MÉG NEM KÖSZÖNTEM MEG. Füle Lajos.

Még nem köszöntem meg Neked
a sebeket, a kékeket,
a belső részekig ható
próbákat itt, az elhaló
sóhajokat, az éjeket,
még nem köszöntem meg Neked.

De lassan érti már a hit
formáltatásom titkait.
Már lassan, lassan felfogom,
milyen hálára van okom
próbáidért, bár fájva fáj,
s nyomot hagy bennem mindahány.

Kerülni őket hasztalan,
s a nehezük még hátra van.
Tudom: még nem kész gyermeked,
URAM, és TE is szenveded
fájdalmaim, hogy értsem ezt:
micsoda áldás – a kereszt!

„A kékek és a sebek távoztatják el
a gonoszt, és a belső részekig ható
csapások.” (Példabeszédek 20,30; Károly ford.)

Több keresztyén embertől hallottam már, hogy szereti-e földi életet.
Én azonban abba a kategóriába tartozom, aki nem szeret-e Földön élni!
Lehet épp Te is olyan vagy, aki valami jobb után vágyódik!
Valami olyan után, amit itt nem kaphat meg.
Számomra ez a:  - tisztaság (fehér ruha)  - igazság  - békesség  - Szentlélekben való öröm
Azonban amíg élünk ezen a Földön, törekedjünk az Isten szerint való értékes és hasznos életre.

Ne a hiábavalóságokat hajszoljuk, hanem  gyűjtsünk maradandó kincseket.
Az Úr áldjon meg Téged

Vers a kenyérért való hálaadás alkalmából

A megszegett kenyér

  

            Meghal a búzaszem. Aranykalász
            Sarjad szívéből. Kaszasuhanás…
            Halál, melyet megint halál követ:
            a cséplőgép…kemény malomkövek…
            az erjedés… a tűz… a fájdalom…
            És most fehér kenyér az asztalon.

            A szenvedések útján ím, felér
            a Koponyák hegyének asztalára
            és vár reánk a megszegett kenyér.
            Mi, akik epedünk és éhezünk,
            kinyújtjuk érte elaszott kezünk…
            égi erőt, új életet nyerünk
            és üdvösség az, amit érezünk.  Túrmezei Erzsébet.

----------------------------------------------------

Egy őszinte, egyenes ember

Mind e mai napig állok. (Cselekedetek 26, 22)

Sokatmondó Ige ez! Mennyi vihar támadt az apostolra a látható és láthatatlan világból egyaránt. De semmi nem tudta leteperni. Élete csodálatos láncolata volt Isten megmentő segítségének. Mióta állt ilyen erősen az apostol? Amióta az Úr Jézus előtt a földre hullt és összetört előtte. ,,Kelj fel, állj lábadra!" - mondta neki az Úr. Senki nem juthat szilárd álláspontra, amíg összetörve nem hever az Úr előtt. Amikor Pál még Saul volt, úgy látszott, hogy erősen áll. Erősen állt a saját igazsága, a saját szándékai talaján. Amikor a damaskusi útra készült, ráállt a felhatalmazásra, amit a főpapoktól kapott, hogy elfogja és börtönbe vesse a keresztyéneket. Erősen állt a tévedéseiben és a saját akaratában. ,,Én bizonyára elvégeztem magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem."

De amikor fölébe került az Úr Jézus, Saul összeesett. Az ember minden godolata összetörik, mint a nádszál, amikor Isten Lelke hatalmat vesz rajta. És akkor valóban az igazság kősziklájára vethet alapot. Így erősen állhatunk a kegyelemben (Róm 5, 2), a hitben (1 Kor 16, 13), az Úrban (Ef 6, 10). Nélküle az ember olyan mint a részeg, mint az ingadozó nádszál vagy szélkakas. Azt gondolja, hogy áll, de ez a beképzelt állhatatosság, erény és vélt igazság bukással végződik. A világ emberei kifelé erősnek, következetesnek mutatkoznak, belül mindig ingatagok.

Akit az Úr állít fel, az úgy áll, mint a cövek. Magában ugyan gyengének és sokszor teljesen tehetetlennek érzi magát. De előbb Krisztusnak kellene elesni, mielőtt elesne az, aki reá épít. A száraz ágak lehullanak a viharban, a polyvát elfújja a szél. Aki Jézussal jár, az biztosan megáll és a szenvedések tengere sem nyeli el. Az ilyen ember az ítélet napján is megállhat majd az Embernek Fia előtt és nem vetik ki, mint salakot.

Életünket ne alapozzuk se e világ javaira, se a saját erőnkre! A világ elmúlik és a hatalmunk hamar odavan. Ne a saját igazságunkra építsünk, mert az korhadt, ne is szívünk érzéseire, mert azok ingadozók; s végül emberi gondolatokra vagy véleményekre sem, mert azok olyanok, mint a lidércfény. Legyen életünk alapállása Jézus Krisztus és az Ő Igéje. Akkor Pállal együtt így kiálthatunk fel: ,,Mind e mai napig állok!"

Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből

Tulajdonképpen hálás vagyok...

1. 
   * A feleségemért/barátnőmért/férjemért/barátomért, aki panaszkodik a vacsorára, mert így az estét velem tölti itthon, és nem valaki mással.
2.  
3. * A lányomért, aki azért panaszkodik, hogy mosogatnia kell, mert ez azt jelenti, hogy itthon van és nem az utcán kóborol.
4.  
5. * Az adókért, amelyeket ki kell fizessek, mert azt jelenti, hogy alkalmazott vagyok, van munkahelyem.
6.  
7. * A takarításért egy buli után, mert azt jelenti, hogy barátaimmal tölthettem egy estét.
8. * A ruhákért, amelyek egy kicsit szűkek, mert van elég ennivalóm.
9.  
10. * Az árnyékomért, mert kint lehetek a napfényben.
11.  
12. * Hogy nyírhatom a füvet, pucolhatom az ablakot, javíthatom a csatornát, mert azt jelenti, hogy van házam.
13.  
14. * A parkolóhelyért a parkoló legmesszibb pontján, mert ez azt jelenti, hogy tudok járni és még autóm is van.
15.  
16. * A nagy fűtésszámlának, mert ez azt jelenti, hogy melegben voltam.
17.  
18. * Hogy a templomban mögöttem ülő hölgy hamisan énekel, mert azt jelenti, hogy hallok.
19. * A mosni- meg vasalnivalóért, mert azt jelenti, hogy van ruhám.
20.  
21. * Az esti fáradtságért és izomlázért, mert azt jelenti, hogy tudtam keményen dolgozni.
22.  
23. * Hogy meghallom hajnalban az óra csengetését, mert azt jelenti, hogy élek.

---------------------------------------------------------

A tudás haszna
A tudás nem a lexikális ismeretek halmozása. Sokkal inkább gondolkodás, szemléletformálás. Aki ismeretek birtokában több alternatívában gondolkodik, annak szélesebb a világlátása, átlát tanításokat, filozófiákat.
Nem lehet megtéveszteni, mérlegel, s dönt, kibontakozik és egyedivé válik, azt adva magából, ami a lényege.   Újváriné Szabó Anikó.

Hálás vagyok.

A kedvesemért, aki panaszkodik a vacsorára, mert így az
estét velem tölti, és nem valaki mással…
Az adókért, amelyeket ki kell fizessek,
mert azt jelenti, hogy alkalmazott vagyok/van munkahelyem…
A takarításért egy buli után, mert azt jelenti, hogy
Barátaimmal tölthettem egy estét…
A ruhákért, amelyek egy kicsit szűkek, mert van elég
ennivalóm..
Az árnyékomért, mert kint lehetek a napfényben…
Hogy nyírhatom a füvet, pucolhatom az ablakot, javíthatom a
csatornát, mert azt jelenti, hogy van házam…
A parkoló helyért a parkoló legmesszibb pontján, mert ez azt
jelenti, hogy tudok járni és még autóm is van…
A nagy fűtés számláért, mert ez azt jelenti, hogy melegben voltam…
Hogy a templomban mögöttem ülő hölgy hamisan énekel, mert
azt jelenti, hogy hallok….
A mosni- meg vasalnivalóért, mert azt jelenti, hogy van ruhám…
Az esti fáradtságért és izomlázért, mert azt jelenti, hogy
Tudtam keményen dolgozni…

Hogy meghallom hajnalban az óra csengetését, mert azt
jelenti, hogy élek…

MÉG NEM KÖSZÖNTEM MEG
Füle Lajos

Még nem köszöntem meg Neked
a sebeket, a kékeket,
a belső részekig ható
próbákat itt, az elhaló
sóhajokat, az éjeket,
még nem köszöntem meg Neked.

De lassan érti már a hit
formáltatásom titkait.
Már lassan, lassan felfogom,
milyen hálára van okom
próbáidért, bár fájva fáj,
s nyomot hagy bennem mindahány.

Kerülni őket hasztalan,
s a nehezük még hátra van.
Tudom: még nem kész gyermeked,
URAM, és TE is szenveded
fájdalmaim, hogy értsem ezt:
micsoda áldás – a kereszt!

„A kékek és a sebek távoztatják el
a gonoszt, és a belső részekig ható
csapások.” (Példabeszédek 20,30; Károly ford.)

MINDENT KÖSZÖNÖK

Szeretem a napfényt

Patak csobogását,

Kis méh zümmögését,

Madár dalolását,

Lágy szellőt, virágot,

Sok apró örömöt,

Minden szépet és jót

Istennek köszönök.

Varga Erzsébet

--------------------------------------------------------

Hála neked, Uram Jézus:
mindenért, amit megadtál,
mindenért, amit elvettél,
mindenért, amit megbocsátottál,
mindenért, amit megakadályoztál,
mindenért, amit megengedtél,
mindenért, amit megelőztél,
mindenért, amit ajándékul adtál,
a miattam, helyettem, érettem,
hordozott keresztedért, és
a hajlékért, amit a mennyben
nekem elkészítettél.
El nem múló örök hála neked,
Uram Jézus, hogy engem is
szeretetedbe fogadtál!

----------------------------------------------------

Hálaadás

Az evangéliumi hívő ember gondolatainak egyik jellemző sajátossága az Isten iránti hála és köszönet. Szinte kevés és méltatlanul ritka alkalomnak tartja, hogy évente csak egy hálaadó ünnepély van, amelyen az oltárra teheti javait.
Nehéz lenne pontosan meghatározni, hogy mióta tartunk hazánkban hálaadó ünnepélyeket, de könnyen megláthatja bárki az őszi hónapokban rendezett szép napok növekvő népszerűségét. A vidéki gyülekezetekből elvándorló fiatalabb nemzedék tagjai hazatérnek. Azonos körzethez tartozó gyülekezetek megállapított sorrend szerint rendszeresítik az ünnepi istentiszteleteket, mert kölcsönösen végigjárják valamennyit; ezért jó tudni, mikor melyik gyülekezetre kerül sor. Hatalmas szeretetvendégséget rendeznek, távoli prédikátort hívnak, és előfordul, hogy a hálaadási gyűjtés fölözi az „otthoni gyülekezet” egész évi bevételét. A városban élő családtagok leróják az adósságot, amit azért éreznek, mert nem vehetnek részt az őket egykor nevelgető testvéri közösség gondjainak és terheinek viseléséből. 
A szívbeli hála virágaival együtt nő föl az elégedettség, és kipusztulnak a zúgolódás, követelőzés, elégedetlenség gyomjai. A hálaadó hívő ember a legcsekélyebb eredményt is az Úrnak tulajdonítja. Boldog, ha meglátja az áldást, és miért ne látna több okot a köszönetre, mint a zúgolódásra! 
Egy szemernyi hála édesebb, mint a csalódás keserűsége. Nem szeretünk keseregni és másokat keseríteni! A boldogsághoz vezető úton nem a köveket és a göröngyöket rugdossuk, dobáljuk, hanem simítjuk az egyenlőtlenségeket.
A hálaadás bizakodóvá tesz, óv a pesszimizmustól és a depressziótól. Hiszen Isten, aki annyi jót ad nekünk, miért feledkezne meg rólunk? Ahogy eddig nem hagyott el, úgy tesz a jövőben is, és mellettünk marad.
A hálaadást nemcsak az emberek gyakorolják a földön, az üdvözült lelkek körében szintén megtörténik. Ezt tanítja nekünk a Jelenések látnoka (4,9; 7,12; 11,17). Gyönyörű mennyei hálaadó verseket és énekeket idéznek az üdvözültek, dicsőítve Jézus Krisztust, Isten Bárányát. Jó lesz tehát „szoktatni magunkat” a hálaadásra, nehogy keresgélnünk kelljen a szavakat, mert életünkben jeremiádokat mondtunk, panaszkodtunk és zúgolódtunk.
 Jön az őszi idény. Érik a gyümölcs, és vele gyarapodik tapasztalatunk Isten gondoskodó jóságáról. Hangolódjunk föl vidám hálaadásra, és fejezzük ki mindnyájan: „Boldog vagyok, mert az Úr jót tett velem!”  Szebeni Olivér.

Énekeljünk

Énekeljünk, fel, vidáman

hangozzék az ének!

Halleluja! Hála legyen

menny s föld Istenének!

Míg a mennyben angyalkarok

buzgón énekelnek,

kertjeinkben a madarak

vígan dalra kelnek.

Énekelj hát te is pajtás,

dicsérd az ég Urát,

szíved húrja zengedezzen

örök halleluját!

Mészáros Sándor

---------------------------------------------

100-zsoltár Hálaadó zsoltár

Vígan énekelj az Úrnak te egész föld!

Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel;

Menjetek eléje vígassággal.

Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten;

Ő alkotott minket és nem magunk;

Az ő népe és az ő legelőinek

Juhai vagyunk.

Menjetek be az ő kapuin hálaadással,

Tornácaiba dicséretekkel;

Adjatok hálákat néki

Áldjátok az ő nevét!

Mert jó az Úr,

Örökkévaló az ő kegyelme,

És nemzedékről-nemzedékre való

-------------------------------------------------

         62. Hála, hogy itt e csöndes reggel

C a F G C a F G

Hála, hogy itt e csöndes reggel, hála, hogy éjre nappal ,

C C7 F f C G C

Hála, hogy minden órám gondját elhordozza.

Hála barátért, testvérszívért, hála, ha bennük bízhatom.

Hála, hogy minden ellenségnek békéd hozhatom.

Hála a munka áldásáért, hála a boldog percekért.

Hála, hogy adtál dalt is, fényt is, s adtál szép zenét.

Hála, ha olykor bánat támad, hála mindegyik jó szóér'.

Hála, hogy életem intésedre céljához elér.

Hála, hogy a Te Igéd jár át, hála, hogy a Te Lelked hív.

Hála, szeretet áldó árját érzi minden szív.

Hála, hogy a Te szent nagy fényed, hála, szívemen átragyog.

Hála azért is ím, hogy néked hálát adhatok!

------------------------------------------------