3. Céltudatosság

“Csak az fontos, hogy célhoz érjek, és elvégezzem azt a feladatot, amit az Úr Jézus bízott rám” (ApCsel 20:24)

Pál céltudatos volt — tisztában volt vele, hogy mire szól elhívása, mi a munka, ami rá vár. Ennek megfelelően alakította ki az életét és állította fel fontossági sorrendjét. Tudott mindent annak fényében látni, hogy közelebb viszi-e életcélja megvalósításához, vagy épp ellenkezőleg, gátolja abban. Ilyen céltudatosság pedig csak a Jézussal ápolt bensőséges kapcsolatból fakadhat: „Krisztusban jövünk rá, hogy kik vagyunk és miért élünk. Jóval azelőtt, hogy Krisztust megismertük volna, és fölébredt volna bennünk a remény, az ő szeme már megnyugodott rajtunk, és már megvoltak a mi dicsőséges életünkre vonatkozó tervei, annak az általános tervnek a részeként, amellyel mindenben és mindenkiben munkálkodik” (Ef 1:11, MSG). (T.S.K.

Imádság:

Úr Jézus! Célt te adsz életemnek. Köszönöm, hogy ezt ismerve élhetek napról napra. Ámen

A nap gondolata:

Minden jellem megjelölésére a legalkalmasabb jelző: Krisztushoz hasonló. (Stanley

-----------------------------

 

Szolgálni Isten erejével.

 „…ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen ” (1. Péter 4:11)

Szolgálni Isten erejével.  Olvasd el a fenti igét még egyszer, és aztán meg egyszer, és aztán olvass tovább! Amikor szolgálunk Istennek, nem szabad azt tenni magamutogatás céljából, vagy más önző indítékból. Ahogyan az Ige mondja, az a cél, hogy „Istent dicsőítessék az emberek”. Mi csak eszközök vagyunk abban, hogy az emberek felfigyeljenek Istenre, hogy ő milyen jó és hatalmas. Övé a dicsőség.

Miért is Istené a teljes dicsőség, mégis én végzem, nem? Hát, olvasd el az igét még egyszer. Hogyan és mivel szolgálunk? Azzal az erővel kell szolgálni, amit Isten ad! Ha Isten nem adna nekem az erőt, nem is tudnám végezni a feladatot. Persze, én végzem, de akkor is Istené a dicsőség, aki adja az erőt, és aki adja a képességet, hogy tudjam megcsinálni!

Ha viszont Isten valamire nem ad erőt, vagy talán úgy érzed, hogy Szahara közepén vagy (szárazság, éhség, szomjúság), akkor lehet, hogy éppen valamilyen feladatot végzel, amire Isten nem hívott el! (persze vannak nehéz időszakok, száraz időszakok akkor is ha jó úton vagy, de ha ez egy állandó probléma, akkor ….) Vizsgáld meg az ügyet, és törekedjél minden percben arra, hogy az Istentől kapott erővel szolgálj, és ne a saját erőddel!

JÓVAL FIZETNI A ROSSZÉRT
Mit akart az apostol igazából kifejezni 1Pt 3:8-12 verseiben? Milyen közvetlen módon alkalmazhatjuk ezeket az elveket saját életünkben?
Jézus magasabbra emelte a mércét a „szemet szemért" alapállásnál, amikor követőinek meghagyta, hogy fordítsák oda a másik arcukat is (Mt 5:38-39). Ez akkor forradalmi gondolatnak számított – de számos kultúrában és hagyomány között még ma is az. Sajnálatos módon a keresztények is csak ritkán fizetnek jóval a rosszért. Jézus tanácsa azonban töretlenül így hangzik: „tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok" (Mt 11:29).
Egy kisgyermekes házaspárnak komoly problémái adódtak a szomszédikkal. A szomszédok többször csúnyán megrótták a fiatal szülőket amiatt, hogy gyermekeik számára különböző játékokat

helyeztek el a saját kertjükben, amelyeken a kicsik játszottak. Kifogásokkal éltek az udvar bizonyos részei miatt, és hangoztatták, hogy ez meg az mennyire zavarja őket. A fiatal párnak egyáltalán nem volt ínyére a durva és kellemetlen hangnem, hiszen semmivel nem hágták át a jó szomszédság szabályait. Amikor a gyümölcsösből leszüretelték az almát, a fiatalasszony elhatározta, hogy két tálca friss almás bélest visz át a szomszédoknak, akik örömmel el is fogadták a süteményt. Egyszerű kedvessége sokat javított a kapcsolatukon, valószínűleg azért, mert a zsémbelődő szomszédok nem is gondolták, hogy így fognak viszonyulni hozzájuk azok, akiket addig ők folyton szekíroztak.
Dávid mivel fizetett Saulnak, aki az életére tört (1Sám 24:4-6)? Mit árul ez el a jelleméről? Miért kellene hasonló lelkülettel viseltetnünk nekünk is, kiváltképp, ha olyan emberrel van gondunk, aki valamilyen módon szintén „az Úrnak felkentje"?
Sámuel első könyve négy olyan esetet jegyez fel, amikor Dávid kifejezte, hogy erkölcstelen dolog kezet emelni az Úr felkentjére. Többször is adódott volna alkalma bosszút állni, ő mégis inkább igyekezett közeledni a királyhoz és megbocsátani neki. Dávid úgy döntött, hogy az alázat és az istenfélő magatartás útját választja azzal az emberrel szemben, aki kifejezetten gonoszul bánt vele.
Vajon nem erre kellene mindannyiunknak törekedni, bármilyen helyzetben is vagyunk?
---------------------------------------

"A lusták mindig valamit szeretnének tenni." Vauvenargues
"A szomorúaknak lassan, a vidámaknak gyorsan telnek az órák."                    Don Bosco.
"Azért eszünk, hogy éljünk, Nem azért élünk, hogy együnk." Don Bosco
"Felejtsd el magadat, akkor sohasem feledkeznek meg Rólad" .                          G. Richedn
"HA a világot, amely Isten előtt oly csekély, az emberek oly nagyra tartják, mi akkor a mennyország, amelyet Isten ajánl?!" John Bunyan
"Bizonyos, hogy ott történik legkevesebb, ahol legtöbbet beszélnek róla, mit kellene tenni." Szőllősy
"Miképpen egyeztethető az össze, hogy valamely szobor, vagy festmény szemlélésénél, azonnal felismered, hogy abban művészet rejlik. Vagy egy távoli hajó haladását látva, nem kételkedsz abban, hogy azt emberi ész és mesterség hozta mozgásba, amíg a világot, mely magába foglalja az összes remekművet művészeikkel együtt, ész és értelem nélkülinek tartod." Cicero
"A süketnek a zenét, a vaknak a színeket megmagyarázni épp olyan nehéz, mint a hitetlenek a hit örömét elmagyarázni." Uwe Martin Schmidt

"Ha egy ostoba ember szégyelli, amit csinál, mindig a kötelességére hivatkozik." G. B. Shaw
-----------------------------------------
AFORIZMÁK
A film a modern világ népmeséje.
A végtelen jelképe a reggeli nyújtózkodás.
A megismételt mutatvány a siker próbaköve.
Minden hangszer hamisan szól, ha a dallam hazudik.
Szép a szerénység, de sajnos szerény a szépsége is.
Ha eltér a véleményünk, a barát is idegen.
Ha nem utazunk sehova, akkor is "úton" vagyunk.
Aki nem gondol a halálra, megveti az életet.
A békét nem kell védeni, elég megőrizni is.
Nincs a fegyverviselésnél rútabb divattorzulás.
Akik hangra gyulladnak, maguk tüzén égnek el.
Egy lépés is lehet örök és egy perc is lehet végtelen.
Minden szószék a szavaink trónusa.
Az idő óralapján a Költészet a mutató.
A sziklát is védeni kell, ha a csúcsán virág terem.
A rágalom felfújt léggömb az igazság madzagán.
Minden óra más hangon üt, de egy időt jelez.
Hogy forralhat bosszút, akinek a tüze kialudt?
Lehet, hogy a hallgatás csak megdermedt gondolat?

---

Szent- Gály Kata: A kegyelem pillanata

Isten átmegy a világon
akkor is, ha nincs Karácsony.

Néha megáll - csend a csendben-
hogy sorsára fölszenteljen

szántóföldet: legyen bátrabb,
mikor a nagy ekék járnak,

tengervizet: hamar forrjon
benne össze a hajónyom,

kismadarat, hogy a szárnya
készüljön a magasságra,

hogy a kő, mit összezúztak,
útja legyen taposóknak, -

csendesülj le, hogy megértsed,
mire szentelt az Úr téged                                                                                                           ----------------------------------------------
1958 .XI.9 . du . . é . 332..

 KIS SZÍVEM.

Kis szívem kis szoba, de nincs benne lámpa,
Oly sötét mint az éj, sötétben ki látna?

Erre jár a Király, Ő hoz tiszta lámpát,
Szívembe világít, és ott vajon mit lát?

Sok a szenny, a szemét a kicsi szobában,
szomorú a Király, amikor azt látja.

Jézusom, Királyom arra kérlek Téged,
Tisztítsd meg szívemet,és a rossztól védd meg!

                                               

 Vigh  afi . ApCsel. 3:1-8 .v. olv.   .

A templom előtt lehet látni sok koldust. Kihasználják az alkalmat. Vannak, akik nyomoréknak teszik magukat, mikor megvan a pénz, elmennek, és az első útja a kocsmába vezet. Ezek a koldusok azok a hívők, akik csak kint vannak, de be nem mennek az Úr találkozására.

A koldus a templom előtt állt, és mások adományaiból élet. Ezek azok a hívók, akiknek el kell menni ,és kérni őket, hogy gyere el.                          Koldusok lelkileg ezek. Akikről ezt olvassuk, az a koldus mikor  1- meggyógyult , első útja a templomba vezetett. Menj be a templomba. Soka nehezen jönnek. Aki a templomig megy, annak ,még jut a kalapjába valami.  A 38.- éve beteg ember akart gyógyulni,meg volt benne a vágy. Azért szólította őt meg Jé,-

Vannak ma is Péterek, és Jánosok, Péter azt mondta, aranyam ,és ezüstöm nincsen, de maim van azt adom néked. Péter és János szegények voltak ? az a szegény akinek nincs pénze ? Nem ! A szegény özvegy asszony az ő utolsó 2-fillárjét adta oda,és többet adott,mint aki aranyat adott.

De ne sajnáljuk őt. Ők nagyon ,sőt a templomban a leggazdagabbak. Ők  adták a legtöbbet.

Te mivel dicsekedhetsz ? Kir. II. 20 : 13.v.olv. Az emberek olyan sokat dicsekednek. 

Kevés ember van, aki ezzel tud dicsekedni, hogy az elmúlt héten őt megítélte az ige , és egy bűnt le tudott rakni.

 Az amim van, adott a vigasztalást, erőt, másoknak ? Épít - e vagy ront ami benned van ? Az amid van Ist,- től van,vagy a Sátántól van ?

Fil. 2: 10.v.olv. Hivatkozik a Názáreti Jé,- nevére Péter . Hát annyira birtokéba volt – e Jé,- nak Péter. Annyira tele volt, hogy másoknak is tudott  adni. Kellje fel és járj,ezt csak Péter és János mondhatta. Vajon te is tudsz másoknak adni a Jé,-Kr,-.ból , Ha bizonyságot teszel Jé,- ról,és szív, lélek ,és tapasztalat van mögötte, akkor hasznos a beszéd, a bizonyságtétel. Ki benned van ? Mi is meggyógyulunk, a Názáreti Jé,- nevében. Az a boldog aki csak testi leg koldus. Ez a koldus eset arra tanít meg,hogy Kr,- Jé,- ban van igaz boldogság.

Amink van,osszuk meg másokkal, a szegényekkel. Péter nem tartotta meg amije volt. Minél többet adsz másoknak, annál több marad,. S lelki kincs szaporodik , és nem fogy ha osztják.

Boldog aki most tudja megvallani az Urat . Ne legyünk kint állók, Add a szíved  kicsi ajándékát , és kezd elosztani.  Lég boldog és adj a, Názáreti Jézus Krisztus nevére    83 . é .  Ámen,              

BÚVÓPATAK

 

Mivel azt mondta a Mester

Azon a lombsátor-ünnepen:

- „ Jöjjetek,

aki hisz bennem, abból

élő víz folyamai ömlenek”

- az az élő víz ma is csörgedez”

immár kétezer éven át

a Bibliát olvasók és élők

hitében.

-És mégis milyen szomjas a világ!

Mintha az a víz nem is folyna,

mintha útját elzárták volna

régen!

 

… alvó századok szívgödrében

dobbant az élet jeleképpen:

„ketten vagy hárman az én nevemben”

csak úgy titokban, ismeretlen…

 

Olyan volt, mint a búvópatak:

itt-ott fák gyökerét mosta,

vagy mohos boltkövek alatt

apadt-dagadt,

ahogy a szent forrás táplálta.

Ha valami az útját állta,

újra eltűnt a mélyben,

éjben.

 

De volt egy októberi hajnal,

amikor szikla-zúzó morajjal

lelte meg útját: felszínre tört…

És áldottabb lett akkor a Föld!