Így szól az Úr...
Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál időt nekem.
Annyiszor akartam már mondani neked: "Itt vagyok számodra!", de te féltél.
Annyiszor akartam már mondani neked: "Ne félj, veled vagyok!",
de te nem hittél nekem, hanem távolinak és halottnak gondoltál.
Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál szóhoz jutni,
hiszen szabadságodban áll, hogy eldöntsd, meghallgatsz-e,
vagy ha akarod, kikapcsolsz.
Ha most kész vagy arra, hogy meghallgass, akkor azt szeretném mondani neked:
"Örök szeretettel szeretlek téged! Engedd magad szeretni!"
(Martin Gutl

János 8,32 : megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít, felszabadít benneteket.
A zsidók nem értették mire gondolt Jézus, mikor ezt mondta nekik, ezért vitába szálltak vele, hogy ők soha életükben nem voltak rabok, ők Ábrahám magvai, stb; De Jézus folytatta: aki bűnt cselekszik, rabszolgája a bűnnek, azért ha a Fiú tesz szabaddá titeket, valóban szabadok lesztek
   

Nem is tudták, hogy rabok, nem is ismerték szellemi-lelki állapotukat, mert nem ismerték Jézust, az Igazságot. Pontosan így telhetnek el hosszú évek a keresztények életében, hogy nem tudnak növekedni, mert nem nyerték meg életük személyes csatáit, és talán nem is látják, hogy a bűnnek rabjai, nem látják, hogy miben kell változniuk, nem ismerik a szellemi igazságokat, mert nincsenek szoros kapcsolatban az Igazsággal. Lehet az is, hogy nincsenek bűnben, de nem keresik igazán az Urat.
Jézus megkérdezte akkor a zsidóktól: miért nem értitek (ismeritek fel) az én beszédemet? Mert képtelenek vagytok (meg) hallani az én szómat (logosz). (8,43)