bizonyság

 SZEPTEMBER 6. Megelevenít és egyesít Ezékiel 37,1–23 A szanaszét szóródott csontok látványa megrendítő és egyben szánalomra méltó. Senki sem temette el őket a megfelelő időben, nem volt, aki megadja számukra legalább a végtisztességet. Ott hevernek egymáson, már össze se lehet rak- ni őket, és csak akkor „szólalnak meg”, amikor a szél egymáshoz koccantja őket. Az elmúlást, a reménytelenséget és a magárahagyottságot sugallja a völgy képe. Ez a látomás azonban Isten népéről beszél. Idáig is eljuthat egy közösség, amely egykor élő, virágzó és tevékeny volt. Nincs reménység, terv és valóságos élet, csak egymás mellett maradt emberek, akik elvesztették minden hitüket az ígéretekkel teljes jövőben. Mi lehet a megoldás? Csak a csoda segíthet, márpedig az Úr a csodák Istene. A Mindenható tervére és egy engedelmes szolgára van szükség, aki megérti az Úr akaratát, majd kész azt elmondani és megtenni. Közvetlenül a prófétai szó, vagyis a Teremtő élő igéje és a Lélek megelevenítő ereje végzi el a munkát. Addig, amíg ezek megvannak, nincs reménytelen állapot. Lehetnek időszakok, amikor elgyengülünk, megcsontosodunk, úrrá lesz rajtunk a reménytelenség, de ezt nem szabad elfogadni úgy, mintha nem len- ne más lehetőség. Nem azért vagyunk az Úr népe, hogy megadjuk magunkat az elkeseredésnek, és csak addig jussunk el, hogy siránkozunk jelenlegi állapotunkon. Lehet, hogy emberileg nincs is miben reménykedni, mert fogva tartanak rossz szokásaink, nézeteltérések, szakadások, értelmetlen viták választ- ják el egymástól a testvéreket. Eljött hát az ideje a Lélektől való megújulásnak. „Életre kelnek-e még ezek a csontok?” – kérdezte Ezékieltől az Úr. A próféta válaszában benne volt a megoldás: „Ó, Uram, Uram, te tudod!” Vagyis, ha Istennek van jó terve a kiszáradt csontokkal, megtörténhet a csoda! Van-e velünk a Mindenhatónak még jó szándéka? Tudjuk-e engedelmes szolgáiként meghallani és bátran képviselni azt? Először a csontok kezdtek egymáshoz illeszkedni. Minden darab megtalálta a saját helyét. Ez azonban igen nagy és dörgő hanggal járt. Ezek után az inak összekötötték a csontokat, majd az izmok és a bőr következett. Legutoljára érkezett az életet adó Lélek, hogy talpra állhasson a sereg. Ennek ez a sorrendje, amit nem lehet megfordítani. Az ige először helyére rakja a megfelelő részeket, ami zajjal fog járni. Ezután következik a kapcsolatok helyreállítása, majd a megelevenítő Lélek. Az Úr a Gyülekezetet is hasonló módon akarja felépíteni Jézus Krisztusban (Ef 4,15–16). Isten Lelkének munkája mindig életet, megújulás eredményez! Áldott legyen a mi Urunk, hogy van még élő szava hozzánk! Kérjük, hogy elevenítse meg életünk minden részletét, hogy bátran hirdessük hatalmát és szeretetét mindenki előtt!  Imaáhítat: Vizsgáljuk meg, mennyire vagyunk kitartóak, fáradhatatlanok az imádkozásban! – Lk 18,1