KATICABOGÁR  

Addig állt csak ujjaim hegyén

- nem is éreztem finom lábait -,

amíg pöttyös kabátja alatt

elrendezgette hártyaszárnyait,

aztán - váratlan színes villanás -

beletűnt a szikrázó kékségbe.

Igézettem bámultam utána,

megejtett a gondolat szépsége:

...az ég, a lég, a kék, a végtelen

kisebb csoda-e, mióta tudom,

amit az értelem földerített

a lét titkára leső kulcslyukon?

Mi a csoda? amit én nem értek?

Ám ha más érti, hol van a határ?

Nekem csoda már az is, hogy élek!

- Én mondtam?

vagy a katicabogár

---------------------------------------------------

Ézsaiás:54,10. (Károly) - Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tõled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülõ Urad.

Mert azt mondja az írás: Valaki hisz benne, meg nem szégyenül.

Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik õt segítségül hívják.

Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.

Róma,10:11-13--(Károly)

Az Írás is így szól: "Aki hisz őbenne

nem szégyenül meg."  12Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; 13amint meg van írva: "Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül."

Köszönjük az igét Atyánk, mert a világban minden változik, folytonos mozgásban van a föld, a tenger, a táj, sőt az emberek véleménye is. Ami most szép, holnap már esetleg csúnya, ami most sötét holnap már világossá válik számunkra. De te Atyám nem változol, Jézus is mindörökké ugyan az marad. Jézus beszédét is 100%-nak   vehetjük, nem szégyenülünk meg és megtartatunk!

Hálát adunk és köszönetet az ígéretnek, ebbe tudunk kapaszkodni, reménykedni hisz minden embernek vannak problémái, megoldatlan dolgai. Hisszük Uram, hogy te vagy a megoldás mindenre, te vagy a szabadító, gyógyító, üdvösségünk te benned áll, dicsőség neked mindenért. Ámen.

-----------------------------------------------

Zsoltárok 65:5,6,--Boldog az, akit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornácaidban: hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével. Csodálatos dolgokat szólalsz nékünk a te igazságodban, üdvösségünknek Istene: e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma:
--------------------------------------------------

János:10:27,28,29,  ( Károli ) - Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket,és követnek engem.
És én örök életet adok nékik:és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.
Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél: és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből.

Az ó és az új szövetségben is ugyan az - az ígéret van nékünk, boldogok akik Istenhez tartoznak, már a földi életben is lejön a menny ,mert Isten áldásai kísérnek minket. További ígéret, hogy soha el nem veszünk, senki ki nem ragad az Úr kezéből minket. Az Atya felügyel ránk az ő keze felettünk van mint egy irgalom, és kegyelem ernyője. Igyekezzünk megtartani a szövetséget,  ne ingadozzunk a helyes útról se jobbra - se balra. Atyám az Úr Jézus nevében kérünk téged Őrizz meg minket a bűntől, a kísértéstől, és szabadíts meg minket minden olyan testi dologtól ami neked nem tetszik. Akarunk szellemi emberekké válni, ámen. Köszönjük Atyám ,hogy meghallgatsz minket.

Szolgálni még akkor is, ha kellemetlen.

 (Lukács 9:57-58) "Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: 'Követlek, akárhova mégy.' Jézus azonban így felelt: 'A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.'"

Jézus soha nem kéri, hogy vakon kövessük. Miközben az Ő útját járjuk és megismerjük az Ő jellemét, megtanuljuk, hogy ő mindig ott vár a hitbeli lépéseink másik oldalán. Belekényszerít minket olyan helyzetekbe, ahol őbenne és ígéreteiben kell megbíznunk, de azt is megmutatja nekünk, hogy mi vár ránk, ha őt követjük. (János 14:1-4) .                         Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem.                                                                                                         Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek.                                                                                    Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.                                                                       És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.                          És hogy hová megyek én, tudjátok; az utat is tudjátok.”                               

Jézus azt akarja, hogy számoljunk az elkötelezettségünk árával, mert tudja, hogy ez igényelni fog mindent, amink van .                                                    (Lukács 14:28). „Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-e mivel elvégezze?”

 Lényegében Jézus óvva int a felől, hogy romantikus látásunk legyen az Ő követéséről.                                                                                                     Tudja, hogy ha ilyen módon indulunk önkéntes szolgálatunkba, bármikor vagy bárhová is indulnánk, a lelkesedésünk el fog hervadni, amikor az elkötelezettség kényelmetlenné válik, vagy amikor szembesülünk a tanítványság igazi árával.
A tanítványság azt jelenti, hogy feladjuk még a gondolatát  is annak, hogy legyenek az életünk kisebb részei, amelyek ne legyenek Jézussal való kapcsolatunk hatása alatt.                                                                              Nem mondhatunk Jézusnak úgy igent, hogy közben a függetlenségünk egy részéhez ragaszkodunk. Ő megköveteli mindenünket.                                       Már nincs arra lehetőségünk, hogy akkor és ott szolgáljuk őt ahol  és amikor nekünk kényelmes.                                                                                   (Lukács 9:58) "A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania."
Amikor romantikus látásunk van a tanítványságról, lehet, hogy magunkat úgy képzeljük el, mint akik mindent feladunk Jézusért, amint a világ csodálja hitünket és az emberek szívből jövő hálájukat, fejezik ki a mi áldozatkész szolgálatunkért.                                                                                De lehet, hogy az elkötelezettség ára a világ megvetését hozza a küszöbödre.                                                                                                                Ha Jézust követed és megteszed, amit Ő mond, hogy tegyél, lehetséges, hogy még a hittestvéreid is úgy gondolják, hogy eldobod magadtól a jövődet  azért, hogy olyan embereken segíts, akik semmit sem tudnak neked adni viszonzásként.                                                                                             A tanítványság lehet, hogy azt jelenti, hogy olyan emberekért hozol áldozatot, akik nem fogják értékelni, amit tettél - mint ahogy Jézusból gúnyt űztek, amikor meghalt a kereszten.
Az a kegyelem, hogy oda menjünk, ahová csak Jézus küld, csakis Krisztus hívásán és Isten belénk töltött erején keresztül történhet.                           A kegyelem kötelez minket arra, hogy szót fogadjunk Jézusnak, függetlenül a körülményektől vagy a következményektől.                                               A Jézusnak való szolgálatodból mennyi az, amit azért végzel, mert kényelmes és mennyi az, amit azért teszel, mert Jézus azt mondta, hogy ezt tedd?                                                                                                                   Jézus szeret  és a legjobb terve, van számodra. Ő nem ítél el, hanem azt akarja, hogy a jó irányba fordulj.

-------------------------------------

Tudsz-e adni? …vagy csak elvenni?

Sokat tanulok a gyermekeimtől. Az egyszerű kis világukban, ők nem ismerik az érzelmek, indulatok elrejtésének, szépen tálalásának technikáját, egyszerűen megélnek mindent úgy, ahogy van, minden kozmetika nélkül, őszintén. A jót is, meg a rosszat is. Néha egész bibliai történeteket játszanak le, anélkül, hogy tudják. Épp egy ilyennek voltam a tanúja nemrég, és mélyen elgondolkodtam rajta. A nagy fiam (2 éves 2 hónapos) behordta az összes létező játékát a kiságyában, majd beült a halmaz közepébe, és élvezte a dúskálást.  A kislányom (10 hónapos) a kiságy mellett csücsült a földön, és egy kis mozdonyt szorongatott,időnként meg - meg kóstolva, hátha tej íze lenne a kis fajátéknak  Amikor a fiam észrevette a kicsi kezében azt a megmaradt egy játékot, kimászott a játék kupac közül, megragadta azt az egy kisvonatot és kitépte a pici kezéből. Rögtön rászóltam, hogy fiam, neked annyi van, neki meg csak az az egy, add vissza kérlek. Ahogy ezt kimondtam eszembe is jutott egy bibliai személy, akit történetesen úgy hívnak, mint az én fiamat: Dávid. Ő is valami ilyet tett egyszer, amikor elvette Uriástól azt az egy feleségét, amikor neki annyi volt, és annyi lehetett volna még.

Nem Dávid paráznaságáról szeretnék ma írni, hanem arról az igazságról, ami megfogalmazódott bennem ennek a két történetnek a kapcsán. Több ezer éve, és ma is, nagynál és kicsinél, királynál és egyszerű embernél, ugyanaz játszódik le, hogy kapzsik vagyunk, mindent magunknak akarunk. Megnyilvánul ez életünk számos területén. Ha csak a divatvilágot nézzük, láthatjuk, hogy mennyire kihasználják az újat, a még egyet és a még többet vágyainkat.                                                       Aztán vannak más területek, amik keresztyénként talán közelebb állnak hozzánk: az adakozás, a szívességek, a gyenge felemelése, az a másik mérföld - amikor kéretik. Hogyan állunk ezen a területen? Tudunk adni? Adni magunkból, javainkból, és nem azt nézni, ami nekünk jár, vagy ami nekünk hiányzik, vagy éppen nem hiányzik, de meg szeretnénk feltétlen szerezni.                                                                                                                          A galata-i levél az írja, hogy a szívesség, meg a mértékletesség az a Lélek gyümölcse.

 Galata 5, 22- 23 --„De a Lélek gyümölcse szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény.” Jellemez-e ez bennünket, hogy gyorsak vagyunk a mások iránti szívességekre? Akkor is, ha ez nekünk egy kis plusz kitérőt jelent, plusz energiát, netán anyagi befektetést? Odafigyelünk-e egymásra, tudjuk-e testvéreink szükségleteit, vagy csak saját magunkkal vagyunk elfoglalva?                                                                                                    Megfigyeltem azt is, hogy erre a kérdésre sokan azért válaszolnak nemmel, mert félnek attól, hogy valaki kihasználja őket. Részben jogos is ez az aggodalom, de keresztyénként nem az a legnagyobb célunk, hogy hasonlítsunk a mi Megváltónkra, Krisztusra?          

Márk 10,45 . "Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."                                                                                              János 10, 17 ."Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda."  .                                                                                         Krisztus életét adta értünk, emberekért. Ő, a tökéletes, értünk, bűnösökért. Bátorítalak ma titeket, engedjük a Szentlelket munkálkodni bennünk, hogy hasonlítsunk egyre jobban Hozzá. Adjunk magunkból, adjuk magunkat, figyeljünk oda a körülöttünk levők szükségeire. Nem leszünk szegényebbek tőle .                                                                                                                             ----------------------------------------------------------------

ÉRETLEN GYÜMÖLCS .

Minek annyit beszélni súlytalan, felesleges, haszontalan beszéddel!
Mint éretlen gyümölcs, a szél, ha rázza fák ágait, úgy hullanak
szét az ízetlen, meg nem ért szavak. Ha több a csend, ha mind megérik lassan, mennyi édes íz fér meg a szavakban.
Csak egyetlen szóban is! Hogy íze, súlya legyen a szavaknak,
Lélek, előbb hallgatni taníts!
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

ÉSZREVÉTLEN: Ki vette észre csillogó Athénben, egy szürke barbár hogy jő - megy, tanít.
A bajnok győzni acélozta testét, a művész kőbe véste álmait.
A bölcsek eszmék utait keresték, a lantot dalra hangolták az esték.
Lágyan illatozó virágok lepték a márványistenek oltárait.
És Pál ott járt-kelt szürkén, észrevétlen. Történetírók büszke stílusa
miért jegyezte volna a napot? De láng lobogott szavában, szívében,
és szívről-szívre égve átcsapott. Kigyúltak, mint az Úrnak csipkebokra.     S porladás várt a márványtemplomokra. Nőtt a kereszt s a kereszt Krisztusa, Aki halott világokat lerombol.
Új világ és új Athén született az észre sem vett Evangéliumból.
Ma se jegyezd fel, ó történelem, ha sebzett szívünk csendesen kitárul,
és közöttünk a Krisztus van jelen. Titkon jön el és észrevételen.
Hadd számoljon tovább a porral, sárral, vassal és arannyal a vak jelen!
Bábel tornyai semmivé omolnak. Mi Reá nézünk, Akié a holnap,
a mindent újjá tévő győzelem!