„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt voltak.” (ApCsel 2,1)

Olvasni: Apcsel 2, 1-13

Igénk szerint a tanítványok egy akarattal voltak jelen, együtt imádkoztak és várták, hogy beteljesedjen az Úr ígérete. Ez mire tanít minket? Mi is lehetünk egy akarattal együtt, mi is imádkozhatunk aktívan, mi is kérhetjük a Szentlelket, hiszen nekünk is adatik, nemcsak egykor a tanítványoknak.

A tanítványok ott Jeruzsálemben féltek. De Isten elküldte a Pártfogót és már nem volt félelem a szívükben, új emberekké lettek. Mi is újjászülethetünk Isten lelke által. Mindez attól függ, hogy merjük-e kérni ezt Istentől? Vajon a Szentlélek betölti az életünket? Ha ez nem következik be, akkor igaz lesz ránk is, amit a Biblia ír: „Az a neved, hogy élsz, de halott vagy…” A Szentlélek bátorrá tesz és bölcsességet ad.

A tanítványokat a Szentlélek kitöltetése előtt nem lehetett volna rávenni arra, hogy kimenjenek Jeruzsálem főterére a tömeg közé. De a pünkösdi események mindent megváltoztattak. Bátran mertek kiállni és beszélni Jézusról. Már nem féltek senkitől! Egy volt a fontos Jézust hirdetni az embereknek! Az ő igehirdetésükre ott Jeruzsálemben emberek ezrei megtértek!

Ma is végbemehet a csoda! Te is új életet kezdhetsz, csak akarnod kell! Új életet akarsz? Más életet, mint amit eddig éltél? Akkor kérd Istentől a Szentlelket, mely újjá tud szülni téged! Ma még lehet, ma még újrakezdheted! Ámen.

-----------------------------------------------------------------

„Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték a többi apostoltól: Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” ApCsel 2,37

Olvasandó: ApCsel 2,37-41

A vád, mely Péter prédikációjában elhangzott (23. és 26. v.), eltalálta a hallgatók szívét és miután megkeresztelkedtek, háromezer lélek csatlakozott a tanítványokhoz. Péter igehirdetése tehát hatásos volt. Úgy gondolom, hogy ennek minimum két oka van: Szentlélek tette képessé az apostolt a szólásra, ugyanakkor személyesen ismerte Krisztust.

Vajon mennyire hatásos a mi beszédünk? Ha nem övezi kellő érdeklődés, vajon mi lehet az oka? Talán önmagunkban bízunk, és nem kérjük Isten Lelkének erejét, vagy nem ismerjük eléggé Krisztust, nem olyan személyes a kapcsolatunk Vele, mint Péternek volt?  Vajon beszédünkben mennyit szólunk önmagunkról, és mennyit Istenről? Mit teszünk annak érdekében, hogy hatásosabb legyen szólásunk?

A Wall Street Journal néhány évvel ezelőtt készített egy felmérést nagyvállalati felsővezetők körében arról, hogyan érzik magukat, mialatt kollegáik előadásait hallgatják. Az eredmény igen lehangoló: 84 százalékuk unatkozott, majdnem elaludt, és csupán 3 százalékuk tartotta érdekesnek és érdekfeszítőnek az előadást. A kérdés számunkra is feltevődik: igehirdetéseink, baráti vagy hétköznapi beszélgetéseink, bibliaóráink, áhítataink mennyire találják szíven a hallgatót/olvasót?  Lehet, hogy van egy harmadik dimenziója is a sikertelenségnek, ugyanis, ha „angyalok nyelvén szólok is, de szeretet nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc és pengő cimbalom.” Ez a szeretet fedezet és garancia arra, hogy beszédünk nem marad a szavak szintjén.  Ámen!       --------------------------------------------------------------

 Légy türelemmel!

„… legyetek türelmesek mindenkihez." 1Thessz 5,14

A mi zsúfolt életünk és állandó rohanásunk szinte minden nap ráterel bennünket arra a keskeny hídra, ahol – bármennyire igyekszünk is elkerülni egymást, - találkoznunk kell közelről embertársainkkal, és csak emberi jóindulattal tudjuk megoldani, hogy súrlódás nélkül kikerüljük egymást. Tömegek gomolyognak a járműveken, a várótermekben, boltokban, éttermekben, gyógyszertárakban, jegypénztáraknál, és nehéz türelemmel kivárni sorunkat; vagy elviselni mások megjegyzéseit, tolakodásait, kivételezéseit. Nyugodtan felírhatnánk közlekedési szabályként orvosi rendelők, boltok, éttermek falára elmélkedéshez, vagy munkahelyi eligazításul ezt a két szót: „légy türelemmel!" Lehet ugyan türelmetlenségeinket megmagyarázni; lehet érthetővé tenni akár rossz idegállapotunkkal, akár a körülmények sokszor kínzó gubancaival, amelyekből szinte nem látunk kiutat; lehet jogosnak, sőt szükségesnek is minősíteni egy-egy türelmetlen lépésünket, de egy bizonyos: a türelmetlenség mindig veszteséggel jár. Szép nyugodt krisztusi életet élni csak türelemmel lehet. Türelemmel életeket menthetünk meg!   (Prókai Árpád

A nap gondolata:

Ne sokat törődj azzal, ki van veled, vagy ellened, hanem arra legyen gondod, hogy minden dolgodban veled legyen az Isten.

-------------------------------------------------------

Ki a nagyobb? és Ki botránkoztat? (1)

Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Ki a nagyobb a mennyek országában? /Mt.18:1/ 

Mióta világ a világ, nagy kérdés az, amin itt a tanítványok vitatkoztak, és majd Jézus elé vittek. Hogy ki a nagyobb? Már gyermekkorban elkezdődik, ki az, akié lehet ez és ez a játék az oviban, ki a nagyobb, az erősebb, a hatalmasabb? De ez folytatódik az iskolában, és kialakul egyfajta rangsor, hogy ki az izompacsirta, ki mindenkit el tud agyabugyálni, és ki az, aki vézna és gyenge. Aztán később a munka keresésekor kiderül, ki a jobb, a nagyobb, kit hova vesznek fel, mennyit keres, hány ember van alá beosztva. Kiderül ki a főnök egy munkában. Aztán ki az, aki a nadrágot hordja a családban, és ki a mai szóhasználattal élve, a papucs.

Vannak örök törekvők, és hajtók, kik mindig az élvonalban akarnak lenni, uralkodni, mindenkit legyőzni, és egyfajta állati ösztön és hierarchia alakul ki, az erősebb kutya győz alapon. És vannak az úgynevezett örök vesztesek, a behódolók, kiknek jó a második hely is, kik nem törnek nagyra, mert tudják, hogy nem érhetik el, vagy már rég feladták. És bizony olyan világban élünk a 21. században tehát, hogy hiába telt el 2000 év Jézus kora óta, az ember még mindig azon van, hogy ki a nagyobb, és hogyan lehetek én annál is nagyobb. A fiatalok a sztárokban látják a nagyságot, vagy a vezetőkben, a politikusokban, a gazdagokban, hogy igen, azok a nagyok, akiknek a legújabb okos telefonúk, a legjobb autójuk, vagy éppen a legszebb nőjük, vagy pasijuk van, akik mindent megvehetnek és megtehetnek, akiket nagyon sokan körül rajonganak. Ki a nagyobb? /P.Sz./

A nap gondolata:

Ne az én nevem, hanem a Tied dicsértessék, ne az én művem, hanem a tied magasztaltassék. A Te szent neved dicsértessék, nekem pedig semmi részem se legyen az emberek dicséretében. (Kempis Tamás)

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Ki a nagyobb? és Ki botránkoztat? (2)

Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Ki a nagyobb a mennyek országában? /Mt.18:1/ 

Ne gondoljuk, hogy ez a kérdés itt közöttünk, keresztyének között nem kérdés. Dehogynem. Gyarló bűnös emberek lévén, minket is megkísért ezzel az ördög, hogy gondolj magadra, ne láss túl a külsőségeken, és törtess, haladj felfelé azon a bizonyos ranglétrán, még az egyházon belül is. Ne a hitben fejlődj, hanem a kapcsolatokban, a befolyásban, az irányításban. Úgy gondolják sokan, hogy a hitre úgy is rá lehet mondani, hogy mekkora, mekkora nagy. De sokszor nem a hit a nagy, hanem az EGO, az Én, az önérzetem. Főleg mikor nyeregben érezzük magunkat, jön a kérdés, és egyben magunktól a válasz, hogy én milyen nagy vagyok az Isten szemében, az egyházban, és jön, hogy igen, én bizony nagy vagyok, mennyi mindent tettem már az egyházért, a lelkészért, és az Istenért is, én nagy vagyok. És lassan eltolódunk a nagyságérzetünkkel az elbizakodottság érzése felé.

És nagy harcokat eredményez mikor az egyházban, egy adott gyülekezetben sok az úgynevezett „nagy keresztyén", hívő ember, és már-már úgy gondoljuk, hogy ez kiváltság, mert már-már Jézusi szinten vagyunk. Jézus tanítványait ez kísértette meg ott, a Megváltó közelében, mert bizony a gonosz nem válogat, attól hogy Isten közelében vagy még bepróbálkozik. Sokan úgy vélik, hogy templomba járással, igék fejből való elmondásával, és különböző hagyományok elsajátításával a gonosz kikerül minket, hát nem, hanem még erősebben támad.

A gonosz több fronton támad, hogy távolodj az Istentől és magadra gondolj, és úgy érezd te vagy a nagyobb, neked kell a nagyobbnak lenni, a másik nem számít, nem lényeg. /P.Sz./

A nap gondolata:

Az alázatos lelkek így imádkoznak: Uram, engedd, hogy minél kevesebb feltűnés nélkül mehessek át ezen az életen

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Ki a nagyobb? és Ki botránkoztat?(3)

Ő odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. /Mt.18:2-4/ 

Jézus odahív egy kisgyermeket, közéjük állítja, és ezt mondja „Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába." Mit tesz Jézus? A gyerekesen vitatkozó apostolok elé Jézus egy gyermeket állít példaként.

Mert minden ember gyermekkorában a szüleitől és a felnőttektől tanulja meg a viselkedés szabályait, mint magatartási formákat. Nem képes még arra teljesen, hogy megkülönböztesse a jót és a rosszat, nem tud még ítéletet alkotni, hogy mi válik javára és mi nem. Nem képes továbbá arra sem, hogy önálló döntéseket hozzon, hanem rábízza magát szüleire, akik gondoskodnak róla. Tudja a gyermek, hogy segítségre szorul, de tudja azt is, hogy kitől várhatja a segítséget, a gondoskodást. A bizalom megvan a szülő felé, tudja, hogy gyenge, de tudja ki az erős, és feltétlen bizalma van a szülőben. Milyen a gyermek? Ha látja a szülőt, addig bármerre el mer menni, mert tudja, hogy az ő édesanyja és édesapja ott van és az a világ legerősebb, és legnagyobb embere. Óvodában, és még iskolában is hányszor összezörrennek a gyerekek, hogy kinek nagyobb és erősebb az apukája, és mindenkinek a sajátja a nagyobb és erősebb. Megvan a feltétel nélküli bizalom a gyermekben. És tud kicsi, és gyenge lenni, de tudja, honnan jön a segítség. /P.Sz./

A nap gondolata:

Istennek semmit sem tudok adni, és érette semmit sem tudok cselekedni. A legjobb, amit tehetek, hogy tehetetlenségemet beismerem. (Tersteegen)

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Ki a nagyobb? és Ki botránkoztat?(4.)

Ő odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. /Mt.18:2-4/ 

Mikor megtértünk, akkor Isten gyermekeivé lettünk. Az Úri imában, úgy szólítjuk meg Istent, teljesen bensőséges hangon, hogy MI ATYÁNK, mint Istennek gyermekei, de tudunk-e igazán Istennek gyermekei lenni? Tudunk-e gyermeki bizalommal fordulni az Atyához, tudva, ho

 

gy mi esendők vagyunk, de általa van támaszunk és segítségünk?

Jézus nem az uralkodási vágyat, a hatalmaskodást, hangsúlyozza, hanem a lelki nagyságot, a hitbéli nagyságot, azt a nagyságot mely a világ szemében talán kicsinység, de az Isten szemében a legdrágább kincs. Tanítványai felé nem az uralkodást akarja hangsúlyozni, hanem a szolgálatot, az igaz szívbéli, Istenbe vetett bizalmon alapuló szolgálatot.

Nem véletlen, hogy Jézus a szolgálatot hangsúlyozza, hiszen szenvedését és halálát, tehát azt, amiről éppen előzőleg beszélt nekik, a megváltás művét, melyet a Golgotán elszenved, ő is szolgálatnak fogja fel. Kicsivé lesz, hogy mi a bűn és a halál fölé nőjünk.

A kérdés számunkra az, hogy megértem-e Jézus szolgálatának lényegét és akarok-e szolgáló tanítványa lenni? /P.Sz./

A nap gondolata:

Semmiségem tudatában kell élnem! Vagyis állandóan látnom kell és beismernem, hogy semmit sem tudok, és semmire sem vagyok érdemes. (Tersteegen)

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

 

Ki a nagyobb? és Ki botránkoztat? (5)

Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat! Ha a kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd le, és vesd el magadtól: jobb neked, ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kezeddel vagy két lábaddal együtt vettetsz az örök tűzre. /Máté 18:7-8/

Hogyan sikerülhet Isten szemében igazán naggyá válni? Hát úgy hogy nem megbotránkoztatjuk az Istent, hanem dicsőséget hozunk az Ő háromszor szent nevére. Erről szól az igeszakasz, a botránkozásról, kicsit keményebben, mint azt megszokta az ember Jézustól, de mégis helyesen. Mi is a botránkozás, megbotránkoztatás? Egyszerűen elfordulás, elszakadás Istentől. Valakinek, vagy valaminek a rabjává válni. Egyfajta felcsapódó kötélcsapdát jelentett, ami elkapta az embert. De mai szóhasználattal, az a cselekedet, beszéd, vagy bármi más viselkedés, ami a másik ember nem tetszését váltja ki, ami elválaszt valakitől. Itt a jézusi szó alapján, ami bűnbe visz.

Hogy igazán Isten gyermekei lehessünk, Isten szemében igazán nagyok, akkor ezektől a dolgainktól meg kell válnunk. Ha szó szerint vennénk és végrehajtanánk Jézus felszólításait, akkor az utcán valószínűleg rengeteg nyomorék emberrel találkoznánk, akiknek a keze, a lába vagy a szeme hiányozna. Jézus biztosan nem azt akarja, hogy az emberek tömegesen végezzenek öncsonkítást. A keleti népek gondolkozása és kifejezésmódja kedveli a túlzó kijelentéseket, amelyek megerősítik a mondanivalót. A kemény szavakat azért használja Jézus, hogy megértsük: az ember számára a legfőbb jó az örök üdvösség, amelynek elnyerésére minden erőnkkel törekednünk kell. A legnagyobb rossz pedig az örök kárhozat, amit minden erőnkkel el kell kerülnünk. /P.Sz./

A nap gondolata:

Ha nagy akarsz lenni, légy szolga, de ha első akarsz lenni, akkor tovább kell menned: légy rabszolga!-

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

 Ki a nagyobb? és Ki botránkoztat? (6)

Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat! Ha a kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd le, és vesd el magadtól: jobb neked, ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kezeddel vagy két lábaddal együtt vettetsz az örök tűzre. /Máté 18:7-8/

Nem engedhetjük, hogy a bűn megakadályozzon minket az örök életre jutásban. És bizony egy-egy már-már bejáratott bűnünk eltávolítása, megtagadása, van olyan fájdalmas, mint egy testrészünk levágása. Sokan ezért is nem teszik meg, hanem úgy vannak vele, hogy életük végén úgy is megbánhatják, vagy az itt maradtak próbálják bűntelenné tenni az elhunytat, de vigyázzunk, ne akarjuk próbára tenni az Urat, mert türelme hosszú, szeretete nagy, de nem szereti, ha valaki meg akarja vezetni. Jó érzés, ha az ember kimosakszik a piszokból, de még jobb, ha tiszta marad. /P.Sz./

A nap gondolata:

A bűn elzárja a kegyelem csatornájának a zsilipjét.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Ki a nagyobb? és Ki botránkoztat? (7)

Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat! Ha a kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd le, és vesd el magadtól: jobb neked, ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kezeddel vagy két lábaddal együtt vettetsz az örök tűzre. /Máté 18:7-8/

A kijelentések helyes értelmezéséhez hozzátartozik az is, hogy az első keresztények idejében a „test" magát a közösséget jelentette. Ebben az értelemben itt arról is szó van, hogy a másokat megbotránkoztatókat és a bűnben élőket el kell távolítani a közösségből. Azaz figyelni kell nem csak a saját életünk tisztaságára, hanem a családunk, és a közösségünk, a gyülekezetünkére is, és küzdeni kell a megbotránkoztató dolgok ellen, amelyek nem építik Isten országát, hanem rombolják.

Kedves Testvérem! Ma igénk által Urunk üzen, figyelj, hogy kinek a szemében akarsz nagy lenni, és hogyan akarsz azzá válni?! És mutatja a példát, hogyan lehetünk mi igazán nagyok: úgy ha olyanok leszünk, mint a kisgyermek, rájövünk arra, hogy esendőek vagyunk, de tudjuk kinél a segítség, de ehhez kell az, hogy a botránkoztató bűneinket levessük magunkról, és Isten nevére dicsőséget hozzunk, és ne káromlást.

Tudjunk naggyá lenni úgy, ahogyan a világ nem várná, segítőkészen, kedvesen, megbocsátás, öröm, bizalom, és még sorolhatnánk, azok által a dolgok által, melyek a világban semmiségek, de az Isten szemében igen is nagyok.  /P.Sz./

A nap gondolata:

Láttatok ragyogóbb napsugarat annál, mely a záporeső után áll elő? Ilyen ragyogó a lélek öröme a bűnbánat könnyzápora után. (Spurgeon)