Válaszd az életet!
"Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a
földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot.
Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!" Mózes -V-K- 30. fejezet 19.
Az élet
maga a lehetőség. Ki hogyan él vele, ez itt a kérdés! Különböző életvezetési
elvek léteznek, egyik azt mondja, tegyél így, a másik azt mondja, csinálj úgy
és így tovább. A különböző életvezetési stílusok között pedig általában
konfliktus van. Legalább is kishazánkban (nem vagyok egy nagyvilágot látott
ember, de úgy vettem észre, hogy külföldön jobban elfogadják, hogy kicsúszik a
számon az a név, hogy Jézus, vagy hogy keresztény vagyok –és hát gyakran
kicsusszan). Ami az egyik felfogásnak üdvözítő, az a másiknak kárhozat, ami az
egyiknek egészség, az a másiknak méreg. Mégis, ebben a kuszaságban hol van a
rend?
Biztos
hallottuk már az alábbi felszólító mondatot: „Válaszd az életet” (egyébként van
egy kitűnő könyv, aminek pont ez a címe –ajánlom szeretettel). Válaszd! De
melyiket? A választás azon fog múlni, hogy az, aki elmondja, bemutatja azt a
bizonyos életstílust hitelesen adja-e tovább. Egy példával szeretném ezt
bemutatni: Biztos ismerjük a Tele Shop megváltó termékeit a TV-ből. Órákig
reklámozzák ugyanazt, az embernek a gondolatába bemászik a reklámjuk, hogy
meggyőzzék az ügyfelet. És az emberek veszik a termékeiket, mint a cukrot,
aztán mikor otthon kipróbálják, rájönnek, hogy erre vagy nem is volt szükségük,
vagy béna az egész. Erre Dr. Komor Levente SZIE Tanszékvezetője egykori tanárom
azt mondta, hogy ezeket a termékeket az ember háromszor használja. Egyszer,
amikor először kipróbálja, egyszer, amikor átjön a szomszéd vagy barát és
villogni akar vele, és még egyszer, amikor végleg elpakolja a polc mélyére.
Miért is mondtam el ezt? A meggyőzés tökéletes, pedig a termék vacak. Sokan
vásárolnak, de kevés ember használja a megvásárolt termékeket (nekünk is van
gyümölcs hámozónk, meg szeletelőnk is, pontosan háromszor használtuk).
Az
ember számára van választási lehetőség, hogy a jót, vagy a rosszat akarja
választani. A jó és a rossz közötti valós különbségtételt egyetlen helyről
ismerhetjük meg, és az pedig a Biblia. Senkit sem szeretnék meggyőzni arról,
hogy az jó, ami én vagyok, csak azt szeretném ha mindenki valójában eltudná
dönteni mi a jó és mi a rossz és úgy tudná meghozni a döntést.
Felelősséggel
tartozunk azzal, amink van, így az életünkkel is. Ha igazán élni akarunk, akkor
mindig a jót választjuk, és ahhoz meg ismernünk kell a Bibliát!
"Jézus
így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az
Atyához, csakis énáltalam."
Az özvegyasszony adománya
„Mert mind ezek az ő fölöslegükből vetettek
Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az ő szegénységéből mindenvagyonát, amije
volt, oda veté.” (Lukács ev- 21. 4. vers)
Az evangéliumok
beszámolóiból tudjuk, hogy Jézusról még a farizeusok is úgy beszéltek, hogy
„tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl
senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.” (Máté 22:16), azaz Jézus
tetteit nem az embereknek való megfelelés vágya motiválta.
Ennek lehetünk tanúi
akkor is, mikor kissé illetlen módon – mert ma sem néznénk jó szemmel, ha
valaki hasonló módon tenne - „leülvén Jézus a templomperselynek átellenében,
nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe.” (Márk 12:41).
S mit látott? Jöttek
szép ruhába öltözött előkelőségek, akik öltözetüknek megfelelően, feltűnő
ünnepélyességgel öntötték erszényük tartalmát a perselybe, hogy az érmék
hosszantartó csengése jelezze; nem akárki vagyok…
Aztán jöttek a
vámszedők, kereskedők, akik ha a vámnál és a piacon nem is, de most, itt a
templomban, Isten felé pontosan kimérve adták meg a kötelezően előírt összeget,
persze mindezt úgy, mintha közben fogukat húznák…
Aztán jöttek egyszerű
munkásemberek, akik úgy tekintettek az adományra, mint munkabérre, vagy
bérelőlegre, melyért már megdolgozott, vagy majd meg fog dolgozni az Isten…
És egyszer csak feltűnt
egy özvegyasszony, aki gondolkodhatott volna úgy, mint ma oly sokan, kik azzal
magyarázzák fukarságukat, vagy a semmit, hogy: Ó, ez a kevés, ami nekem van, mi
ez a gazdagok adományához képest? Meg hát miért pont erre a kevésre lenne
szüksége az Istennek?
(És itt persze nem
csupán pénzről beszélek, hanem az időnkről, erőnkről, szavainkról,
befolyásunkról, képességeinkről, mindarról, mellyel mások javát szolgálhatnánk,
mellyel mások áldására élhetnénk.)
Ez az asszony, nem mások
tárcáját nézegette, nem másokhoz képest akart valamit adni. Adományára nem,
mint üzletre tekintett, amivel Isten kegyét megvásárolja, hiszen semmiféle
viszonzást nem várt.
Adománya őszinte kifejeződése
volt annak, amit a Zsoltárokban találunk:
„Tieid az egek, a föld
is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad. Az északot és a délt te
teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek. A te karod
hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos.” (Zsolt.89:12-14)
„Tied vagyok, tarts meg
engem, a te határozataidat keresem.” (Zsolt.119:94)
Ne mondj le rólam, Istenem!
Én minden nap újra
kezdek,
Mert minden nap csatát
vesztek
A Sátán ellen, Istenem.
De minden nap meg is
bánom,
Sőt, minden nap
megutálom,
Mi foltot ejt a
lelkemen.
Míg minden nap újra
kezdek,
Ha minden nap bűnöm
bánom,
Sóhajtások és keservek
Között fakad imádságom:
Míg tart bennem e
küzdelem,
Ne mondj le rólam,
Istenem!
---------------------------------------------------
A BIBLIÁM .
Van úgy, hogy rámnehezül minden
bűnöm,
s
úgy érzem, borzad, aki rám tekint,
el
kellene a földről menekülnöm,
de
sehol egy bíztató fény nem int,
s
bárkihez mennék, követ vetne rám...
s asztalomon, mint százszor, most
megint
Ragyogni
kezd, mint Nap, a Bibliám.
A GYÜLEKEZET ÉNEKEL.
Kihallatszik az ablakon át:
buzgón kéri Izráel Pásztorát.
Halkan szűrődik, szinte angyali.
El nem mondhatom, mily jó
hallani!
Oly szép az ének - orgona zene,
könnyes lesz sok járókelő szeme.
Örül a szívem és örül az ég,
hogy zeng boldogan három
nemzedék.
Mert itt a templom nem üres soha,
lehet az élet zord és mostoha.
Bizony van kín, gond, bánat, rák,
halál,
de a szív nyugtot itt mindig
talál.
Szárnyára vesz az ének, száll
velem,
kitárul előttem a Végtelen.
Zeng a sok boldog ifjú, vén torok
megirigyelhetik az angyalok.
Irigylem én is, hogy szívük lobog
s közös örömben együtt boldogok.
S hogy az örömöm még nagyobb
legyen,
bemegyek hát - s érzem, hogy
idebenn
köztünk az élő Isten van jelen
s szívemet én is Hozzá emelem.
ALTATÓ
Nem fogysz ki barátom a
panaszból,
hogy altató nélkül el nem alszol
és amíg a sok tablettát szeded,
észrevétlen magadat mérgezed.
Sokkal jobb szer az, amit én
tudok
(s igazolhatják tudós doktorok)
kéznél van mindig, pénzbe sem
kerül,
de tőle szív, lélek elszenderül.
Csodaszer ez, nálam mindig
hatott,
esténként te is kipróbálhatod:
imádkozzál! mond
el, mi bánt, mi fáj,
s mint repülőgépről nézve a táj
kitárul, te is tárd ki magadat
az Úr előtt, mondj el mindent
Neki,
a bűnödet, mi lelked égeti,
a hálát, mivel Néki tartozol,
s észre sem veszed, míg
imádkozol:
Isten békéje a szívedre száll,
s már alszol, mire Áment
mondanál.
A PRÉDIKÁCIÓ
Csodálatos a prédikáció,
- gúnyolhatják-, itt Istené a
szó!
S ha belülről látnád a szíveket,
elállna akkor a lélegzeted:
Van megszállott, ki rázza
láncait,
Van Saul, akit égi fény vakít,
Van, ki most döbben rá, hogy
elveszett,
s riadtan keres egy mentő kezet,
van gúnyos, konok, lázadó,
pogány,
van ki a végső ítélettől retteg;
de van, kinek csillag gyúl
homlokán,
mert szívében Krisztus most
született meg.
-----------------------------------------------------------------
1958 .IX. 21. du. 14.é. Mily drága nékünk ez a jó hír..,
Mily édes örömtelten zeng!
Halljátok a nagy szabadítást,. Mely Jézusban lett a mienk!
Halljátok a nagy szabadítást,. Mely Jézusban lett a mienk!
Kar--Ó bízd magad e kegyelemre,
.
Mely gazdagon árad feléd,
Váltságát tedd a magadévá,
Hidd, az számodra is elég.
Kar:
Leszállott a mennyei fényből, Elhagyta dicső hazát,
Hogy széttörhesse rabbilincsünk, Hogy hintsen az éjbe sugárt. Kar: Csak Jézus az, aki segíthet,. Békét nem ad más, csakis Ő•.
Itt áll, és türelmesen vár még.. Mit késel? Nincs már sok idő!
Kar:
Hidd, az számodra is elég.
Kar:
Leszállott a mennyei fényből, Elhagyta dicső hazát,
Hogy széttörhesse rabbilincsünk, Hogy hintsen az éjbe sugárt. Kar: Csak Jézus az, aki segíthet,. Békét nem ad más, csakis Ő•.
Itt áll, és türelmesen vár még.. Mit késel? Nincs már sok idő!
Kar:
Vigh
afi. Mk. 10: 17 .22.v.olv. 17Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre
borulva előtte, azt kérdezte tőle: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az
örök életet?” „22A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan
távozott, mert nagy vagyona volt”
Az ifjúban egy
fogyatkozás volt. Tehát másban, mindenben tökéletes volt. Bennünk több
fogyatkozás is van. Ezért ez az ifjú szomorúan ment el. Zsid. 4:1.volv. „1Mivel még nem teljesedett be az ő
nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki
le ne maradjon erről.”
Ne legyen, fogyatkozás a mi életünkben Semmi
hiányosság ne legyen bennünk,. Az ige nem azt mondja , hogy olyanok legyünk,
mint Pál , vagy más,hanem mint a Jé,-Kr,-!
Fogyatkozásainkkal Jé,-Kr,- hoz vagyunk mérve. Olyan
tökéletességre nem jutunk el mint Jé,- Kr,- vagy az Atya. Fogyatkozással senki
sem állhat az Atya elé. Mindenkinek egy ó-embere van, Aki sokat gyűjtött,vagy
keveset gyűjtött, és mégis egyformán volt, = egy ó-ember . Nekünk is kell tenni valamit. Amit mi nem
teszünk meg, azt az Úr nem teszi meg..
Nekünk tenni kell
valamit, Bűn – e a fogyatkozás ? Ez nem bűn! ha az egy fogyatkozásod nem hagyod
el, akkor bűnné válhat. Mindent kárnak és szemétnek ítélek mondta Pál az
apostol. A gazdag ifjú magát jónak látta. A Sz-Sz- rámutat a fogyatkozásra.
Jé,- Kr,- látja életünket. Vannak fogyatkozások, amelyektől nem lehet
megszabadulni, de vannak, amitől meg kell szabadulni. Van bennem szeretet, de
az Úr többet kíván, ami lelkünknek van
egy mértéke, azt meg kell haladni.
Mi a fogyatkozásunk?
I,-. Jel. 3: 8.v. az első. 8Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót
adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis
megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet. „
Kor.I. 15: 43.v.ollv. „43elvettetik
gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben,
feltámaszttatik erőben.”
A mi tettünk erőtlen.
Erőnket veszi a mindennapi élet, a kísértés. Mindenre van erőm a Kr- ban
Ezt életünkben kell bele
venni. Móz.II. 9: 29.v.olv.” 29Mózes így felelt neki: Mihelyt kimegyek a
városból, fölemelem kezemet az ÚRhoz. Megszűnik a mennydörgés, és nem lesz több
jégeső, hogy megtudd: az ÚRé a föld”
A hit. Sok minden megtörténne, ha hitünk volna.
Sajnos nincs meg bennünk a hit Minden
lehet – Mk-. 4:40.- elégséges, ha hitünk van..
Félünk elvenni a
kincstárból , az ígéretekből. Móz.III. 5: 46.v.olv.
A szeretet : az
ellenséget is szeretni kell, Jn. 14: Ha valaki engem szeret az megtartja az én b
parancsolataimat.
Tit. 3:2.v.olv.
szelídség : „2Szükséges tehát,
hogy a püspök legyen feddhetetlen, egyfeleségű férfi; megfontolt, józan,
tisztességes, vendégszerető, tanításra alkalmas;”
Pét.I. 3: 15.v.olv. „15Ellenben az
Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor
számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.”.
Mindenkivel szemben szelídeknek
kell lenni. Sokszor megfeledkezünk a szelídlelkűségről. Róm. 12:
16.v.olv.” 16Egymással egyetértésben legyetek, ne
legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek
bölcsek önmagatok szerint”
Alázat : Nekünk mindig a
nagyok imponálnak. Legyünk Fil. 2.v.olv. a kicsikben hűek. egymást különbnek
kell tartani .Ef. 4:2.v.olv.” 2teljes
alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást
szeretettel „
Úgy ahogy van , úgy kell
egymást elhordozni. Jn. 6: 38.v.olv-„ mert
nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy
annak az akaratát, aki elküldött engem „
Az akarat : Nehéz a mások Kol
1:9.v.olv. – 9Ezért tehát, attól a naptól fogva, amelyen
ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy
tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás
révén „ akaratát elfogadni .az Ist,- akarata jusson
bennünk előre. Az Ist,- szerinti szomorúság megtérést szerez.
Az Úr fényében látom a
saját fogyatkozásomat ? Meg kell tisztítani szívünket. Az Úr akarata, hogy
szépítse a menyasszonyt, hogy előkészítse a vőlegénnyel való nagy találkozásra
.
A vőlegény akkor jő el,
mikor a mennyasszony szeplőtelen lesz. Amint az Úr itt vár tőlem , azt oda át
már nem tudom jóvá tenni.
Amit éntőlem vár, az Úr,
és megteszem, az fogyatkozás. nélküli.
Ist,- i szomorúsággal menjünk el az Úr tól.
---------------------------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése