„Kedves Barátaim, Isten, az Atya, már régen
kiválasztott benneteket és tudta, hogy az Ő gyermekeivé lesztek.” (1Pt 1:2TLB
fordítás)
I-Pét--1:--2—„”Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve
rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus
vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.” -
/Károli /--
El fogunk
csüggedni, ez mindig így történik. Talán elcsüggedsz egy küzdelmes kapcsolat,
megrekedt karrier vagy hanyatló egészségi állapot miatt.
Amikor csüggedtnek érzed magad, egy dolog felől biztos
lehetsz: Isten kiválasztott téged, hogy a családja tagja légy. Jóval
azelőtt, hogy Istent választottad volna, Ő kiválasztott téged! Ján-I-4:19-„Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!”
A Biblia ezt
mondja Péter első levele 1:2a-ban: „Kedves Barátaim, Isten, az Atya, már
régen kiválasztott benneteket és tudta, hogy az Ő gyermekeivé lesztek.”
(TLB fordítás)
Isten nem
azért választott ki, mert megtettél ezért valamit. Mindez neki köszönhető. Nem
az számít, hogy mennyire vagy jó, vagy okos, vagy lélekben buzgó. Isten azért
mentett meg, mert szeret téged.
És ez
örömhír – igazán örömhír! Ez az örömhír, amire az egész életedet fel
kellene építened.
Semmit sem
tehetünk annak érdekében, hogy helyet szerezzünk magunknak Isten családjában,
de nyugodtak lehetünk afelől, hogy soha nem veszítjük el a családjában
elfoglalt helyünket. Péter első levele 1:3b-ben ezt olvashatjuk: „…
határtalan kegyelméből nekünk adta az újjászületés kiváltságát azért, hogy Isten
családjában tagok lehessünk.” (TLB fordítás)- Károli-Pét-I-1:3 - „Áldott az
Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint
újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való
feltámadása által,”
A helyed az
Isten asztalánál az Ő kegyelmén alapul, nem a teljesítményeden. Nem te
érdemelted ki az első alkalommal sem, és most sincs így. A világmindenség
Teremtője ezt mondja: „Azt akarom, hogy a családom tagja légy!”
Segítő
kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- A tudat, hogy biztos helyed van Isten családjában, hogyan változtatja meg az életszemléleted?
- A mai napon mi fog segíteni abban, hogy megnyugodj Isten szeretetének és elfogadásának biztonságában?
----------------------------------------------------------------
ADJ IDŐT...
Adj időt a gondolatnak, Erőd forrása ez
Adj időt az imának, A legnagyobb erő a földön ez
Adj időt a mosolynak, A lélek zenéje ez
Adj időt a játéknak, Az örök ifjúság titka ez
Adj időt a szeretetnek, s légy szeretett,
Isten adománya ez Adj időt az adakozásnak,
Önzésre nem juthat idő
Adj időt az olvasásnak, A bölcsesség kútja ez
Adj időt a barátságnak, A boldogság útja ez
Adj időt a munkának, A siker ára ez
ADJ IDŐT A SZERETETNEK,
A MENNYNEK KULCSA EZ.
----------------------------------------------
Adj időt a gondolatnak, Erőd forrása ez
Adj időt az imának, A legnagyobb erő a földön ez
Adj időt a mosolynak, A lélek zenéje ez
Adj időt a játéknak, Az örök ifjúság titka ez
Adj időt a szeretetnek, s légy szeretett,
Isten adománya ez Adj időt az adakozásnak,
Önzésre nem juthat idő
Adj időt az olvasásnak, A bölcsesség kútja ez
Adj időt a barátságnak, A boldogság útja ez
Adj időt a munkának, A siker ára ez
ADJ IDŐT A SZERETETNEK,
A MENNYNEK KULCSA EZ.
----------------------------------------------
Ima
Adj időt a gondolatnak Erőd forrása ez.
Adj időt az imának A legnagyobb erő a Földön ez.
Adj időt a mosolynak A lélek zenéje ez.
Adj időt a játéknak Az örök ifjúság titka ez.
Adj időt a szeretetnek s légy szeretett
Isten adománya ez. Adj időt az adakozásnak
Önzésre nem juthat idő. Adj időt az olvasásnak
A bölcsesség kútja ez. Adj időt a barátságnak
A boldogság útja ez. Adj időt a munkának
A siker ára ez .Adj időt a szeretetnek
A Mennyek kulcsa ez. A csend gyümölcse az ima.
Az ima gyümölcse a hit. A hit gyümölcse a szeretet.
A szeretet gyümölcse a béke. Ámen.
Adj időt a gondolatnak Erőd forrása ez.
Adj időt az imának A legnagyobb erő a Földön ez.
Adj időt a mosolynak A lélek zenéje ez.
Adj időt a játéknak Az örök ifjúság titka ez.
Adj időt a szeretetnek s légy szeretett
Isten adománya ez. Adj időt az adakozásnak
Önzésre nem juthat idő. Adj időt az olvasásnak
A bölcsesség kútja ez. Adj időt a barátságnak
A boldogság útja ez. Adj időt a munkának
A siker ára ez .Adj időt a szeretetnek
A Mennyek kulcsa ez. A csend gyümölcse az ima.
Az ima gyümölcse a hit. A hit gyümölcse a szeretet.
A szeretet gyümölcse a béke. Ámen.
-----------------------------------
WITTENBERG
Október utolsó napja már,
A látóhatár
Fénylő napkeltet ígér:
„Az igaz ember hitből él…”
Az a korszakváltó hajnal
Megajándékozta a világot:
Szöget és kalapácsot
Adott egy szerzetes kezébe.
…amíg a vártemplomhoz ér:
„az igaz ember pedig hitből él…”
- suttogja, még csak önmagának,
de az egész világnak
szól attól kezdve az üzenet,
a kapura kiszögezett hitvallása sok éjszakának…
A kinyitott szent Bibliának
fölismert igazsága beszél:
„Az igaz ember hitből él!”
…mert fújt a Szél
azon a kora reggelen,
nem maradt többé rejtelem,
hogy Isten szereti a világot
önmaga adott váltságot
érte
Fia halála által!
S mert Ő mindent megfizetett,
Azért nem lehet elveszett,
Senki, aki hisz Benne!
Hisz, szeret és remél…
„Az igaz ember hitből él!”
VERSEK
--------------------------------------------
A BÁRÁNY ÉS A PÉNZ
Elveszett a pénz, a drachma,
söpört az asszony miatta,
a szemétből kiragadta,
a pókhálóból kiemelte,
gondosan letörölgette,
s bár volt másik kilence,
ez lett az öröm!
Kódorgott a kicsi bárány
a zsenge zöld füvek láttán,
és - eltévedt a hegy hátán.
De a Pásztor ment utána
sziklák zuzmós vadonába,
kereste és - megtalálta!
Vad bozótból kiemelte,
vérzett: karjaiba vette,
s bár volt kilencvenkilence,
ő lett az öröm!
*
Én nem tudom, hogy mi voltam,
lehettem pénz: elgurultam,
szűk sarkok közé szorultam;
de lehettem én bárány is,
aki éhes, aki fázik,
s fél, ha a villám cikázik...
Énrólam szól a példázat.
Elfog a boldog alázat:
kerestek és - megtaláltak!
-------------------------------------------------
A GÁLYARAB .
Korbácsütéstől véres a vállam,
Verejtékem a szemembe hull,
Szívem vadul döngeti mellemet,
úgy érzem: erőm elveszett…
Éhségemet nyelem, sebes a tenyerem,
Köröskörül a víz lábamon is bilincs,
és senki sincs, aki itt rám talál,
ha csak nem a halál…
VALAKI jár a tengeren!
Lépések nesze csobban,
s a szívem könnyűt dobban!
… már Ő húzza az evezőket!
Hűsítő, langyos, lágy esőket
Hullat hátamon végig, lemossa, ahol vérzik.
Etet az Élet kenyerével, és erő jár át tőle,
szinte fölkap a szárnya!
Széllel szemben a gálya a végső kikötőbe
VELE halad előre!
--------------------------------------
AKI ODAADTA .
Egy gyermeknek volt - az Írás szerint -
öt árpakenyere és két hala,
amennyiből ötezren ehettek
még mielőtt leszállt az éjszaka.
A tanítást hallgathatta ő is
a többiekkel a tenger mellett.
Ráfüggesztette csillogó szemét
a Mesterre, és - adnia kellett.
Hogy aztán ámuló lélekkel
számolni se tudja: mennyivé lett
az a két hal, s az öt kenyér.
De a csodát nem Ő vitte véghez.
- Űrhódító távlatunkból nézve
se múlt még el a csodák világa,
ma sem, bárha minden utcasarkon
ott a világ automatája,
és kínálja tetszetős csomagban
éhség ellen a sok édességet;
S amíg egyre csak fizetünk érte,
mindenünk elfogy. Elfogy az élet.
Pedig tudjuk a lelkünk mélye-mélyén:
Senki sem jött üres tarisznyával,
Öt kenyerünket és két halunkat
Mindegyikünk elhozta magával.
Igaz, ez önmagunknak csak annyi,
hogy szűkösen is alighogy elég.
Ám egyszerre elkezd szaporodni
ha megtanul adni is a kéz...
De az út az „enyém“ tudatából
éppen ez a bizonyos keskeny út,
melyre oly fenntartással lépünk,
s a lábunk alól oly sokszor kifut...
Mégis, ahol ilyesmi történik,
oda gyűlnek az éhes emberek.
- Áldott legyen, aki odaadja
a két halat és öt kenyeret.
--------------------------------------------------
A SZENT MARADÉK
Mi ajándékba kaptuk az időt
mint az ötezrek azt az öt kenyeret,
amiből maradt még tizenkét kosár,
miután ők már ettek eleget.
Nos úgy-ahogy leéltük életünket
egészen eddig a mai napig,
örömünkből furcsa döbbenet lesz,
mint mikor látni kezdünk valamit,
ami eddig is szemünk előtt volt,
csak nem akartunk törődni vele,
mert az élet végtelennek tűnik,
ameddig csupa szín az eleje.
... lábunkban nagy futások remegése
orrunkban szúr egy régi halk sírás,
sok örömünknek volt bűn-gyökere
túltengő önérzet, hangoskodás...
- Alkalmankénti felbuzdulásból
lett-e valóság valami kevés?
Csalhatatlan érveléseinknek
mekkora része volt kár és szemét?
Mi ajándékba kaptuk az Időt,
és mohón faltuk, mint a kenyeret,
ami még maradt, csak az a miénk,
mert hozzátennünk semmit sem lehet!
De azt igen, hogy átadjuk Annak,
Akitől kaptuk.
Ha lehet ma még!
Ha úgy-ahogy leéltük életünket,
hadd legyen most már szent a maradék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése