Túrmezei Erzsébet: A harmadik

Valamit kérnek tőled. 
Megtenni nem kötelesség. 
Mást mond a jog, 
mást súg az ész. 
Valami mégis azt kívánja: Nézd, 
tedd meg, ha teheted! 
Mindig arra a harmadikra hallgass, 
mert az a szeretet. 

Messzire mentél. 
Fáradt vagy. Léptél százat. 
Valakiért mégegyet kellene. 
De tested, véred lázad. 
Majd máskor! - nyugtat meg az ész. 
És a jog józanságra int. 
De egy szelíd hang azt súgja megint: 
Tedd meg, ha teheted! 
Mindig arra a harmadikra hallgass, 
mert az a szeretet. 

Valakin segíthetnél. 
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg. 
Tán összetörte a szíved. 
Az ész is azt súgja: Minek? 
De Krisztus nyomorog benne. 
És a szelíd hang halkan újra kérlel: 
Tedd meg, ha teheted! 
Mindig arra a harmadikra hallgass, 
mert az a szeretet! 

Ó, ha a harmadik 
egyszer első lehetne, 
és diktálhatna, vonhatna, vihetne! 
Lehet, elégnél hamar. 
Valóban esztelenség volna. 
De a szíved békességről dalolna, 
s míg elveszítenéd, 
bizony megtalálnád az életet! 
Bízd rá magad arra a harmadikra! 

---------------------------------------------

Túrmezei Erzsébet: "Krisztus keresztje olyan teher, mint a madárnak a szárnya-az emeli a magasba" Clairvauxi Bernát

Teher a szárnyad , suhanó madár?
Repülsz! Kék egek végtelenje vár.
Repülsz-fényében aranynapsugárnak.
Por rabja volnál , ha nem lenne szárnyad.

Teher a kereszt , a Krisztus keresztje?
lehet , gyenge vállad már felsebezte.
De olyan teher mint a madár szárnya.
Nélküle magasság hiába várna.
Nélküle a célt soha el nem éred.
A kereszt emel egyre feljebb téged.
Repülsz- fényében aranynapsugárnak.
Por rabja volnál, ha nem lenne szárnyad

--------------------------------------------------------

Túrmezei Erzsébet.

Lélek, én lelkem, hogyha ismernélek!
Ha bejárhatnám a határidat!
- Neki indulok s olyan szövevényes...
a folyamain nincsenek hidak. -
Ha ismernélek, s tudnám, mihez kezdjek!
Mélységeidből titkok integetnek.

Lélek, én lelkem, mért vagy nyughatatlan?
Megfélemlítőn zúgsz, morajlasz folyvást.
S én idegenül önbirodalmamban,
remegve tartom kezemben a kormányt.
Koldus királyod, mit tegyek veled?
Merre keressek segítő kezet?

Lélek, én lelkem, hol van az a Mester,
Ki téged ismer, minden titkodat?
Aki zúgó folyamaidon által
hidat fénylő szivárványból vonat...
Ó, jöjjön, akár zúgó harsonával,
akár simogatóan, csendesen:
én koronámat lábához teszem.

-----------------------------------------

Bezörget mindenütt! -

  (V. Thilo (Ford.: Túrmezei Erzsébet))

Most készítsd, Isten népe,
a szívedet elő!
A bűnösöknek üdve,
az Isten hőse jő,
Kit irgalomból küld,
mint rég ígérte néked,
mert Ő a fény, az élet!
Bezörget mindenütt!

Hogy elkészüljön útja,
jöjj, építsd örömest!
Ha vársz az égi Úrra,
mit gyűlöl, messze vesd!
Mi egyenetlen itt,
hegy és halom ledőljön!
A völgy, amerre Ő jön,
felemelkedjék mind!

Ó, engem szegényt, Jézus,
Te nagy kegyelmeddel,
e szent napokban, kérlek,
jöjj, magad készíts el!
Végy szállást énbennem!
A szívem legyen jászlad!
És mindörökké áldlak
víg hálaénekben.

----------------------------------------------

A kopár fa  -      (Antal Ferenc)

Láttam egy fát, Magas volt és kopár,
Ágai közt elsurrant A szellő,
S átröppent felette A madár.

Szomorú volt a kép, Kopár fa, Levéltelen,
Az élete reménytelen.

A nagy életerdő sűrűjét Életfák sora tölti be,
Egyik virágba borul, Másikon már gyümölcs virul.
Egyik zöldell, Életet lehel,
Másik kopár, Ó, jaj,
Reá már az elmúlás vár.

Embersorsok erdejében Élünk mindannyian,
Mert megszülettünk. S míg itt vagyunk,
Amíg el nem megyünk, Teremnünk kell, teremnünk.

Talán ma, Talán holnap,
Amíg el nem megyünk, Alkotónknak kell
Jó gyümölcsöt teremnünk,Hogy kopár fák ne legyünk!

-------------------------------------------------------

Hozzád kötötten – mégis szabadon!                                                                                          (Tiele -Winckler Éva (Fordította: Túrmezei Erzsébet))

Elhívtál! – Mérhetetlen kegyelem!
Szolgálatodra! – Drága kiváltságunk!
Szereteted érezve szüntelen,
ha Te vezetsz, béke útjain járunk.

Csak egyet követelsz tőlünk: hűséget.
Jele engedelmesség, bizalom,
magunk új meg új átadása néked,
Hozzád kötötten – mégis szabadon!

---------------------------------------------

Hozzád kötötten – mégis szabadon!                                                                                (Tiele -Winckler Éva (Fordította: Túrmezei Erzsébet))

Elhívtál! – Mérhetetlen kegyelem!
Szolgálatodra! – Drága kiváltságunk!
Szereteted érezve szüntelen,
ha Te vezetsz, béke útjain járunk.

Csak egyet követelsz tőlünk: hűséget.
Jele engedelmesség, bizalom,
magunk új meg új átadása néked,
Hozzád kötötten – mégis szabadon!

---------------------------------------------------------

KÖSZÖNÖM, ISTENEM!--  -(Dénes Ferenc)

Hogy szent szíved bús könnyeimre
még mindig figyel,
s áldott szavad hangzik még felém…
Hogy utamon nem hagysz magamra, 

nem ölsz meg, mint halálra méltót,
de megtapostad ama régi kígyót,
mely tönkretette emberéletünk…
Hogy szívemben van égő vágy utánad,
hogy mindent, mindent megtalálok nálad,
mire szükségem van…
Hogy bűneimet még meg tudom bánni,
az elveszettek sorsát tudom szánni,
hogy szabad sírni, szabad mosolyogni,
s gyarló életemet Tehozzád vonszolni,
hogy egedből még rám ragyog a nap,
s aki hozzád jön, mind kegyelmet kap…
Hogy van még ruhám és van kenyerem,
hogy van még IGE és van KEGYELEM,
s hogy e kegyelemből,
Fiad érdeméért
– ígéreted szerint –
a mennyet elnyerem:
KÖSZÖNÖM, ISTENEM!

--------------------------------------------------------

Ahol ránk Jézus vár.
Valami mindig vár.
Hol munka, lárma, hajsza,
hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol keservek és kísértések,
próbák, bukások és szenvedések,
hol csend, csend, csend...
Kívül?
Vagy bent:
Valami mindig vár.

S Valaki mindig vár.
Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben, és feladatokban,
ott szenvedésben és kisértésben,
hogy felemeljen, őrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tűzön és akadályon,
új erőt adjon új kegyelemben.
Mindenütt mindig vár,
de százszorosan vár ránk - a csendben!
----------------------------------------------

A KÜLÖNÖS RUHA
Szenvedésed Isten-adta ruhád.
Először sehogyan se illik rád.
Úgy találod, hogy nagy neked.
Belenőhetsz, ha békén viseled..

S ha Isten ráteszi áldó kezét, erőt arra is ád,
hogy úgy viseld végül a szenvedést,
mint drága ünneplőruhát.
M. Feesche után németből ford. Túrmezei Erzsébet

--------------------------------------------

A MINTA.
Mindig mosolyog és szeretve szolgál,
tekintetében távol fény ragyog.
lényéből már a menny nyugalma árad.
El sose fárad.
Megsérteni semmivel nem lehet,
hisz nincsen benne kit megsérteni,
nincs énje. Földhöz nem köti már semmi.
Kész hazamenni.
Nincsen neve. Krisztus nevében él.
Krisztus kezének csendes eszköze.
Krisztus lényének visszasugárzása:
Hűséges mása.
Ím, itt a minta. Áldó két kezed,
én Mesterem, vezesse hát a vésőt!
Fájjon, ha fáj, én kegyelmedet zengem.
Készíts el engem!
-----------------------------------------

1958 .VIII. 17.du.121 -é 

Vigh  afi.---EL---17---06---07---

Mt. 13 : 24 – 30 .v. olv.-„ ²⁴Más példabeszédet is mondott: „A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. ²⁵Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. ²⁶A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét. ²⁷A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? ²⁸Az így válaszolt: Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? ²⁹Nem – válaszolta –, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! ³⁰Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!”

A szolgák megdöbbenve kérdezik,hogy miért van konkoly a búzában, hisz tiszta búza lett vetve,  Honnan van a hívők között a rossz ? Amikor Istentől csak jó jön. Ő az abszolút jó .

Tehát tőle csak jó származhat, Ha az igehirdető  a tiszta írást hirdeti, ott a kikelt búza csak jó lehet. Volt rossz a gyülekezetben az első időkben is. Voltak befurakodók. Akkor voltak rosszak, akkor ne csodálkozzunk ha ma is van .

Az Út Jé,- azt mondja , gyümölcsről lehet megismerni a fát.

A tiszta búza mikor megérik, lehatja teli fejét , a vad búza egyenesen tartja a fejét. A rossz búzát meg lehet ismerni. De a búzát és a vadbúzás nem lehet megkülönböztetni. , csak mikor megérik. Vannak ilyen lelkek is , akik mindent színből , és nem szívből csinálnak. Nem törekszik fölfelé. A vadbúza egész kicsi szemű. Ilyen a keresztyénség aki nem törekszik az Úr Jé,- felé- Tőlünk többet vár az Úr. A vad búzánál elmarad az élet.

Életünknek hasonlónak kelleni a búzához,mely életet ad az embereknek .A tiszta búza vetés veszélybe van.  Ha békétlenség van, annak nem a férj , feleség a szülő az oka,hanem az ellenség. Nem a szolgát vonta felelősségre a gazda.

Ne a prédikátort vegyük felelősségre mindenért. Hasznos munkát végeztek a szolgák is. Utána nézték a vetésnek . Nekünk is figyelni kell, ha egy atyafi nem imádkozik heteken keresztül. Ott már vad búza van . . felelős vagy a te atyádfiáért. A szolgák nem civódnak,hogy azt te szántottad, hanem haza mentek és elmondták a gazdájuknak.

Nekünk is ezt kellene tenni, mindent az Úr elé vinni. Ez a szolgákban nagyon szép volt

Azonnal mentek harcolni, illetve akartak menni kiirtani a vadbúzát.

Nekünk is ki kellene azonnal menni harcolni,  de marad a vadbúza.  Azt mondja az Úr, „ had játok hadd nőjön együtt „ Ez Ist,- nagy szeretetét mutatja meg .Akik látják az Úr Jé,- t- és nem hisz , az önmagát már megítélte.

Vannak nekünk, gyöngék, vadbúzák. Ezeknek jó példát kell látni a tiszta búzától. Nehogy azt kelljen mondanom : Uram hoztam valamit, de nem azt amit te vártál.

Uram segíts  , hogy én a te csűrödbe lehessek. Nem a látszatnak éljünk. Nem kell nagynak lenni, de tisztának! Legyünk hamisitathatatlanok . Adja az Úr, hogy a mi életünk legyen mások részére ítélet, de buzdító áldás is. Nehogy üres kézzel kelljen az Úr elé menni.

                                                   121-é.                                                          Ámen.

Ist,- or,- ban lehet – e konkoly ?

Ez a példázat csak az Ist.- Gyülekezetének szól ! Ist,- or,- Ist,- Gyülekezete – e földön. A láthatatlan Ist,- anyaszentegyházában a bűnös nem áll meg, ( be sem jut oda az Ige alapján )

A földi közösségben nem csak azok tartoznak bele akik Ist,- tenyerében vannak beírva !

Hanem vannak ,illetve lehetnek vad búzák is. Zavart kelthet  a Sátán ha máshová is elmegyünk,( rendszerességgel látogatóban ) És akkor már a Sátánnak nyert ügye van ( lehet könnyen ) Az Ist,- láthatatlan anyaszentegyházában konkoly nem lehet !

Mindenki hozzá tartozik az Ist,-   országához. Az Úr az utolsó napon csak a jó búzát gyűjti be csűrébe.   Hogyan jön  létre az egység ? Ist,- nem Sz,- e-  egyféle képen tanít !  Minden oldalról  közelednek egymáshoz. Ist,- Szelleme mindenhol egyformán tanít. Az embereken keresztül is munkálja  Ist,- Szelleme az egységet.

Az emberek lassan- lassan félre lökik az aklokat, Ist,- Szelleme lerombolja a különbségeket.

Jaj a vezetőknek, ha zavarosan tanítanak. Meg lehet látogatni , sőt kell is meglátogatni egymást a keresztyéneknek, de egyes gyülekezetek  is, de ne járjunk oda rendszerességgel.