Elindultam az úton, mely nekem rendeltetett, De nem tudom, ez az út hová, s merre vezet.
Ezer meg ezer kérdés kavarog most bennem, A választ ezekre magamban kell keressem.

Tanácsot kaphatok, és súgnak is nekem, De vajon e hangokat meghallja-e szívem?
Elérnek-e oda az apró rezgések, Melyeket a fül nem, csak a szív ért meg?

Van-e bennem talaj, melyben a mag megfogan, Termékeny-e a lelkem, vagy meddő,s céltalan?
Lesz-e az úton segítő kéz nekem, Megtalálom-e itt a nekem szánt helyem?

Tudok-e adni, és helyesen adok-e, Amit mondok, a szívemből mondom-e?
Nem tudom,ó Istenem, nem tudom, de érzem,Hogy a válaszok itt vannak bent egész mélyen....

...De elindultam az úton...és most boldog vagyok, Teszem, amit tennem kell, szeretetet adok.
Ezt az utat választottam, s ezen végigmegyek, Kell azonban, hogy magamban végre rendet tegyek.

Hogy érezzem azt, a szeretet soha el nem hagy, S tudjam hirdetni hangos szóval:
"Világomban minden rendben van!  (számomra ismeretlen szerző)

  Az út...

Az út végén a fény vár mindannyiunkat, csak az utat ne tévesszük szem elől, ne térjünk le róla és ne válasszunk másik utat. Jézus az, aki mindig várja a gyermekeit, hogy visszataláljanak hozzá. Az Ő szeretete bevilágítja előttünk az utat és így ha figyelmesek vagyunk, akkor sikeresen végig is tudunk haladni az úton anélkül, hogy eltévednénk, vagyis másik utat választanánk.
(Margit