MINDENT KÖSZÖNÖK
Szeretem a napfényt
Patak csobogását,
Kis méh zümmögését,
Madár dalolását,
Lágy szellőt, virágot,
Sok apró örömöt,
Minden szépet és jót
Istennek köszönök.
Varga Erzsébet
--------------------------------------------------------
Hála neked, Uram Jézus:
mindenért, amit megadtál,
mindenért, amit elvettél,
mindenért, amit megbocsátottál,
mindenért, amit megakadályoztál,
mindenért, amit megengedtél,
mindenért, amit megelőztél,
mindenért, amit ajándékul adtál,
a miattam, helyettem, érettem,
hordozott keresztedért, és
a hajlékért, amit a mennyben
nekem elkészítettél.
El nem múló örök hála neked,
Uram Jézus, hogy engem is
szeretetedbe fogadtál!
mindenért, amit megadtál,
mindenért, amit elvettél,
mindenért, amit megbocsátottál,
mindenért, amit megakadályoztál,
mindenért, amit megengedtél,
mindenért, amit megelőztél,
mindenért, amit ajándékul adtál,
a miattam, helyettem, érettem,
hordozott keresztedért, és
a hajlékért, amit a mennyben
nekem elkészítettél.
El nem múló örök hála neked,
Uram Jézus, hogy engem is
szeretetedbe fogadtál!
----------------------------------------------------
Hálaadás
Az evangéliumi hívő ember gondolatainak egyik jellemző
sajátossága az Isten iránti hála és köszönet. Szinte kevés és méltatlanul ritka
alkalomnak tartja, hogy évente csak egy hálaadó ünnepély van, amelyen az
oltárra teheti javait.
Nehéz lenne pontosan meghatározni, hogy mióta tartunk hazánkban hálaadó ünnepélyeket, de könnyen megláthatja bárki az őszi hónapokban rendezett szép napok növekvő népszerűségét. A vidéki gyülekezetekből elvándorló fiatalabb nemzedék tagjai hazatérnek. Azonos körzethez tartozó gyülekezetek megállapított sorrend szerint rendszeresítik az ünnepi istentiszteleteket, mert kölcsönösen végigjárják valamennyit; ezért jó tudni, mikor melyik gyülekezetre kerül sor. Hatalmas szeretetvendégséget rendeznek, távoli prédikátort hívnak, és előfordul, hogy a hálaadási gyűjtés fölözi az „otthoni gyülekezet” egész évi bevételét. A városban élő családtagok leróják az adósságot, amit azért éreznek, mert nem vehetnek részt az őket egykor nevelgető testvéri közösség gondjainak és terheinek viseléséből.
A szívbeli hála virágaival együtt nő föl az elégedettség, és kipusztulnak a zúgolódás, követelőzés, elégedetlenség gyomjai. A hálaadó hívő ember a legcsekélyebb eredményt is az Úrnak tulajdonítja. Boldog, ha meglátja az áldást, és miért ne látna több okot a köszönetre, mint a zúgolódásra!
Egy szemernyi hála édesebb, mint a csalódás keserűsége. Nem szeretünk keseregni és másokat keseríteni! A boldogsághoz vezető úton nem a köveket és a göröngyöket rugdossuk, dobáljuk, hanem simítjuk az egyenlőtlenségeket.
A hálaadás bizakodóvá tesz, óv a pesszimizmustól és a depressziótól. Hiszen Isten, aki annyi jót ad nekünk, miért feledkezne meg rólunk? Ahogy eddig nem hagyott el, úgy tesz a jövőben is, és mellettünk marad.
A hálaadást nemcsak az emberek gyakorolják a földön, az üdvözült lelkek körében szintén megtörténik. Ezt tanítja nekünk a Jelenések látnoka (4,9; 7,12; 11,17). Gyönyörű mennyei hálaadó verseket és énekeket idéznek az üdvözültek, dicsőítve Jézus Krisztust, Isten Bárányát. Jó lesz tehát „szoktatni magunkat” a hálaadásra, nehogy keresgélnünk kelljen a szavakat, mert életünkben jeremiádokat mondtunk, panaszkodtunk és zúgolódtunk.
Jön az őszi idény. Érik a gyümölcs, és vele gyarapodik tapasztalatunk Isten gondoskodó jóságáról. Hangolódjunk föl vidám hálaadásra, és fejezzük ki mindnyájan: „Boldog vagyok, mert az Úr jót tett velem!” Szebeni Olivér.
Nehéz lenne pontosan meghatározni, hogy mióta tartunk hazánkban hálaadó ünnepélyeket, de könnyen megláthatja bárki az őszi hónapokban rendezett szép napok növekvő népszerűségét. A vidéki gyülekezetekből elvándorló fiatalabb nemzedék tagjai hazatérnek. Azonos körzethez tartozó gyülekezetek megállapított sorrend szerint rendszeresítik az ünnepi istentiszteleteket, mert kölcsönösen végigjárják valamennyit; ezért jó tudni, mikor melyik gyülekezetre kerül sor. Hatalmas szeretetvendégséget rendeznek, távoli prédikátort hívnak, és előfordul, hogy a hálaadási gyűjtés fölözi az „otthoni gyülekezet” egész évi bevételét. A városban élő családtagok leróják az adósságot, amit azért éreznek, mert nem vehetnek részt az őket egykor nevelgető testvéri közösség gondjainak és terheinek viseléséből.
A szívbeli hála virágaival együtt nő föl az elégedettség, és kipusztulnak a zúgolódás, követelőzés, elégedetlenség gyomjai. A hálaadó hívő ember a legcsekélyebb eredményt is az Úrnak tulajdonítja. Boldog, ha meglátja az áldást, és miért ne látna több okot a köszönetre, mint a zúgolódásra!
Egy szemernyi hála édesebb, mint a csalódás keserűsége. Nem szeretünk keseregni és másokat keseríteni! A boldogsághoz vezető úton nem a köveket és a göröngyöket rugdossuk, dobáljuk, hanem simítjuk az egyenlőtlenségeket.
A hálaadás bizakodóvá tesz, óv a pesszimizmustól és a depressziótól. Hiszen Isten, aki annyi jót ad nekünk, miért feledkezne meg rólunk? Ahogy eddig nem hagyott el, úgy tesz a jövőben is, és mellettünk marad.
A hálaadást nemcsak az emberek gyakorolják a földön, az üdvözült lelkek körében szintén megtörténik. Ezt tanítja nekünk a Jelenések látnoka (4,9; 7,12; 11,17). Gyönyörű mennyei hálaadó verseket és énekeket idéznek az üdvözültek, dicsőítve Jézus Krisztust, Isten Bárányát. Jó lesz tehát „szoktatni magunkat” a hálaadásra, nehogy keresgélnünk kelljen a szavakat, mert életünkben jeremiádokat mondtunk, panaszkodtunk és zúgolódtunk.
Jön az őszi idény. Érik a gyümölcs, és vele gyarapodik tapasztalatunk Isten gondoskodó jóságáról. Hangolódjunk föl vidám hálaadásra, és fejezzük ki mindnyájan: „Boldog vagyok, mert az Úr jót tett velem!” Szebeni Olivér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése