A napóra
Egy világhírű utazó mondta el, hogy egyszer egy bennszülött fejedelemnek egy napórát adott ajándékba. A fejedelem pedig, hogy kifejezze tiszteletét az ajándék iránt, egy kis házat épített a szerkezet felé.
Ha az Istenbe vetett hitednek annyi értéke van, hogy köznapokon félreteszed, és csupán vasárnap veszed elő,akkor még sokat kell tanulnod. A hitedet minden nap és a napnak minden órájában használnod kell. Adj szabad utat Istennek az életedben, és akkor a hit is nagy dolgokat visz véghez az életedben.

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-
Engedelmesség
Aki engedelmesség helyett csak magyarázkodik, az eltompul és fásult lesz. Ha engedelmesség helyett azoknak rokonszenvét és részvétét keresed, akik igazat adnak neked, akkor lelki érzéked elhomályosul, és te használhatatlan leszel.
Amikor engedelmesség helyett vitába szállsz, és józan eszedre bízod magadat, akkor káromolod Istent
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

MEGÉRKEZÉS
Kérdik a jelszót a Menny kapujánál;
'Jézus!' 'JÉZUS!' - zeng itt is, OTT is.
Tárul a fény, amit annyira vártál,
a legszebb hang neveden szólít...
-------------------------------------
Mégis
Milyen sokat kellene hinnem, s mily keveset hiszek.
Mily keveset kellene vinnem, s mennyi terhet viszek.
Egyedül Rá kellene néznem, s magamra révedek.
Ragyog a cél viharban, vészben, s hányszor eltévedek.
Mégis… elcsüggedjek, megálljak? Miért csüggedjek el?
Hisz olyan keveset hiszek még, s már az is fölemel.
Mint minden én nyomorúságom, nagyobb a kegyelem.
Ebben hiszek s szemem bűnbánón megint ráemelem.
Kis hitet hogy megerősítsen, míg többről többre nő,
s egész a célig elsegítsen: hatalmas Isten Ő.
-----------------------------------------------------------

MI AZ ÖVÉ?

Az Úr Jézusé a tenger
meg a csillagok fenn az égen.
Ki tudná őket megszámolni?
Ott tündökölnek réges-régen.

Az Úr Jézusé a föld is:
hegye, völgye, meg minden bokra.
Kék egéből Ő visel gondot
minden mezőn a virágokra.

Az Úr Jézusé a kincs is:
arany, ezüst, gyémántok éke.
Ezért nem kell aggódni annak,
akinek Ő a menedéke.

Az Úr Jézusé itt minden,
a kis madárkák neki zengnek.
Csak azt mondd meg, királya lett-e
az Úr Jézus a te szívednek?

Az Úr Jézusé a felleg:
arra száll, merre Ő akarja.
A csillagoknak millióit
szelíden igazgatja karja.

Ha az övé már a szíved,
akkor kérd Őt este és reggel:
vezéreljen téged is híven
a ragyogó csillagsereggel.

Milyen öröm lesz tudni mindig,
ha csillogó szemükbe nézel:
Őket ott fenn és téged itt lenn
Ugyanaz vezet biztos kézzel.

---

Csodálatos kegyelem, milyen édes a hang, ami
megmentett egy olyan nyomorultat, mint én.
Már elvesztem, de most meglettem,
vak voltam, de most látok.
A kegyelem tanította szívemet félni
és a kegyelem könnyített félelmeimen.
Milyen értékesnek tűnt az a kegyelem
a percben, amikor hinni kezdtem
Sok veszélyen, erőfeszítésen és kelepcén át,
már meg is érkeztünk.
Kegyelem hozott ily messze épségben
és kegyelem vezet majd haza

Az Úr jót ígért nekem,
szava reményem záloga;
pajzsom lesz ő, és az adag
amíg élek, addig kitart.

Igen, mikor eme hús és szív megáll,
és halandó éltem véget ér;
Magamnak tudhatom, e papi ruha alatt,
az öröm és béke életét

A föld hamarost elolvad mint a hó,
A nap abbahagyja a sütést,
De Isten, ki létrehívott engemet,
Mindörökre megmarad nekem.

---

Myra B. Welch: A mester érintése
Ütött-kopott volt, s az árverező Úgy hitte, fáradni kár.
Mégis kezébe vette a vén hegedűt,
S mosolyogva mutatta fel.
– Hölgyeim és uraim, figyelmet kérek!
Lássuk, a licitálást ki kezdi?
Egy dollár, ott hátul, kettő, igen!
Csak kettő? Ki ad hármat?
Három dollár először, és másodszor is...
Már koppant volna a kalapács, de mégsem,
A terem végéből ősz hajú férfi
Lépett közelebb, s felemelte a vonót;
Letörölte a port az ódon hangszerről,
Felhangolta a megereszkedett húrokat.
Tiszta és édes dallam kelt szárnyra,
Akár egy égi angyal éneke.
Elhallgatott a muzsika, s az árverező
Furcsán fojtott hangon szólt:
– Ki ad többet a régi hegedűért?
Felmutatta a hangszert és a vonót.
– Ezer dollár, ki ad érte kettőt?
Kétezer dollár! Ki ad hármat?
Háromezer először, háromezer másodszor,
Háromezer harmadszor!
Tapsolt a terem, de valaki bekiabált:
– Nem értem, mitől ez a hirtelen
Értéknövekedés? Nem váratott magára a válasz:
– A mester érintésétől.
Sok emberélet, akár a lehangolt húr,
Ütött-kopott, vétkektől szennyes,
Megkaphatja bárki olcsón,
Bizony, mint az avítt hegedűt.
Egy tál lencse, pohár bor,
Perdül a kocka – és sodródik tovább.
Az ára szinte semmi, s kis híján
Koppan már a kalapács.
Ám jő a mester, s a tudatlan tömeg
Nem érti, mitől a hirtelen változás,
Ami a lélek értékét megezerszerezi.
Pedig egyszerű: a mester érintésétől.
-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-,-

Krisztusra várunk
Nem tudjuk, mi jön, titok a holnap. Némák a titkok, nem válaszolnak.
Rejtő ködükbe szemünk nem láthat…De elültetjük kis almafánkat,
Bízva, hogy kihajt,Gyümölcsöt terem,
Titok a jövő. Sürget a jelen.

Nem tudjuk, mi jön, titok a holnap. Némák a titkok, nem válaszolnak.
De a ma int, hogy híven szolgáljunk, Mert tudjuk, ki jön:
Krisztusra várunk!
Ha hirtelen jön, ha észrevétlen, Munkánkban leljen, ne resten, tétlen!
Testvérek terhét vállalja vállunk!Mert tudjuk, ki jön:
Krisztusra várunk!