xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

1958 . VI. 8. de. 89-é                                                                 

Lukács . Ev. 9: 57- 62. v . olv. 98.é.                                 Demeter Gy.  afi.                                                                                                                                                                                                              

Vannak kiemelkedő mondások. A tanítványoknak volt kifogásuk. Nekünk is van mindig, nagyon sokszor kifogásunk. Péter ,ismerjük jó és rossz oldaláról .

Mikor a tengeren megjelenik , Péter mikor fölismerte, azt mondta , Uram ha te vagy, had menjek hozzád, a vízen.  Az Úr megengedte, mert Péter kérte, de nem volt ez az Úr akarata.

Hirtelen fölhevülésében utánozni akarta Jé,- t. „ aki áll vigyázzon, hogy el ne essen. „

Ne legyünk elbizakodottak. Jé,- Kr kövessük őt. A tanítvány azt mondta,hogy  had temesse el az én hozzám tartozóját. És az Úr ezt sem engedte meg. Az Úr megvizsgál minket. Mi magunkról elképzeljük, hogy mi nagyon jók vagyunk.

Sokszor mást mond ránk, mint amit gondolunk . Fontos a külső bizonyságtétel

Sajnos mi ma magunk szemszögéből nézzük a  „Szentírást „ . Kell ,hogy a szívünkben maradjon meg az áldás. Ne arra gondoljunk, hogy no emberek ez az atyafinak szólt ,ez az ige,

Hanem az ige nekem szólt elsősorban.

Mindent  tegyünk félre,hogy Jé,-. Hoz jussunk. Kevés időt fordítunk Jé.- követésére. De az életben nagyon sokat dogozunk a testért.

Minél több időt szentelünk Ist,- nek, annál jobb az idő kihasználása.

Ne a munkának éljünk elsősorban . hanem Ist.- nek Kérjük azt,hogy szabadítson meg mindentől, ami a lelki életünk kárára lenne.

Minden kísértés nem csak a világiakra,hanem a hívőkre is rázúdul . Jé,- követése lemondás. Nagyon nehéz, de gyönyörűséges, És a vége az örök élet. Jé,- hoz legyen közünk csak. Jé,- t kövessük, Ő legyen a mi eszményképünk. Jé. ra nézni, hűen követni, ez a legfontosabb ebben a világban.                                          233-é  

---------------------------------------------                            

  SÍK SÁNDOR---FECSKE             

Figyeljetek! Tanulságos lecke:

Berepült az ajtómon egy fecske,

Aztán neki az ablaküvegnek!

S bennem, láttán, gondolatok keltek:

 

,,Mámorában szédülő fejednek

Fejjel mentél az ablaküvegnek.

Föl nem érted, hogy ahol nincs semmi,

Hogy lehet ott akadálynak lenni?

 

Hogy ott, ahol látnivaló szemmel

A nagy semmi: nekimegy az ember

Valaminek, ami oly nagyon van,

Hogy az ember feje belekoppan.’’

 

Mert nem látja, azt gondolja, nincsen

Se’ mennyország, se’ pokol, se’ Isten.

Mind megannyi valóság, mit ember

fel se’ foghat fecske-értelemmel.

   Sík Sándor; a két középső versszak: Balog Miklós

 --------------------------------------------

GALILEAI FÉRFIAK.    

 

Galileai férfiak, mért néztek az égre?

Mért, hogy forró könny fakad férfiak szemébe? -

Jézus Krisztus visszajön, Jézus Krisztus él!

 

Galileai férfiak, mért, hogy tétlen álltok?

Vár a Kelet és Nyugat, Krisztus bízta rátok.

Hirdessétek mindenütt: Jézus Krisztus él!

 

Galileai férfiak, milyen jelre vártok?

Várjatok még tíz napig, Lelkét küldi rátok.

Nem hagy árván, nem hagy el: Jézus Krisztus él!

 

Galileai férfiak, ha majd jön az óra,

élőket és holtakat hív majd számadóra:

a nagy Bíró visszajön,Jézus Krisztus él.

 -------------------------------------------

Isten érkezése .

S egyszer, mint a tiszta hold a vízen,
Mélyeimnek mormoló vizéből
Fölmerült az Élő Isten arca.

Hírnököt nem járatott előre,
Fullajtár sem harsonázta jöttét:
Nem mehettem hódolón elébe.

Még csak nem is kopogott az ajtón,
Még sem rezzent léptein a padló,
Meg sem lobbant mécsem lángja tőle.

Halkan, halkan, mint beteg fiúnak
Ágya mellé simul édesanyja,
Úgy az Isten: csak hogy egyszer itt volt.

Ráismertem: ez a dajka két szem
Kísérgette kisgyerek  koromban
Pilleűző tarka futkosásom.

Ráismertem: lobbanó szemétől
Gyulladoztak hajnal-ifjúságom
Fellegjáró büszke víziói.

Ő nézett rám kisfiú-szemekből,
Szívüknek ha kátét nyitogattam,
És ha mondtam pillangó meséket.

Mintha mindig itt lett volna nálam,
Mintha most már itt maradna mindig!
Mintha most már itt maradna mindig!
 -----------------------------------------------------------------

Isten lánca.

Nem, nem engedlek, fogom a kezed:
Az Isten lánca vagyok én neked.

Kötlek, magadhoz, élő kötelekkel,
Komoly, virrasztó, nehéz szeretettel.

A ködlő múltat, akarom, feledd,
S állj meg hajnalló mélyeid felett.

És nézz magadba boldog félelemmel:
Isten szemével és az én szememmel.

És tépd el mind a félig-fátylakat.
Akarom: láss és megszeresd magad.

Hogy lásd magad: ifjúnak és igaznak,
Erősségnek és mosolygó vigasznak.

Lásd, hogy világol a boldog titok:
A zengő porta, mit Isten nyitott.

Akarom: keljen új életre benned
Alvó dala az építő igennek.

És mosolyogd rám, édes jó barát,
Az erős Isten  élő mosolyát.
 ------------------------------------

JÉZUS  ÉS  A KERESZT.

Akkor felemelék a keresztet a poroszlók.
És tompán megzördültek a hosszú nagy szegek.
Odalépett. Szemében két csillag remegett.
S az ostor izzó csókja szent vállain piroslott.

Vöröslő fény világolt a Koponyák hegyén,
Az égen torlódtak fekete fellegek.
Már vijjogott a szél, a föld már reszketett.
És recsegett a kárpit a templom rejtekén.

A palota előtt kiáltozott rekedten
A hullámzó tömeg ... kis szegény emberek.
A lét örök forgása egy percre megmeredt
S némán egymásra néztek: Krisztus és a kereszt ketten.

Nagy ismeretlen tűzzel a lét új titka rezgett
Ama szemben és arcon s a töviskoszorún,
És karjait kitárta, szelíden, szomorún,
És magához ölelte a rettentő keresztet.
 ----------------------------------------

Légy csendességben!

Légy csendességben, Isten hogyha hív,
Halkan szólít, mint pásztorhangú síp.
Kelj fel, és indulj engedelmesen,
Kutyuska-vígan, bárány-csendesen.

Ha futni verne vesszős szenvedély,
Ne gondolj vele: menj és mendegélj.
Ha futva hány el bárki, meg se nézd:
Csak el ne vétsed a csilingelést.

Ne nézz se jobb felé, se bal felé:
Csak az egyenes út az Istené.
Hátad mögött, ha mennydörög, se bánd,
Te csak sürögj a hívó síp iránt.

Ha éjbe vész is előtted az út,
Megsimogasd a síró kisfiút,
Ha sívó örvény örvénynek kiált,
Te kikerüld a szepegő csigát.

A hangos ember erőt nem teremt;
Az erőszaknál erősebb a csend.
Ha szeges-öv, ha véres máglyaláng:
Te mosolyogj és mondd, hogy Miatyánk.

S ha tán a hang a véres Hegyre vitt,
Hol elveszik a világ bűneit,
Szelíden lépj a szegezők elé:
A nyírő béres is a Pásztoré.
-------------------------------------- 

 SIKLÓS JÓZSEF----A börtönőr meglepődik

Filippi dohos börtönében

Sok rab volt már kezem ügyében.

Láttam foglyot, ki szökni készül,

Átkozódik, míg belekékül,

Agyában forr új, bűnös terve,

Meg földön hever összeverve,

Vagy konokul zárul be szája,

Így zuhan tompa ájulásba…

 

De ma este két foglyot hoztak,

Véresre vertek, megbotoztak…

Pál, Szilás… lábuk kalodába’

Merő seb mindkettőnek háta –

S titkos örömforrásra leltek:

Istent dicsérve énekelnek!

 ----------------------------------

Aggeus. 

Díszes házban

Dőzsöltök, pöffeszkedtek!

Isten háza

Meg romokban heverhet?

Korai még

Szolgálnotok az Úrnak?

Ítéletem

Kemény szelei fújnak!

Hajlékotok

Kényelmes, egyre szépül…

Ama napon

Szolgál-e menedékül?

-------------------------------------------

BOLDOG TUDÁS .       

Tudom, Jézus szeret engem,

Éjjel-nappal vigyáz rám,

Szeme bajban is fölöttem,

Mint esőben szivárvány.

Nem félek hát, boldog vagyok,

Jézust én is szeretem,

Templomban és a munkámban,

s itthon is Ő van velem.

 -----------------------------------------

 

 

CSENDES PERCEK .    

Az első szó reggel Tiéd legyen,

mielőtt bárki szólna.

Előkerül az öreg Biblia,

mennyei világodnak rádiója.

Kanyarodnak fekete sorok

s felragyog bennük fénylő üzenet.

Uram, hozzám szólsz s szívem közepébe

mint röntgensugár, hatol be szemed.

Hogy általában mindent tud az Isten:

gyermek-hittankönyvbe benne van.

Térdem remeg, beleborzong a lelkem:

,,Ennyire mindent? Ilyen pontosan?’’

Elvesztem hát! Ez elviselhetetlen,

vesébe látó isteni tekintet . . .

„ De minden bűntől - hirdeti a Könyv -

Jézus vére megtisztított minket!“

És térdre hullva imádkozhatom,

bűnvallás, kérés mint felszínre törhet,

és hála, hála mindig, mindenért!

- Megnyittatik a zörgetőnek . . .

Pár perc pereg le mozdulatlanul.

Csodálván mondom, micsoda az ember!

Bejárja örökkévalóság tájait,

találkozik a Végtelennel 

bűnös szíve - a Kegyelemmel . .