Tudatos döntés szükséges

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek.” Jakab 4:7-8. (Új prot.ford)

Öt felszólítás: Engedelmeskedj! Állj ellent! Közeledj! Tisztítsd meg!                 Szenteld oda!

1.)    Engedelmeskedj! Nem szereted hallani. Már gyerekkorodban sem szeretted ezt a szót. Pedig mennyi bajt elkerülhettél volna, ha engedelmeskedsz! Emlékezz csak vissza! Az Úr azt kéri ma tőled: Engedelmeskedj nekem gyermekem. Tudom, mi válik javadra! Nem kérek tőled olyat, amivel ne az előrelépésedet, az üdvösségedet munkálnám!

2.)    Állj ellent az ördögnek! Akkor is, ha olyan meggyőzően csábít. No, még ezt az egy szál cigit szívd el nyugodtan! Csak még most az egyszer menj be a játékterembe, biztos, hogy MOST nyerni fogsz! Úgysem tudja meg a feleséged, hogy megcsalod! Csak egy pohárkával – tudod, a feszültségoldás miatt! Állj ellent neki! És ha jól begyakoroltad már a visszautasítást, elfut tőled, elhagy téged!

3.)    Közeledj Istenhez! Csak egy lépést tégy felé, és Ő kettőt tesz feléd!                        De nem akarja rád erőltetni magát. Ezért neked kell elindulnod. Ő már azt is látja, ha csak gondolatban indultál el felé. Hidd el, eléd megy!

4.)    Tisztítsd meg kezedet! Hát ezt aztán senki nem tudja helyetted megtenni. Vagy azt gondolod, hogy amíg délelőtt dühöngtél, meg adót csaltál, meg megloptad, és elárultad, és pletykáltál rá, és rossz hírét keltetted… aztán este „felemeled kezedet” az Úrhoz, azaz imádkozol, mintha semmi nem történt volna – és áldását kéred családodra, életedre, munkádra… - minden rendben van? Gondolkozz el ezen!

5.)    Szenteld oda szívedet teljesen az Úrnak, Te tétovázó, ingadozó lélek – ezt mondja ez az Ige ma neked, s nekem.

És mindehhez valóban tudatos döntés szükséges!

------------------------------------------

Félelem nélkül

"A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben." János első levele 4:18

Muraközy Gyula: Az erő

- Ugye, édesapám, amikor a sziklát

véres zivatarban villámok hasítják,

viharok rárontnak, habok ráomolnak,

s magas szikla volt ma, s kőszirt marad holnap;

ha a századok nem tudták porrá tenni,

sziklánál erősebb nincsen is tán semmi?

- Nem, fiam. Ott nem lelsz sem érzést, sem eszmét,

csak makacs a szikla. Az erő nem ez még.

- Akkor, édesapám, az a hősi ember,

aki egymaga vív gyilkoló sereggel,

s küzd, ha hősi teste csupa vér, merő seb,

ugye, a világon az a legerősebb?

- Nem fiam. Nézd a föld valamennyi hősét,

mind csak bátor ember. Ez nem az erő még.

- Hát a zsarnok, apám, ki népeket tör le,

s előtte mindenki csak térdelő törpe,

és amerre halad, hervadás a lábnyom,

ő a legerősebb ezen a világon?

- Fiam. Bár ha a föld mind neki teremne,

a zsarnok hatalmas, nincsen erő benne.

- Édesapám! Akkor nincs is erős ember?

- Kedves kicsi fiam! Egy bús, őszi reggel

- kicsiny gyermek voltál, sápadt, apró, gyenge -

az édesanyádat temettük el csendben.

Szép, sápadt arcával, fekete szemével

betegágyad mellett lelte minden éjjel.

Kétes hajnalórán lázas álmod leste,

fáradt volt szegénynek a gyönge, kicsi teste.

Téged sötét árnyak hallgatózva vártak,

ám ő elébe állt a rideg halálnak.

Virrasztva, ápolva, ringatva becézett,

s halovány arcodra visszatért az élet.

Őszi napsugárnál már te ránevettél,

betegséget, könnyet, fájdalmat feledtél.

S őszes sötét felhő könnyét, hogy kisírta,

szegény édesanyád leroskadt a sírba.

Nem volt erős szikla,

nem is termett harcra.

Hervadó virág volt szelíd, sápadt arca.

Magahunyó napfény,

kettétörött nádszál,

s mégsem volt nagyobb hős az édesanyádnál.

Tudod már fiam, hogy az erős ki lehet?

- Tudom, édesapám: aki nagyon szeret.

----------------------------------------------

Túrmezei Erzsébet
A BIRODALMAM
Lélek, én lelkem, hogyha ismernélek!
Ha bejárhatnám a határidat!
- Neki indulok s olyan szövevényes...
a folyamain nincsenek hidak. -
Ha ismernélek, s tudnám, mihez kezdjek!
Mélységeidből titkok integetnek.

Lélek, én lelkem, mért vagy nyughatatlan?
Megfélemlítőn zúgsz, morajlasz folyvást.
S én idegenül önbirodalmamban,
remegve tartom kezemben a kormányt.
Koldus királyod, mit tegyek veled?
Merre keressek segítő kezet?

Lélek, én lelkem, hol van az a Mester,
Ki téged ismer, minden titkodat?
Aki zúgó folyamaidon által
hidat fénylő szivárványból vonat...
Ó, jöjjön, akár zúgó harsonával,
akár simogatóan, csendesen:
én koronámat lábához teszem.
--------------------------------------------
A HARMADIK

Valamit kérnek tőled
Megtenni nem kötelesség
Mást mond a jog, mást súg az ész
Valami mégis azt kívánja:
Nézd, tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Messzire mentél, fáradt vagy, léptél százat
Valakiért még egyet kellene.
De tested, véred lázad
Majd máskor, nyugtat az ész, s a jog józanságra int
De egy szelídebb hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Valakin segíthetnél. Joga nincs hozzá, nem érdemli meg
Tán összetörte a szíved
Az ész is azt súgja, minek?
S a szelíd hang újra halkan kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass, mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik egyszer első lehetne
és diktálhatna, vonhatna, vihetne,
Lehet elégnél hamar, esztelenség volna
De a szíved békességről dalolna,
S míg elveszítenéd, bizony megtalálnád életed!
Bízd rá magad arra a harmadikra, mert az a szeretet!
-------------------------------------------------------------
Ahol ránk Jézus vár.
Valami mindig vár. Hol munka lárma, hajsza,
hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol keservek és kísértések,
próbák, bukások és szenvedések,
hol csend, csend, csend...
Kívül? Vagy bent:Valami mindig vár.

S Valaki mindig vár.
Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben, és feladatokban,
ott szenvedésben és kísértésben,
hogy felemeljen, őrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tűzön és akadályon,
új erőt adjon új kegyelemben.
Mindenütt mindig vár,
de százszorosan vár ránk - a csendben!
-------------------------------------------------
AKI HELYETT A KRISZTUS VÉREZETT

Emlékszem: Kemény bilincsbe verten,
bénultan ültem a hideg kövön.
Sötétség, bűn és vád töltötte el lelkem,
ijesztő csend kietlen börtönöm.

Halál: Oly mindegy. Csak nagynéha lázadt
valami bennem. Életvágy talán.
S akkor... szerettem volna összetörni
bűnt és bilincset börtönöm falán...

Neki az ajtó rozsdamart vasának
Sámson karokkal! Ki a fényre! ki,
ahol szabad mezők ujjongva várnak,
s ahol az élet szent magvát veti!

Néha. És máskor rémek. Megremegtem:
a szívemen kemény, hideg marok.
Egy síron túli hang titkos hívása:
\'Jöjj! Jöjj Barabás!\' - Nem! Nem akarok!

\'Barabás!\' Hah, már nem a rém hívása.
Ezer torokból tör ki: Ó, elég!
Ez a halál! Jön értem. Sírom ássa
és nem kiálthatok felé: Ne még!

Most! Súlyos léptek... fegyver csörrenése...
csikordul a zár... szoborrá meredt
minden tagom... egy érdes hang: \'Barabás,
szabad lettél. Le a bilincseket!\'

Először mint egy álom. De lehullnak
mégis. Tántorgó lábaim előtt
kitárt kapu áll. Ott kinn vár az élet.
Rám vár. Előre! Hadd köszöntsem őt!

Merre? Hová? Nagy céltalan örömmel
rohantam, mígnem bősz tömegbe vitt,
zúgó tömegben torpant meg a lábam.
Pilátust láttam, népem véneit...

S ott állt egy ember: nagy, szúró tövissel
megkoronázott, véres, tört alak.
Vállán vörös palást, kezébe nádszál.
Hogy le nem roskad annyi kin alatt!

Gyönge, törékeny. Vad lelkemmel érzem:
szelíd, egészen más, mint én vagyok.
Arcán csend, nyugalom. Megtört szemében
valami földöntúli fény ragyog.

Ki ez az ember? Megkövülten állok.
Énrám tekint. Ki Ő? Mit véthetett?

Valaki szól: \'A Názáreti Jézus.
Őt feszítik meg Barabás helyett.\'

Oly hosszú út vezet a Golgotára...
Én végigjártam. Két lázas szemem
odatapadt vonagló alakjára,
ott égett minden gyilkoló szegen.

És nem tudtam többé levenni róla.
A szemek fénye... az a szent ajak...
a hulló vér... Múlott a perc, az óra.
Felejthetetlen percek és szavak.

A szívemen gigászi nagyra nőttek
láttán kemény, hideg gránithegyek:
Helyettem! Énhelyettem! Énhelyettem!
Hogy én éljek, hogy én szabad legyek!

Mikor utolsót vonaglott a teste,
mikor már minden elvégeztetett,
mentem alá a gyász hegyéről én is.
- S ölbe vettem egy síró gyermeket...

Megsimogattam... lázadó kezemmel,
mely azelőtt csak gyilkolt és rabolt.
S akkor tudtam meg, hogy Barabás meghalt.
Az ő testét fedi a sziklabolt.

Már csak szeretni, simogatni vágytam,
haladni csendesen, mint Ő haladt,
aki helyettem roskadt le a porba
Golgota utján a kereszt alatt.

Helyettem. Énhelyettem! Énhelyettem!
Ez a szó zengi át életem.
- Napfény gyanánt ez tündököl felettem,
s ez nyitja meg a mennyet is nekem.

\'Ki az? Ki zörget?\' - kérdik majd. \'Barabás,
aki helyett a Krisztus vérezett.\'
S kitárják akkor ujjongó örömmel
a gyöngykaput fehér angyalkezek.
--------------------------
A KÖNYVEK KÖNYVÉNEK CSODÁLATA.
Legyőzhetetlen!
Égi dimenziók, örök arányok
Isten diktálta, ember- írta Könyve!
Küzdünk ellened porszemek, parányok...
taposunk vérbe, sárba, könnybe,
és nem bírunk veled.
Te élsz korok felett és föld felett.

Tavaszból őszbe fordul a világ.
Lombjuk hullatják óriási fák.
Az emberiség évezredes tölgye
lassan libegve ejteget a földre
életeket és népeket.
te élsz népek felett és lét felett.

Kezembe veszlek,
és álmélkodva csuda-áhítat
száll a szívemre.
Így olvasta fakó irásidat
Ágoston egyszer... így a reformátor...
S hol egy ezüstszem századok porából?

Eleven-új vagy, s diadalmas-frissen
Szólsz a szívemhez, mintha énnekem
Íratott volna mai nap az Isten.
Úgy változunk mi emberek.
Az apák mások és a fiak mások.
Ma nagyok vagyunk, holnap porszemek,
ma törpe senkik, holnap óriások.
Azt hisszük, még a kelő napba nézünk,
De orvul, észrevétlen este lett.
Te élsz múlás és változás felett.

Hol, aki téged legyőzött,
tér, idő, ember - akárki?...
Hát azok ezreit,
lehet-e megszámlálni, belátni,
akiken te vettél diadalt?
Legyőzött lelkemen
győztesen Te zendíted ezt a dalt.
A Te győzelmed a békém.
A Te diadalod az életem.
Kezembe veszlek hívő áhítattal,
s hatalmad hirdetem.

Te élsz korok felett és föld felett
Te élsz népek felett és lét felett.
Mindenre, amit kérdezve kerestem,
Te győzhetetlen,
Te vagy a diadalmas felelet.