet át, miközben mások napsütötte, széles utakon mennek tovább. ;Úgysem szabadulok meg már soha régi énemtől, megrögzött utaimtól" - monda egy hang belül, mert csak a láthatókkal számol.
Jézus azonban azt monda: ;Jöjj!" - Ő az, aki vágyat ébresztett lelkedben s ezen keresztül hív magához. Építs bátran és bizalommal arra, amit ő mond! Ő erősebb, mint körülményeid és mindazok a nehézségek, melyek veled szemben tornyosulnak. Erősebb azoknál a sötét hatalmaknál is, melyek nem akarnak elengedni téged.
Kérd az Urat hittel: ;Parancsolj, hogy odamehessek hozzád a vízen!" És ne nézz közben magadra és bűneidre! Ne nézd a nehézségek tengerét sem, vagy a sátáni ellenállás viharát. Csak az Úrra tekints és hittel figyeli a szavára: ;Jöjj!" - Azután lépj a kegyelem vizére és járj a hullámokon, magad mögött hagyva a régi megszokások, üres előítéletek és kételyek hajóját!     

Így szól az Úr...
Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál időt nekem.
Annyiszor akartam már mondani neked: "Itt vagyok számodra!", de te féltél.
Annyiszor akartam már mondani neked: "Ne félj, veled vagyok!",
de te nem hittél nekem, hanem távolinak és halottnak gondoltál.
Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál szóhoz jutni,
hiszen szabadságodban áll, hogy eldöntsd, meghallgatsz-e,
vagy ha akarod, kikapcsolsz.
Ha most kész vagy arra, hogy meghallgass, akkor azt szeretném mondani neked:
"Örök szeretettel szeretlek téged! Engedd magad szeretni!"
(Martin Gutl

János 8,32 : megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít, felszabadít benneteket.
A zsidók nem értették mire gondolt Jézus, mikor ezt mondta nekik, ezért vitába szálltak vele, hogy ők soha életükben nem voltak rabok, ők Ábrahám magvai, stb; De Jézus folytatta: aki bűnt cselekszik, rabszolgája a bűnnek, azért ha a Fiú tesz szabaddá titeket, valóban szabadok lesztek
   

Nem is tudták, hogy rabok, nem is ismerték szellemi-lelki állapotukat, mert nem ismerték Jézust, az Igazságot. Pontosan így telhetnek el hosszú évek a keresztények életében, hogy nem tudnak növekedni, mert nem nyerték meg életük személyes csatáit, és talán nem is látják, hogy a bűnnek rabjai, nem látják, hogy miben kell változniuk, nem ismerik a szellemi igazságokat, mert nincsenek szoros kapcsolatban az Igazsággal. Lehet az is, hogy nincsenek bűnben, de nem keresik igazán az Urat.
Jézus megkérdezte akkor a zsidóktól: miért nem értitek (ismeritek fel) az én beszédemet? Mert képtelenek vagytok (meg) hallani az én szómat (logosz). (8,43)

 

Elindultam az úton, mely nekem rendeltetett, De nem tudom, ez az út hová, s merre vezet.
Ezer meg ezer kérdés kavarog most bennem, A választ ezekre magamban kell keressem.

Tanácsot kaphatok, és súgnak is nekem, De vajon e hangokat meghallja-e szívem?
Elérnek-e oda az apró rezgések, Melyeket a fül nem, csak a szív ért meg?

Van-e bennem talaj, melyben a mag megfogan, Termékeny-e a lelkem, vagy meddő,s céltalan?
Lesz-e az úton segítő kéz nekem, Megtalálom-e itt a nekem szánt helyem?

Tudok-e adni, és helyesen adok-e, Amit mondok, a szívemből mondom-e?
Nem tudom,ó Istenem, nem tudom, de érzem,Hogy a válaszok itt vannak bent egész mélyen....

...De elindultam az úton...és most boldog vagyok, Teszem, amit tennem kell, szeretetet adok.
Ezt az utat választottam, s ezen végigmegyek, Kell azonban, hogy magamban végre rendet tegyek.

Hogy érezzem azt, a szeretet soha el nem hagy, S tudjam hirdetni hangos szóval:
"Világomban minden rendben van!  (számomra ismeretlen szerző)

  Az út...

Az út végén a fény vár mindannyiunkat, csak az utat ne tévesszük szem elől, ne térjünk le róla és ne válasszunk másik utat. Jézus az, aki mindig várja a gyermekeit, hogy visszataláljanak hozzá. Az Ő szeretete bevilágítja előttünk az utat és így ha figyelmesek vagyunk, akkor sikeresen végig is tudunk haladni az úton anélkül, hogy eltévednénk, vagyis másik utat választanánk.
(Margit

Nyitott ajtók;
;Adtam eléd egy nyitott ajtót, amit senki be nem zárhat!;Jel.
A történelem folyamán Isten sokszor nyitott ajtót, adott új esélyt az embereknek.

Az ajtó mindig egy elkülönített helyiségbe való belépésre ad lehetőséget.

Ezek az ajtók mindig a megmenekülést, a szabadságot adták azoknak, akik beléptek rajtuk.
Ma is van egy nyitott ajtó, a kegyelem ajtaja. Ezt az ajtót Jézus Krisztus nyitotta meg a Golgotán. Nem emberek nyitották meg, így be sem zárhatják senki előtt!

Az emberek ma is hallják a közelgő ítélet hírét, látják a jeleket, hirdetve van az Evangélium. Aki bemegy az ajtón, élete van, aki kívül marad, elveszik! Milyen szomorú, mikor valaki odakerül az ajtó közelébe, de nem lép be rajta! Nem él a lehetőséggel.

Talán úgy gondolkodnak némelyek, hogy elég, ha ott vannak az ajtó közelében, majd ha jön a veszedelem, hirtelen beugranak, és megmenekülnek. Milyen megdöbbenés és félelem lesz úrrá az ilyen embereken, amikor majd az ajtót zárva találják a kritikus pillanatban!

Nem lehet tudni, mikor záratik be az ajtó!
Akik elfogadták a váltságot Jézus vére által, azok új kapu előtt találják magukat.

Előttük áll a keskeny út, ami a szoros kaputól indul. Ez a keskeny út a Mennybe vezet.

Ez az az út, amin Jézus Krisztus is végigment. Csak ezen az úton érhetünk Isten közelébe!

Az Úr Jézus mondja: ;Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és

 

keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.; Mát. 7.14.

 Minden embernek döntenie kell, merre indul el. Előtte két ajtó, kétféle lehetőség.

A tágas kapu a széles útra visz, melynek végén a Pokol tüze vár. A széles út kényelmes, elfér rajta minden, a vagyon, a hírnév, mindenféle bűn, de mindezek után ítélet vár arra, aki ezt választja. A szoros kapu a keskeny útra nyílik, aminek vége a Mennyországba vezet.

Erre az útra csak úgy lehet rálépni, ha minden bűnt, földi terhet és értéket kívül hagyunk.
Nem lehet bemenni rajta, csak térden állva, terhek és értékek nélkül.

Ez sokszor olyan elfogadhatatlannak látszik, mert az emberek nemcsak bűneikhez és értékeikhez ragaszkodnak, hanem a terheikhez is! De a keskeny út nagyon meredek, felfelé vezet, és megterhelten nem lehet járni rajta! A keskeny úton nehéz haladni, sok fáradtsággal jár, sok nem megértéssel, küzdelemmel, lemondással, de ha látjuk, hogy az út végén ott ragyog a Menny tiszta fénye, hív a Szeretet hona, ahol többé nem lesz sírás és fájdalom, hanem örökös öröm, ahol bűntől mentes, új világ vár ránk, akkor nem sajnálunk semmit letenni, csakhogy végig tudjunk menni ezen az úton! Az ajtó maga Jézus Krisztus.:

;Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtarttatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.; Ján. 10. 9.

       

Csak a keskeny út végén vár ránk az utolsó ajtó, a Mennynek ajtaja! Az egész Föld színéről bemehet oda az, aki a bárkán belül van, akin Jézus Krisztus vére van, aki végigjárja a keskeny utat, aki kegyelemben él. Megszűnik a harc, a küzdelem a bűn ellen, megszűnik a betegség, nyomorúság, fájdalom, ami ezen a Földön a bűn következménye. Aki előtt ez az ajtó kinyílik, az átváltozik, mennyei testet kap, ami lehetővé teszi, hogy színről-színre meglássa Istent!

   

Új világ lesz az, egy bűn nélküli, csodaszép világ! Ott a szeretet törvénye uralkodik.

Boldog az, akinek szívét átjárja a vágy, hogy eljusson oda!
Ezek az ajtók mindenki előtt nyitva állnak. Mindenki eldöntheti, hogy belép-e rajtuk.

Álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk végig, milyen úton vagyunk éppen! A keskeny útnak van egy ismertetőjele. Ha nehéz is, göröngyös is, sok fájdalom, támadás is ér, mégis belül, a szív mélyén ott van a drága öröm és bizonyosság, hogy az Úr Jézushoz tartozunk, vére rajtunk van! Ha Jézus iránti szeretetünk eltűnt a szívünkből és helyette világi vágyak, célok uralkodnak bennünk, akkor el kell gondolkodni, nem tértünk-e le a keskeny útról?

Ma még nyitva van az ajtó, újra be lehet lépni rajta! De vigyázzunk, mert egy napon az ajtó bezáratik!

OTT, HOL ÖRÖK TITOK FÖLDJE
Ott, hol örök titok földje, túlvilági tér a rét,.                                                                                      vagyok vendég, vendég, röpke, hegyeiden, földi lét.
Tágasak a vizek, erdők, roppant szárny a légbe törl,,                                                                   századokban mért esztendőd árnnyá szűrte égi kör.
Nem ég bennem csókod üszke, sorsom nem hozzád repít,.                                                                   kész az új út, átfeszülve napnyugattól keletig.
Zuhanni a néma éjbe: nékem így rendeltetett,.                                                                                     semmit végül örökségbe nem hagyni, ó, senkinek.
Világáért, csillag-boltnak, hol fészkén vihar pihen,.                                                                             örvény felett iker-holdat: gyújtom, oltatlan szemem.
1916 Szerző: Szergej Jeszenyin

Közbenjárás.

Az igazi közbenjárás ima harc nélkül elképzelhetetlen. Aztán egy csapatot kell megszervezni akik állhatatosan teszik a dolgukat. Ebben a csoportban olyan embereknek kell lenniük, akik közel állnak a vezetőikhez, és amit tudnak másokról nem beszélik ki, vagyis megbízhatóak.  Aztán kérjük Isten segítségét ehhez a munkához. Fontos, hogy egy imaharcos szív dobogjon bennük, hogy a szeretet áradjon  más emberek iránt és  tudjanak megindulni és fájdalmaikat átérezve imádkozni.

Legyen hitük, hogy Isten ima meghallgató és cselekvő .

Sok mindenért lehet imával harcolni. Betegekért, a sötétség erejének megszűnéséért, városunkban, országunkban, családokban. A gyülekezeti alkalmakért, megtérőkért.

A csapat tagoknak jó kapcsolataiknak kell lennie egymással és tartani is kell azt. Mert az egység nagyon fontos.

”Veled a rablónak is neked rontok, ha Isten segít, a falon is átugrom.” Zsoltárok. 18:30,
---------------------------------------------------

Minden próféciát, látást, álmot gondolatot meg kell vizsgálni, vigyük az Úr elé. Vigyázzunk, mert a tábornokra sok mindent rá akarnak tenni.
Vizsgáljuk meg milyen szellemiség áll mögötte. A szellemi harcot lehet hősiességből is vállalni, ilyenkor az egót növeszti csak. Istennek nem hősökre van szüksége, hanem fiakra, akik hűségesek, engedelmesek, és bíznak az Úrban, tisztelik, imádják Istenüket.

Lehetnek új formátumok a szellemi harcban:

• Istenhez kiáltunk,
• éjszakai virrasztás,
• imaséta, a város körbe járása akár karavánnal, kocsival, kerékpárra, stb.
• Hétszer meg kerüljük a várost, mint Jerikót,
• imalánc interneten, vagy telefonon keresztül,
• Ima éjszakák, hajnalok,

Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket.
Megtaláltok engem, ha kerestek, és teljes szívvel folyamodtok hozzám.
Megtaláltok engem - így szól az Úr - jóra fordítom sorsotokat,...
Jeremiás.29,12-14,

-------------------------------------------------------------

A győzelemhez nagyon fontos az engedelmesség, mert amit a Szent Szellem kijelent vagy utasít valamilyen formában az Istentől, van. Ha hallgatunk rá és megcselekedjük, akkor Istennel győzelemre jutunk.
A mai egyháznak is a Szent Szellemre kellene figyelnie, és nem be tanult liturgiákban bízni.
Jézus azt mondta: "Én semmit sem teszek saját elhatározásból. Amit az Atyám megmutat nekem, csak azt teszem".  Az Atya kinyilatkoztatott szavának engedelmeskedett.

Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem,
az ércajtókat betöröm, és a vas-zárakat leverem.
Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat,
hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított,
Izrael Istene.
Ézsaiás. 45:2-3,

Megterhelt szív, ó, tedd le gondod!

Nézz menny felé, lehorgadt fő!

Megérkezett újból a reggel,

Amelyen nyugalmat ad Ő!

Azért, mert ezt úgy rendelte,

Mert maga is megnyugodott,

Mert Jézus e reggelen

Sírjából feltámadott!

Hagyd ott Egyiptom hiú fényét,

Nyugodjék most a tégla, sár...

Gyönyörködjék Istenben lelked,

Mannát szedni iparkodjál!

Menj be az Úrnak templomába

És add meg fogadásodat.

Mint pap vegyülj buzgó imába,

Magasztald szívből az Urat!

Ím, Jézus szívem felavatta,

Hogy néki templommá legyen,

Hogy aztán Ő lakozzék abba,

S dicsőíttessék e helyen.

Itt van, Uram, fogadd el tőlem,

Világossággal töltsd be azt,

És adj lelki erőt énnékem,

Hogy megtartsam parancsodat!

Ha éltem munkásnapja véget ér,

s részemre estvéledik,

Megszűnt a bűn rabszolgasága,

A testem földbe tétetik;

S ha testem-lelkem előjönnek

Megdicsőülve, ékesen:

Majd akkor foglak, Jézus,

Téged dicsérni szépen, bűntelen!

(A hit hangjai, 1915. kiadás, 379., ének)

---------------------------------------------------------------

A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek(szellem) A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben. 1Korintus. 12:4-6,
Nagyon érdekes ez az Ige, valójában még nem is gondoltam erre. Bár tudjuk és valljuk, hogy Isten lelke bennünk van, valljuk, hogy Jézus a szívünkbe van. Azt is valljuk, hogy ők egyek.
A Szentháromság egy komplett személy, és mégis megvannak a különbségek köztük.
A Szellem ajándékai, az Úr szolgálata, az Isten cselekedetei. A Szellem ajándékokat tartogat minden egyes hívőnek, csak adni kell magunkat a tanításokban rejlő igazságokhoz, amit meg is cselekszünk. Az úr pedig ahogy szolgálni jött a földre, ugyanúgy a szolgálatainkat segíti,                  .                                    A cselekedeteinket, pedig Isten végzi bennünk. Ilyeneket olvasunk:
"A te beszéded pedig meg elevenít, engem...." Zsoltárok 119:50,
"Az Úrban bízók "futnak és nem lankadnak meg"... Ézsaiás. 40:31,
A lényeg, hogyha kérjük az ajándékokat akkor mozduljunk is a szolgálatra. Mert mit ér az ha valaki edz és csodálatosak az izmai, de valójában csak arra valók, hogy magának mutogassa a tükörben, mert nem csinál otthon semmit, ami hasznos.
A Szellem erő csak akkor hasznos, ha magunk is aktívak vagyunk a szolgálatokban. Figyeljük, csak meg aki szívesen és szívből szolgál, azt az Úr megerősíti, testileg és szellemben is, lelkében pedig örömök forrásai szabadulnak fel. Az Úr edényként használja Isten Királyságában, és teletölti őt az Ő szellemének bőséges ajándékaival.