verses bizonyság

Szent-Gály Kata  :A kegyelem pillanata

Isten átmegy a világon
akkor is, ha nincs Karácsony.

Néha megáll -csend a csendben-
hogy sorsára fölszenteljen

szántóföldet: legyen bátrabb,
mikor a nagy ekék járnak,

tengervizet: hamar forrjon
benne össze a hajónyom,

kismadarat, hogy a szárnya
készüljön a magasságra,

hogy a kő, mit összezúztak,
útja legyen taposóknak, -

csendesülj le, hogy megértsed,
mire szentelt az Úr téged
 

Keresztúton                                                                                                      

  ,,Azt mondja az Úr:
Kevés az, hogy a szolgám légy,
s fölemeld Jákob törzseit,
és visszatérítsd Izrael maradékát.
Nézd, a nemzetek világosságává tettelek,
hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.''
(Iz 49,6)                                                                                                       

    Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?
Reszketni, remegni az Olajfa-kertben...?
Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel...?
Szemben a Halállal, szemben a közönnyel...?                                                  

   Adnád-e kezedet szorító kötélnek...?
Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek...?
Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben...?
Az ostorozásnál eltakarnál engem...?                                                                

  Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek...?
Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet...?
Roskadva, remegve, föl, egész a célig...?
Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik...?                                                       

  Tudod-e karodat szélesre kitárni...?
Az egész világért áldozattá válni...?
És tudsz-e pihenni úgy a kereszten,
hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem...?                                                     

  Tudsz-e mellém hágni...? A helyembe lépni...?
Magadat feledve életemet élni...?
Egészen eltűnni, elmerülni bennem...?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?

 KRISZTUS KÖVETÉSE 

 Egészet adni - sohase felet.

Vállalni mindent - bármit is jelent.

 Egészet adni - mindent, ami van,

ami csak vagyok - maradéktalan

SZIKSZAI BÉNI  .TEREMNI VÉGIG

Nem akarok korhadó fa lenni,
száradó ágakkal, gyümölcstelen.
Teremni vágyom megszakítás nélkül és szüntelen.

 Imádkozni végig, futni kitartón és merészen a célig.
Nem topogni tehetetlen, körben járni,
mindig csak várni, várni, várni,
míg valaki koldusgarast dug a zsebembe.
Gazdagon szeretném végigjárni az utat.
Tele marokkal osztogatni,
soha nem fosztogatni, de mindig adni, adni,
amíg az áldozatban majd
szívem megszakad,
s az ég befogad.

Teréz Anya .  A hallgatás értéke

"Uram, állíts szájam elé őrséget,  és ajkam kapujához rendelj védelmet"
(Zsolt 140,3)
A hallgatás szelídség,  amikor nem szólsz, ha bántanak,
amikor nem keresed a magad igazát, amikor hagyod, hogy Isten
védelmezzen téged.  a hallgatás szelídség.

A hallgatás irgalom,  amikor nem feded fel testvéreid hibáit;
amikor készségesen megbocsátasz anélkül,
hogy a történteket felemlegetnéd, amikor nem ítész, hanem imádkozol,               
     a hallgatás irgalom.

A hallgatás türelem,  amikor zúgolódás nélkül fogadod
a szenvedést, amikor nem keresel emberi vigaszt,
amikor nem aggódsz, hanem türelmesen
várod, hogy "a mag" kicsírázzék,  a hallgatás türelem.

A hallgatás alázat, amikor nincs versengés,
amikor belátod, hogy a másik jobb
nálad,  amikor hagyod, hogy testvéreid
kibontakozzanak, növekedjenek
és érlelődjenek,  amikor örvendezve mindent elhagysz
az Úrért,  amikor cselekedeteidet félreértik,
amikor másoknak hagyod a vállalkozás
dicsőségét,  a hallgatás alázat.

A hallgatás hit,  amikor nyugodtan vársz, mert tudod,
hogy az Úr fog cselekedni,  amikor lemondasz a világról,
hogy az Úrral lehess,  amikor nem törődsz azzal,
hogy megértsenek téged, mert elegendő  neked, hogy az Úr megért,
a hallgatás hit.

A hallgatás imádat,  amikor átkarolod a keresztet, anélkül,
hogy megkérdeznéd: "Miért?"  a hallgatás imádat.
"Jézus hallgatott" (Mt 26,63)
 

bizonyság

 SZEPTEMBER 6. Megelevenít és egyesít Ezékiel 37,1–23 A szanaszét szóródott csontok látványa megrendítő és egyben szánalomra méltó. Senki sem temette el őket a megfelelő időben, nem volt, aki megadja számukra legalább a végtisztességet. Ott hevernek egymáson, már össze se lehet rak- ni őket, és csak akkor „szólalnak meg”, amikor a szél egymáshoz koccantja őket. Az elmúlást, a reménytelenséget és a magárahagyottságot sugallja a völgy képe. Ez a látomás azonban Isten népéről beszél. Idáig is eljuthat egy közösség, amely egykor élő, virágzó és tevékeny volt. Nincs reménység, terv és valóságos élet, csak egymás mellett maradt emberek, akik elvesztették minden hitüket az ígéretekkel teljes jövőben. Mi lehet a megoldás? Csak a csoda segíthet, márpedig az Úr a csodák Istene. A Mindenható tervére és egy engedelmes szolgára van szükség, aki megérti az Úr akaratát, majd kész azt elmondani és megtenni. Közvetlenül a prófétai szó, vagyis a Teremtő élő igéje és a Lélek megelevenítő ereje végzi el a munkát. Addig, amíg ezek megvannak, nincs reménytelen állapot. Lehetnek időszakok, amikor elgyengülünk, megcsontosodunk, úrrá lesz rajtunk a reménytelenség, de ezt nem szabad elfogadni úgy, mintha nem len- ne más lehetőség. Nem azért vagyunk az Úr népe, hogy megadjuk magunkat az elkeseredésnek, és csak addig jussunk el, hogy siránkozunk jelenlegi állapotunkon. Lehet, hogy emberileg nincs is miben reménykedni, mert fogva tartanak rossz szokásaink, nézeteltérések, szakadások, értelmetlen viták választ- ják el egymástól a testvéreket. Eljött hát az ideje a Lélektől való megújulásnak. „Életre kelnek-e még ezek a csontok?” – kérdezte Ezékieltől az Úr. A próféta válaszában benne volt a megoldás: „Ó, Uram, Uram, te tudod!” Vagyis, ha Istennek van jó terve a kiszáradt csontokkal, megtörténhet a csoda! Van-e velünk a Mindenhatónak még jó szándéka? Tudjuk-e engedelmes szolgáiként meghallani és bátran képviselni azt? Először a csontok kezdtek egymáshoz illeszkedni. Minden darab megtalálta a saját helyét. Ez azonban igen nagy és dörgő hanggal járt. Ezek után az inak összekötötték a csontokat, majd az izmok és a bőr következett. Legutoljára érkezett az életet adó Lélek, hogy talpra állhasson a sereg. Ennek ez a sorrendje, amit nem lehet megfordítani. Az ige először helyére rakja a megfelelő részeket, ami zajjal fog járni. Ezután következik a kapcsolatok helyreállítása, majd a megelevenítő Lélek. Az Úr a Gyülekezetet is hasonló módon akarja felépíteni Jézus Krisztusban (Ef 4,15–16). Isten Lelkének munkája mindig életet, megújulás eredményez! Áldott legyen a mi Urunk, hogy van még élő szava hozzánk! Kérjük, hogy elevenítse meg életünk minden részletét, hogy bátran hirdessük hatalmát és szeretetét mindenki előtt!  Imaáhítat: Vizsgáljuk meg, mennyire vagyunk kitartóak, fáradhatatlanok az imádkozásban! – Lk 18,1

bizonyság

Csak úgy, az életért
Szeretek élni.
Néha persze rajtam is eluralkodik
a vad, kétségbeesett,
elviselhetetlennek
tűnő szomorúság,
de ha már túl vagyok rajta, tudom,
hogy pusztán létezni, életben lenni
nagyszerű dolog.
Agatha Christie
-,,-,-,-,-,,-,-,-,-,-

Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt.
Albert Schweitzer
Fájdalom idején
A fájdalom senkit nem kímél. Öl, butít, nyomorba dönt. A fájdalom a por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés. Életet lehel az élő halottakba. Megtanít rá, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság. Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek. Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít. Kivilágosít.
A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele.
Stephanie Ericsson
-,-,-,-,,-,-,-,,-,-,-,-,

Ha kitérünk a fájdalom elől - az elviselhető fájdalom elől -, akkor nem csupán arról van szó, hogy felborul a realitás: azt is jelenti egyúttal, hogy elszigeteljük magunkat a közös fájdalomtól, az emberiség fájdalmától. Olyan, mintha behúznánk vagy letörnénk adóvevőink antennáját; olyan, mintha az emberiségszenvedéseinek és örömének nagy szimfóniájában teljesen önfejűen játszanánk a saját kis dallamainkat.
Victor Gollancz
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Az ember úgy enyhíthet igazán saját fájdalmán, ha osztozik mások fájdalmában.
Madame De Maintenon
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,,-,-,-,-

Egyezzünk meg valamiben... ha találkozunk egymással, és rámosolygunk a másikra, még olyankor is, amikor nagyon nehezünkre esik mosolyogni... mosolyogjunk vissza - tegyük meg ezt az apró szívességet.
Teréz Anya 

bizonyság

SZEPTEMBER 5.  A megújultak kérései Ezékiel 36,33–38 Különös azt olvasni, hogy „még azt is kérheti tőlem Izrael háza, hogy ezt tegyem velük: úgy megsokasítom az embereket, mint a juhokat”. Hát nem kedves előtte mindenkor megtérőkért imádkozni, nem örül annak, ha növekszik a gyülekezet, az ő népe? De igen, az embertársainkért való imádkozás „jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim 2,3–4). Ám nem minden idő- ben van meg életünkben az -az alap, amelyre építve Isten megadhatná kérésünket. Nem elég megtérőkért sóvárognunk azért, hogy imaházaink üres padjai megteljenek üdvözültek sokaságával! Mindenekelőtt megújulásért kell könyörögnünk, hogy a körülöttünk élők megláthassák mindaz, ami történik, több emberi munka eredményénél. Megújulás nélkül minden növekedésben benne van a mások előtt való tetszelgés lehetősége és a lelkiismeret önmenyugtatása. Meg kell látnunk, hogy Isten megújítása nélkül csak romokat – olykor díszes és tetszetős romokat – tudunk építeni. Amikor Isten megújító és helyreállító munkája végbemegy rajtunk, akkor átélhetjük, hogy nemcsak könyörgünk megtérésekért, hanem „tele lesznek a romba dőlt városok emberek tömegével”... Keresztyén házirend Kolossé 3,18–21 A hét végéhez érkezve jó újból olyan igéket olvasni, amelyek a keresztyén családok jó rendjéről tesznek bizonyságot. Hiszen mindannyian fontosnak tartjuk, hogy rendezett családi életet élve örömteli, szeretettel teljes és harmonikus körülmények jellemezzék otthonunkat. Fontos megértenünk újból és újból, hogy a jó rend kialakulásában mindannyiunknak megvan a maga feladata. Legyünk feleségek vagy férjek, gyermekek vagy szülők, meg kell tanulnunk a magunk kötelességeit teljesíteni. Gyakran jobban tudjuk, hogy mi a másik kötelessége, hol kell megváltoznia ahhoz, hogy rendezettebbek legyenek a dolgaink. De vajon azt is ilyen világosan tudjuk-e, hogy nekünk mit kell tennünk? Ha rendezett családi életet, Istenről tanúskodó jó rendet, őszinte szeretetközösséget akarunk a családunkban, azzal kell foglalkoznunk, amit nekünk tanít az Úr. Gyermekekként meg kell értenünk, hogy a szülőknek való engedelmesség Isten előtt kedves cselekedet. Feleségekként meg kell értenünk, hogy a férjnek való engedelmesség nem valami régimódi dolog, hanem az Úrban illő viszonyulás. Férjekként meg kell tanulnunk úgy szeretni feleségünket, hogy ezzel segítsük az engedelmességüket. Szülőkként pedig tanulnunk kell a gyermekeinkre való odafigyelést, hogy egészséges felnőttekké válhassanak. Imádkozzunk azért, hogy készek legyünk Istenben és Istentől tanulni!

bizonyság

SZEPTEMBER 4. Megújító kegyelem Ezékiel 36,13–32 Isten népének szüksége van Isten megújító kegyelmére. Izrael népéhez hasonlóan a ma keresztyénsége is sok tekintetben hűtlenné vált Istenhez. Megalkuvóvá lettünk Isten igazságainak képviseletében, és ezzel hiteltelenné az evangélium hirdetésében. Nem érdemeljük ugyan, de Isten saját neve tisztességéért új jövőt akar munkálni. Az Úr tisztító munkája azonban nem elsősorban a külső jegyek át- formálását jelenti. Ne gondoljuk, hogy ha kegyességi gyakorlatunk formáit átalakítjuk, akkor végbe is ment rajtunk Isten megújító munkája! Bármilyenek lehetnek a külső megnyilvánulásaink, ha szívünkben nem ment végbe a változás, akkor nem történt semmi. Urunk nem egyszerűen istentiszteleti formáinkat, evangéliumhirdetési módszereinket akarja megváltoztatni, hanem a szívünket megújítani. Olyanokká akar tenni bennünket, akik meghallják Isten hívását, és válaszolni tudnak arra. Szükségünk van a Szentlélek megelevenítő munkájára, hogy megszabadulva megalkuvásainkból fakadó minden tisztátalanságunktól valóban Isten népeként élhessünk a világban. Imádkozzunk őszinte lélekkel kérve: „Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért! Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük?” (Zsolt 115,1–2)  Az édesanyjáról gondoskodó Megváltó János 19,25–27 Jézus különös módon tanít bennünket arra, hogy miként viszonyuljunk a „tiszteld apádat és anyádat” parancsához. Isten arra neveli népét – úgy Izraelt, mint a mai gyülekezetet –, hogy a családi kötelékeket mindenkor az ő ajándékaiként szemlélje. Ahogyan igaz az hogy „az Úr ajándéka a gyermek, az anya- méh gyümölcse jutalom” (Zsolt 127,3), úgy igaz az is, hogy a gyermek számára pedig a szülő Isten ajándéka. Mindazok, akik a Mindenható ajándékaként tekintenek a szüleikre, nem teherként élik meg a róluk való gondoskodást – amikor már megfordul a gondoskodás iránya –, hanem felelősséggel vállalják, míg csak lehetőségük van rá. A kereszten függő Jézus az egyedül maradó édesanyját rábízza szeretett tanítványára, Jánosra. Gondoskodó megnyilvánulása arra ad követésre méltó példát számunkra, hogy egy gyermek életében sincs – a szülőhöz hasonló- an – olyan körülmény és élethelyzet, amikor az odafigyelés, a gondoskodás, a tisztelet vagy a szeretet alól felmentést kapna. A szülő iránti tisztelet parancsa minden időben, helyzetben és körülmények között érvényes... Vajon mi hogyan fordulunk szüleinkhez, mennyire őszinte a törődésünk irányukba? Tudunk tisztelettel teljes szeretettel és gondoskodással lenni, ha kell, akár a legvégsőbbig?

verses bizonyság

GALILEAI FÉRFIAK    

Galileai férfiak, mért néztek az égre?

Mért, hogy forró könny fakad férfiak szemébe? -

Jézus Krisztus visszajön, Jézus Krisztus él!

Galileai férfiak, mért, hogy tétlen álltok?

Vár a Kelet és Nyugat, Krisztus bízta rátok.

Hirdessétek mindenütt: Jézus Krisztus él!

Galileai férfiak, milyen jelre vártok?

Várjatok még tíz napig, Lelkét küldi rátok.

Nem hagy árván, nem hagy el: Jézus Krisztus él!

Galileai férfiak,  ha majd jön az óra,

élőket és holtakat hív majd számadóra:

a nagy Bíró visszajön, Jézus Krisztus él.

-,-,-,-,-,,,,-,-,-,-,-,- 
Isten érkezése

S egyszer, mint a tiszta hold a vízen,
Mélyeimnek mormoló vizéből
Fölmerült az Élő Isten arca.

Hírnököt nem járatott előre,
Fullajtár sem harsonázta jöttét:
Nem mehettem hódolón elébe.

Még csak nem is kopogott az ajtón,
Még sem rezzent léptein a padló,
Meg sem lobbant mécsem lángja tőle.

Halkan, halkan, mint beteg fiúnak
Ágya mellé simul édesanyja,
Úgy az Isten: csak hogy egyszer itt volt.

Ráismertem: ez a dajka két szem
Kísérgette kisgyerek koromban
Pilleűző tarka futkosásom.

Ráismertem: lobbanó szemétől
Gyulladoztak hajnal-ifjúságom
Fellegjáró büszke víziói.

Ő nézett rám kisfiú-szemekből,
Szívüknek ha kátét nyitogattam,
És ha mondtam pillangó meséket.

Mintha mindig itt lett volna nálam,
Mintha most már itt maradna mindig!
Mintha most már itt maradna mindig!
 -,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-
 Isten lánca

Nem, nem engedlek, fogom a kezed:
Az Isten lánca vagyok én neked.

Kötlek, magadhoz, élő kötelekkel,
Komoly, virrasztó, nehéz szeretettel.

A ködlő múltat, akarom, feledd,
S állj meg hajnalló mélyeid felett.

És nézz magadba boldog félelemmel:
Isten szemével és az én szememmel.

És tépd el mind a félig-fátylakat.
Akarom: láss és megszeresd magad.

Hogy lásd magad: ifjúnak és igaznak,
Erősségnek és mosolygó vigasznak.

Lásd, hogy világol a boldog titok:
A zengő porta, mit Isten nyitott.

Akarom: keljen új életre benned
Alvó dala az építő igennek.

És mosolyogd rám, édes jó barát,
Az erős Isten élő mosolyát.
 

bizonyság

AZ ÓSZÖVETSÉG KÖNYVEI                                                              
 Mózes öt könyvével kezdődik az Írás:                                         
 Teremtés az első, majd a Kivonulás van a másodikban - Egyiptom földjéről; harmadik könyv szól a léviták tisztéről; negyedikbe került a nép számlálása, ötödikbe pedig a törvény summája. Józsué, Bírák, Ruth, Sámuel  két könyve, Királyok, Krónikák szintén párba kötve;
Ezsdrás, Nehémiás templomjavításról szól, míg Eszter könyve hűség jutalmáról. E tizenhét könyvben -mindent egybevetve van Isten népének írott történelme.

 Jób könyve a tűrés és a hit próbája; következik Dávid százötven zsoltára

bölcs Salamon írta Példabeszédekét, Prédikátor könyvét, Énekek Éneké-t.

Ez az öt könyv együtt a költészet tára, és rákerül a sor a próféciákra:

Négy nagy próféta közt első Ézsaiás, látnokszeme előtt él már a Messiás!

Jeremiás könyvét, Siralmait sírja,  Ezékiel könyvét a fogságban írta;

Dániel könyvében csodás események, bátor hitvallások és jövendölések...

Tizenkét prófétát közöl még az Írás: Hóseás és Jóel, Ámos és Abdiás,

Jónás és Mikeás, Náhum és Habakuk- jövőt látó szemük sohasem volt hazug- Zófóniás, Haggeus és Zakariás,

végül az utolsó könyve: Malakiás.