Hálás vagyok.

A kedvesemért, aki panaszkodik a vacsorára, mert így az
estét velem tölti, és nem valaki mással…
Az adókért, amelyeket ki kell fizessek,
mert azt jelenti, hogy alkalmazott vagyok/van munkahelyem…
A takarításért egy buli után, mert azt jelenti, hogy
Barátaimmal tölthettem egy estét…
A ruhákért, amelyek egy kicsit szűkek, mert van elég
ennivalóm..
Az árnyékomért, mert kint lehetek a napfényben…
Hogy nyírhatom a füvet, pucolhatom az ablakot, javíthatom a
csatornát, mert azt jelenti, hogy van házam…
A parkoló helyért a parkoló legmesszibb pontján, mert ez azt
jelenti, hogy tudok járni és még autóm is van…
A nagy fűtés számláért, mert ez azt jelenti, hogy melegben voltam…
Hogy a templomban mögöttem ülő hölgy hamisan énekel, mert
azt jelenti, hogy hallok….
A mosni- meg vasalnivalóért, mert azt jelenti, hogy van ruhám…
Az esti fáradtságért és izomlázért, mert azt jelenti, hogy
Tudtam keményen dolgozni…

Hogy meghallom hajnalban az óra csengetését, mert azt
jelenti, hogy élek…

MÉG NEM KÖSZÖNTEM MEG
Füle Lajos

Még nem köszöntem meg Neked
a sebeket, a kékeket,
a belső részekig ható
próbákat itt, az elhaló
sóhajokat, az éjeket,
még nem köszöntem meg Neked.

De lassan érti már a hit
formáltatásom titkait.
Már lassan, lassan felfogom,
milyen hálára van okom
próbáidért, bár fájva fáj,
s nyomot hagy bennem mindahány.

Kerülni őket hasztalan,
s a nehezük még hátra van.
Tudom: még nem kész gyermeked,
URAM, és TE is szenveded
fájdalmaim, hogy értsem ezt:
micsoda áldás – a kereszt!

„A kékek és a sebek távoztatják el
a gonoszt, és a belső részekig ható
csapások.” (Példabeszédek 20,30; Károly ford.)