1 Péter 4:10-ben azt olvassuk, hogy „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak…”.

Amikor a képességeidet használod, hogy másoknak segíts, akkor megdicsőül Isten. Isten arra hív Téged is, hogy légy részese ennek. Nem ad tehetséget és képességet, hogy azt a saját hasznodra fordítsd. Ezek az adottságok mások hasznára kell, hogy váljanak és az Ő adottságaik a Te hasznodra fognak válni.                                                                    Én nagyon hálás vagyok azokért az emberekért, akik olyan területeken tehetségesek, amiben én nem vagyok jó. Például nagyon hálás vagyok a könyvelőkért, mert én teljesen ügyetlen vagyok a könyvelésben! Hálás vagyok azokért az emberekért, akik ismerik az adózás rendjét. Hálás vagyok azokért az emberekért, akik műszaki beállítottságúak. Képtelen lennék megjavítani egy karburátort, ha elromlana. Azt sem tudom, hogy hol van!         Mindenkinek különböző képességei vannak.                                                                                             Isten nekem is adott néhány ajándékot. Az egyik ajándékom az, hogy képes vagyok hirdetni Isten Igéjét és képes vagyok arra is, hogy megértessem Isten igéjét. Amikor használom ezt a képességemet, akkor Te nyersz áldást. Az ajándékom érted van. Azért van, hogy segítsen neked. És itt jön a lényeg: Neked szintén van ajándékod. Mikor fogsz megáldani vele másokat? Mikor kezdesz el segíteni másokon? Ha nem használod az Istentől kapott ajándékodat, másokat csapsz be. Isten úgy tud megdicsőülni, ha használja a Te ajándékaidat. „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak…” Isten megdicsőül, amikor mások szolgálatára használod az ajándékaidat.

Beszéljetek róla

• Milyen ajándékokat adott neked Isten?
• Hogyan használod azokat, hogy másokat szolgálj? Mit gondolsz Isten hogyan szeretné ezeket használni mások javára?
• El tudod-e fogadni, hogy másoknak is vannak ajándékai, amelyeket ők a te életedben Isten dicsőségére tudnak használni?

HA JÉZUS ELJÖNNE HOZZÁD...

 Ha pár napra Jézus eljönne tehozzád
 Szeretném tudni, vajon hogy fogadnád?
 Tudom legszebb szobádat Neki ajánlanád
 s a legjobb falattal szívesen kínálnád.
 Mondanád boldog vagy, kimondhatatlanul
 mert Néki szolgálni minden örömöt felülmúl.

 De... ha váratlanul közeledtét látnád,
 ajtódat akkor is rögtön kitárnád?
 Szaladnál azonnal boldogan elébe?
 Nem tennél el előbb egyet-mást előle?

 Nem vennél gyorsan más ruhát magadra?
 Újság, magazin ahol van, maradna?
 Vagy helyére kerülne, ahogy kell a BIBLIA?
 Könyvedet, rádiót hagyhatnád-e nyitva?
 Nem bántana, hogy az utolsó nyers szót meghallotta?
 Zsoltárra cserélnéd a kottát a zongorán?
 Vagy mindent nyugodtan változatlan hagynál?
 Menne minden a rendes kerékvágásban?
 Beszélnél előtte ahogy máskor szoktál?
 Folytatnád életed mit sem változtatnál?
 Családban a hang békés, ahogy nálad szokás?
 S elmaradna-e néha az asztali áldás?
 Ugyan azt olvasnád s azt is énekelnéd?
 Nem zavar hogy tudja, mi foglalja elméd?
 Kivinnéd magaddal ahová épp menni akartál?
 Vagy egy-két utat inkább máskorra hagynál?
 Örülnél ha látná barátaidat?
 Vagy azt kívánnád jöjjön el holnap?
 Boldog lennél, ha örökre házadban maradna?
 Vagy fellélegzés lenne eltávozta?

 Jó lenne tudni, mit tennél és hogyan,
 ha Jézus pár napig lenne a házadban!


Úgy éljek...

Nincs olyan rejtett zuga
ennek a világnak,
ahová a te szemeid,
Istenem, nem látnak.
Nincs olyan messzi tájék,
nincs olyan mélység,
amely a Te szemed elől
elfödhetné képét!

Ha lehull az ágról csöndben
egy elszáradt levél,
Te tudod, hogy társaihoz
meg hányadiknak tér.
Ha a rétet letarolják,
Te tudod, Te számot
adhatsz róla, mennyien vannak
a letört virágok.

Nem hullhat le egy csillag az égről,
nem egy könnycsepp,
amiről Te nem tudnád,
a számuk hánnyal több lett.
Nem születhet, nem tűnhet el
élet a világból,
amiről Te nem tudsz,
amit ne tartanál számon...

Hát akkor én, gyarló ember
azt gondoljam, higgyem,
hogy zárt ajtót őrizhet
a szemed előtt szívem?
Nem! – Te, aki mindent tudsz, látsz,
Te szívem is látod:
tudod, annak mélyére mit,
mennyi vétket zárok!...

Ügyeljek hát, úgy őrizzem,
ápoljam a szívem,
hogy ne kelljen remegnem,
ha belenéz az Isten.
Hogy ne leljen abban rosszra,
vétekre, burjánra, -
hogy ne lásson benne mást,
a Maga képét lássa!...
 

 

Lukátsi Vilma

Istennek adott hegedű

A fényes égen fecske villan:
övé a lég, a végtelen.
A repülés azt jelenti:
-Köszönöm a tért Istenem!

A napsütötte kavicsok közt
parányi gyík. Már nem is látod.
Fürge mozgása azt jelenti:
-Isten gondol rám! –Megcsodálod?

És azt hiszed, hogy az az Isten,
aki a gyíknak enni ad,
tán megfeledkezik terólad,
s holnapra nem jut jó falat?

Vagy azt hiszed, aki a fecske
repdeső szárnycsapását méri,
ne tudná azt, mi a te vágyad?
-Még nem is kérted, már kiméri.

És többet ád, értékesebbet,
gyöngyszemeket – kavics helyett!
Nem érzed mégsem, hogy az Isten
téged milyen nagyon szeret?

- Nem próbálod a hála hangját?
/Rossz hangszeren recseg a húr./
Nehezen nyílik arra ajkad:
„Mindeddig segített az Úr!”

- Ne szólj hát! Hálaadás helyett
add Istennek a hangszered!
Ha az Ő ujja játszik rajta,
a hangját meg sem ismered!

Az Ő kezében – nézd - mivé lett
a szakadt húrú hegedű.
Ha Isten Lelke a vonója,
- hallod a hangját? – gyönyörű!


- Köszönöm, jó Atyám, a reggelt!
- Köszönöm, hogy dolgozhatok.
- Köszönöm a jó egészséget,
--------------------------------------------- 

Építő gondolatok Joyce Meyer „Engedd el, és hagyd Istent, hogy Isten legyen. „

(2 Krónikák.20,12 „Istenünk, ítéld meg őket! Mert nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támad. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk.”

Ebben az igerészben Josafát nyíltan megvallja Istennek, hogy képtelen elbánni a problémájával. Évekig próbáltam megváltoztatni magam, de nem jártam sikerrel. Keményen és hosszú ideig próbáltam leküzdeni a rossz szokásokat, azonban mindig elbuktam.

Próbáltam megváltoztatni dolgokat az életemben, például elérni az anyagi jólétet és a gyógyulást, valamint növekedést hozni a szolgálatunkban. Annyira kimerültem abban, hogy egyedül vívtam a csatáimat, hogy időnként már eljutottam odáig, hogy feladom.                                Egy nap azután kifakadtam, és előadtam a drámámat Istennek, abban a reményben, hogy megesik a szíve a nyomorúságom láttán.

Akkor történt, hogy a szívem mélyén hallottam, hogy így szól hozzám: „Valóban?” És még izgatottságot is hallottam a hangján.                                   Ez azért történt, mert Isten csak akkor lát munkához bennünk, ha belefáradunk a saját erőlködésünkbe és úgy döntünk, ahelyett, hogy a magunk erejéből próbálkoznánk, feladjuk, és hagyjuk, hogy Isten - Isten legyen. Istent játszani nagyon kimerítő.

Tedd azt, amit Josafát tett. Valld meg Istennek, hogy nincs erőd az ellenségeiddel szembeszállni, és nem tudod, mit tegyél, de Tőle várod a vezetést, és a szabadítást.