GALILEAI FÉRFIAK
Galileai férfiak, mért néztek az égre?
Mért, hogy forró könny fakad férfiak szemébe? -
Jézus Krisztus visszajön, Jézus Krisztus él!
Galileai férfiak, mért, hogy tétlen álltok?
Vár a Kelet és Nyugat, Krisztus bízta rátok.
Hirdessétek mindenütt: Jézus Krisztus él!
Galileai férfiak, milyen jelre vártok?
Várjatok még tíz napig, Lelkét küldi rátok.
Nem hagy árván, nem hagy el: Jézus Krisztus él!
Galileai férfiak, ha majd jön az óra,
élőket és holtakat hív majd számadóra:
a nagy Bíró visszajön, Jézus Krisztus él.
-,-,-,-,-,,,,-,-,-,-,-,- Isten érkezése
S egyszer, mint a tiszta hold a vízen,
Mélyeimnek mormoló vizéből
Fölmerült az Élő Isten arca.
Hírnököt nem járatott előre,
Fullajtár sem harsonázta jöttét:
Nem mehettem hódolón elébe.
Még csak nem is kopogott az ajtón,
Még sem rezzent léptein a padló,
Meg sem lobbant mécsem lángja tőle.
Halkan, halkan, mint beteg fiúnak
Ágya mellé simul édesanyja,
Úgy az Isten: csak hogy egyszer itt volt.
Ráismertem: ez a dajka két szem
Kísérgette kisgyerek koromban
Pilleűző tarka futkosásom.
Ráismertem: lobbanó szemétől
Gyulladoztak hajnal-ifjúságom
Fellegjáró büszke víziói.
Ő nézett rám kisfiú-szemekből,
Szívüknek ha kátét nyitogattam,
És ha mondtam pillangó meséket.
Mintha mindig itt lett volna nálam,
Mintha most már itt maradna mindig!
Mintha most már itt maradna mindig!
-,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-
Isten lánca
Nem, nem engedlek, fogom a kezed:
Az Isten lánca vagyok én neked.
Kötlek, magadhoz, élő kötelekkel,
Komoly, virrasztó, nehéz szeretettel.
A ködlő múltat, akarom, feledd,
S állj meg hajnalló mélyeid felett.
És nézz magadba boldog félelemmel:
Isten szemével és az én szememmel.
És tépd el mind a félig-fátylakat.
Akarom: láss és megszeresd magad.
Hogy lásd magad: ifjúnak és igaznak,
Erősségnek és mosolygó vigasznak.
Lásd, hogy világol a boldog titok:
A zengő porta, mit Isten nyitott.
Akarom: keljen új életre benned
Alvó dala az építő igennek.
És mosolyogd rám, édes jó barát,
Az erős Isten élő mosolyát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése