Hívd segítségül az Urat mindenkor!

 „Akkor kiáltott Asa az Úrhoz, az ő Istenéhez, és mondta: Ó Uram, nincs különbség előtted a sok között és az erő nélkül való között, hogy megsegítsed! Segíts meg minket, ó mi Urunk Istenünk, mert benned bízunk, és a te nevedben jöttünk e sokaság ellen! Ó Uram, te vagy a mi Istenünk, ne vegyen ember te rajtad erőt. Krónikák 2. könyve 14:11

Asa király a déli országrészben uralkodott, miután az ország Salamon uralkodása nyomán kettészakadt. Bennünket sokszor megterhelnek a saját életünk nehézségei, kilátástalan és megoldatlan élethelyzetei, kihívásai, de mit érezhetett akkor Asa, akinek a vállán királyként nem csak a saját életének és sorsának a terhe nyugodott, hanem egy egész népé, a választott népé? Roppant haderő fenyegette az országát (l. 9. vers), de nem ijedt meg tőlük.

A helyzete emberileg kilátástalan volt – ahogy sokszor a miénk is az, amikor alaposan, logikusan, tárgyszerűen kiszámoljuk a mindenkori erőviszonyokat. Asa azonban tudta, hogy hova fordulhat segítségért, és meg is tette: Nem szövetségeseket keresett, nem a haderő létszámát próbálta növelni, hanem egyenesen Istenhez fordult. Tudta, kimondta, hogy Isten előtt nincs különbség a sok és a kevés között, Ő nem csak bizonyos helyzetekben tud segíteni, nem korlátozzák az úgynevezett realitások. Egyedül mi korlátozhatjuk azzal, ha nem az Ő útjain járunk, Asa azonban Istennek tetsző reformokat hajtott végre az országban (l. a fejezet eleje), ezért bizalma volt a legfőbb szövetségeséhez, hogy nem fogja cserbenhagyni. Nem is hagyta!
Légy te is hűséges a mai napon is Istenhez, hogy amikor legközelebb segítségül hívod, olyan nyugodt, bizakodó lélekkel tehesd ezt, mint egykor Asa.  

-----------------------------------------------------------

//  Keresztyénség  krízise és reformja:: //

Valaki így fogalmazott::                                                                                          hátha érdekes valakinek,  sorozat ha Isten is segít

Bevezetés :

A Biblia eme két részének érdekes módon három olvasata van...

- Első olvasata a szó szerinti történet.    - Ez a hívőké.

- A második olvasat a sorok mögött gyanítható földemberi történéseké.     - Ez a józan gondolkodású ateistáké.

- Harmadik olvasata pedig a szimbólumok nyelvén szól.

- Aki kétkedőként közelíti meg, bátor szívvel, szilárd lábakkal állva az igazságban és a valóság talaján, és felvértezve a józanság pajzsával, annak jussa a második olvasat lesz.

 (Az ilyen olvasó, bár valószínűleg készségesen elismeri a tízparancsolatban rejlő valós értékeket, de – teljesen érhető módon – gyanakvó szemmel tekint a Sínai-hegyen történtekre:.                                     A közelmerészkedés gyanús megtiltására, a ködből szólásra, stb.; - és emberi turpisságot-ügyeskedést gyanít.)

- Aki egyszerű hívőként, vagy félénken-, és mondhatni túl jámbor hívőként veszi a kezébe, az - az első olvasatot kapja részül belőle. 

- Míg a szimbólumok nyelvén értők számára – jártasságunktól és „szemeink” megnyílásától függően – a fentieken túl még egy, a szimbólumok nyelvén szóló mély lelki tanítás és elbeszélés is kibontakozik... (Mózes II. 19., „ - 

1.	A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.
2.	Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.
3.	Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
4.	Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.
5.	Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.
6.	És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.
7.	Elméne azért Mózes és egybe hívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.
8.	És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.
9.	És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.
10.	Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat;
11.	És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.
12.	És vess határt a népnek köröskörűl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg.
13.	Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.
14.	Leszálla azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az ő ruháikat.
15.	És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek.
16.	És lőn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lőn a hegyen és igen erős kürtzengés; és megréműle mind az egész táborbeli nép.
17.	És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt.
18.	Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.
19.	És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan.
20.	Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.
21.	És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közűlök sokan elhullanak.
22.	És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr.
23.	Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te magad intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körűl, és szenteld meg azt.
24.	De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jőjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek előre, hogy feljőjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson.
25.	Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.

és 20./18-21.) – „

18.	Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla.
19.	És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.
20.	Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek.
21.	Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhőhöz, melyben az Isten vala.

 

Ez a lelki tanítás és elbeszélés pedig, ami ebbe a két részbe lett beleszőve évezredekkel ezelőtt, így szól:

 Valaki így fogalmazott::                                                                                          hátha érdekes valakinek,  sorozat ha Isten is segít