Építsd a jellemedet!

„Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; őrizd meg azt, mert az a te életed.”
Példabeszédek könyve 4,13

Mi volt az első gondolatod ma reggel? Mi volt az első szavad amit kimondtál? Mit tettél először?

„Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat!
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg a tetteidet!
Ügyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet!
Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!”
Charles Reade

Bármit teszel ma, azzal a te jellemedet építed. Azzal, amit és ahogyan reggeliztél, azzal is a jellemedet építed, ha elveszíted az önuralmadat, ha imádkoztál, ha olvastad a Bibliádat. Bármilyen kísértésnek állsz ellen, azzal is a jellemedet építed.

A Bibliában Máté evangéliuma 7. fejezet 24. versétől Jézus elmond egy példázatot a sziklára és a fövényre épített házról. Az okos ember sziklára épített a bolond fövényre. Jött a vihar és csak a sziklára épített ház állt erősen, a másik összeomlott.

Ebben a példázatban a vihar az ember nehézségeit, megpróbáltatásait jelenti. Pál apostol azt írja a Korinthusi első levél 10,4 –ben, hogy „e kőszikla pedig Krisztus”. Csak akkor állunk meg erősen az élet nehézségeiben, ha a mi lelki házunkat Jézus Krisztusra építjük.

Nap mint nap, percről-percre építjük a mi jellemünket. Ma reggel imádkozzunk azért, hogy vegyük észre azokat az alkalmakat, amelyeket Isten elkészített a számunkra, hogy helyes jellemet építhessünk.

FELFELÉ .

John Bunyan: A zarándok útja c. könyvének olvasása után.

Mindig – ha nézel – akkor felfelé!
Fel, hol a csillagok égnek!
Soha, de soha, soha lefelé!
Ragyogjanak arcodon a fények!

Akadály dombja s a Csüggedések,
réme a Halál árnyékának
nem állhat útba, győz az Élet, –
visznek felfelé szálló szárnyak.

Így kívánságod hamar teljesül:
Romlásból a Sionba érhetsz…
Azt mondják rólad: igaz emberül
élt, mert mindig csak felfelé nézett!

Kárász Izabella

-------------------------------------------

A LÁTHATATLAN MUNKA

Azon az éjszakán így szólt Jézus az éjben:
Imádkozzatok vélem…
A lelketek legyen most az enyém egészen.
Hatalmas munka vár, a megváltás munkája,
a Lélek győzelme a nagy Halál felett,
szükségem van reá, kell segítségetek,
imádságtok, a könyörgésetek,
Munkátok, magatok…
… S magára hagyatott …

Meg se érti talán a szív, ez a mai,
hogy’ történhetett így a végtelen éjben,
a Nagy Halál előtt Jézus kérő szavára,
tanítványainak kedves meghitt körében?
Miért nem vigyáztak ők ott, azon az órán?
Imádságuk se szállt, aludtak csendben mélyen,
a súlyos titkokat bontó idő mélyében.
Jézusra, az Egyre hagyták az összes munkát,
s az ima idejét csendesen átaludták.

Mihozzánk is beszél, szól Jézusunk az éjben:
Imádkozzatok vélem.
Ott vagyok az Igében.
Az igeszólóban élek.
A lelketek legyen az Igéé egészen.
Ne legyen köztetek érzéktelen, hideg,
megnehezül szemű, elalvó, vagy halott,
követeim közül imádsággal nem védett,
Gecsemánéban küzdő
s magárahagyatott.

Mihozzánk beszélő Jézusunk, hogyha látnád,
hogy kialudt fénylő, ragyogó mécsesünk.
Hogy hivalkodásból, hogy az emberek lássák,
látható munkákat Érted hűen teszünk,
de hogyha arra kérsz, hogy imádkozzunk Véled,
hogy győzelemre vidd győzedelmes Igédet,
mi kérő hangodat, mint alvó szívvel feledjük.
Gyújtsad fel mécsesünk elaludt, üres lángját,
hogy világítson sok, titkon mondott imádság,
ne hagyjuk lelkedet küzdeni egymagában.

S a láthatatlan Isten láthatatlan munkánkat
láthatóvá teszi
a megtért lelkeknek
boldog csodálatában…

Kárász Izabella

----------------------------------------------

Kelj fel és győzni fogsz!

Hagyd abba! Add fel, számodra már nincs esély!

Ezt hallom sokszor. Itt nyerni nincs remény.

Ha elborít a csüggedés, lehorgasztom fejem.

Felidézem, amit láttam egy régi versenyen.

 

Az emlék reményt sugall, amint eszembe jut.

Újjá születni érzem a régi kisfiút.

Sok kis legény, kis férfiak a futó versenyen.

Nagy az izgalom a félelem. Még jól emlékezem.

A rajtvonalnál álltak ők, mind győzelemben hitt.

Holtversenybe lenni tán, vagy lenni második?

A pálya szélén ott feszít, sok szurkoló apa.

Minden fiúnak most kell, mindent megmutatnia.

Harsan a síp! Indulnak, szívükben vágy feszül.

Mind arra vágy, csak ő legyen a hős egyedül.

S kiváltképpen az egy fiú, kit apja elkísért.

Az elsők közt futott. - Apám oly büszke lesz ezért.

 

Ám lába alá hirtelen, egy fűcsomó került.

A győzni vágyó fiú, megbotlott, s elterült.

Egyensúlyért kapkodott, széttárta karjait.

A nézősereg kuncogott látván, ahogy elbukik.

És vele együtt minden remény, míg fekve maradt.

Akkor azt kívánta, tűnne el tüstént a föld alatt.

Apja, aki látta mily nagy bajban van.

Tekintetével üzente: - Kelj fel, és győzz fiam!

 

Felállt hamar, nincs is semmi baj

Behozható a táv, ha gyorsabban szalad.

Futott a többi után, megint győzni akart,

De buzgalmában megcsúszott, ismét elhasalt.

Bár fel se keltem volna! Kettős a szégyenem.

Indulni is hiba volt, futnom már reménytelen.

A nevető arcok között, apja áll magányosan.

Tekintetével üzente: - Kelj fel, és győzz fiam!

Felugrott, és indult tovább, tíz métert vesztett el.

Ezt behozom - gondolta - keményen futni kell!

Hat-nyolc métert a távból le is dolgozott

De oly nagyon iparkodott, hogy ismét felbukott.

 

Legyőzötten hever, szemeiből könny pereg.

Kár már szaladni, hisz felkelni sem merek.

Oda lett minden remény, és minden akarat.

Elcsüggedt, mert a céltól messze elmaradt.

Feladom! Vesztettem! A szégyen rám ragad.

De apja eszébe jut, s rájött: ezt nem szabad!

Kelj fel! - Hallott egy suttogást, hallotta hangtalan..

Foglald el helyed! Feladnod soha sem szabad.

A győzelemnek egy titka van. Kelj fel ha elbuktál

Folytasd fiam! A vereséggel ne alkudjál!

Új céllal, új erővel, ismét feltápászkodott.

Győzni vagy veszíteni, feladni nem fogom. 

Az élmezőny már messze járt, de ő csak futott

Mintha győzhetne, rohant, és mindent beleadott.

Bár három ízben elbukott, mégis futott tovább.

Első nem lesz, de haladt, s a célig meg sem állt.

A győztes már célba ért büszkén és boldogan.

Aki nem szégyenült meg, örülni módja van.

És a bukott fiú is beérkezett az utolsó helyen.

Lesütött szemmel. - Ne lássam szégyenem!

Ám üdvrivalgás tört ki, nagyobb, mint az előbb.

A közönség, mint győztest, úgy ünnepelte őt!

Apjának ennyit szólt csupán: - Jól elszúrtam, nahát!

Nekem Te győztél - mondta az - hisz futottál tovább!

Most, amikor minden oly sötét, a gond, baj elborít.

E fiú emléke nekem még ma is sokat segít.

Az élet is csak verseny, melyben sok futó szalad.

És a győzelem titka: Kelj fel és haladj!

Hagyd abba! Add fel! Kántálhatnak hasztalan.

Mert bennem szól egy másik hang.

KELJ FEL ÉS GYŐZNI FOGSZ  FIAM!