Lelki nyugtalanság idején hogyan kell Istent kérni és áldani?

1. ,,Legyen áldott örökre a te neved'' (Tób 3,23) Uram, ki azt akartad, hogy engem ez a kísértés és háborúság érjen                                                                                 4. És most, szerető Atyám, mit mondjak? Szorongatás közt vagyok, ,,szabadíts ki ebből az órából''. (János 12,27)                                                                             5. De azért jutottam ebbe az órába, hogy tied legyen a dicsőség, ha nagy megalázás ér és általad megszabadulok.                                                           10. Hatalmas a te kezed, leveheti rólam a kísértést és megenyhítheti rohamát, hogy végképp el ne sodorjon; amint ezelőtt is sokszor így cselekedtél velem, ,,én Istenem én irgalmasságom''. (Zsoltárok 76,11)

------------------------------------------------------------------------------

Legyen meg a te akaratod. (Mt 6:10)

Hányszor imádkozzunk el mai Igénket, mégis sokszor úgy gondoljuk, hogy a mi akaratunk jobb, mint Urunké. Mert mi jobban tudjuk, mint Ő. Vagy mégsem? Segítsen a következő kis történet mindezt helyre tenni magunkban:

Lent a verőfényes délvidéken két szerzetes olajfát ültetett.

- Istenem - így imádkozott az egyik - küldj jó kiadós esőt, hogy a fácska gyökeret verhessen.

Isten meghallgatta a kérését. Azután így imádkozott:

- Istenem, most küldj napsütést!

Úgy lett. Az után kérte, hogy jöjjön a dér, hogy megszilárduljon a fácska kérge. S valóban, belepte a fát az ezüstös dér - és erre a fa elpusztult. Felkereste szerzetestársát és szomorúan elbeszélte neki, hogy mi lett a fával.

- Hogy lehet az, hogy a te fácskád friss és virágzik? Mit csináltál vele?

- Én a fácskát egészen az Isten kezébe helyeztem - felelte a társa. - Azt gondoltam, hogy Isten, aki a fákat teremtette, ő tudja a legjobban, hogy mire van szükségük. Nem adtam tanácsokat Istennek, hanem csak azt mondtam:
- Atyám, a te gondjaidra  bízom ezt a fácskát!

---------------------------------------------------------------

A nap gondolata:

Az Isten iránti hála nem egyéb, mint elismerése annak, hogy Ő az, aki ad, és mi csak elfogadjuk  Tőle.

Egymás terhe .

"A test sanyargatásának kevés a haszna, a kegyesség pedig mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete."  Pál első levele Timóteushoz 4:8

Reményik Sándor: Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely meg jelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

(Gal 6,2.5)-„Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be a Krisztus törvényét... „mindenki a maga terhét hordozza.”

A felületes bibliaolvasó azt mondja: ez ellentmondás a Bibliában. Először azt írja, hogy egymás terhét hordozzuk, utána meg ezt: ki-ki a maga terhét hordozza. Csakhogy itt az eredeti szövegben két különböző kifejezés van. Amikor egymás terhét említi az apostol, akkor valami nagyon nehéz, erőnket meghaladó teherre gondol, a hajóteher szót használja. Az utóbbi esetben pedig azt a hátizsákot, személyes poggyászt, amit minden római katonának magának kellett vinnie. Ha váratlan, nagy terhek zuhannak a vállunkra: betegség, gyász, munkanélküliség, anyagi gondok, megaláztatás, kudarcok, hitbeli kételyek..., olyankor a családban, a gyülekezetben, a hívők közösségében legyen természetes, hogy odaállunk egymás mellé, és segítünk a roskadozónak a terhek cipelésében, és nem mondjuk azt, hogy nekem is megvan a magam baja, vigye mindenki a magáét. Persze tudni kell elfogadni is a testvéri segítséget, le kell vetni minden büszkeséget. És nem szabad visszaélni ezzel, mert a teher attól még az enyém marad, csak most segítségre szorultam. A személyes, megszokott, mindenkire jellemző terheimet viszont hordjam szép csendesen, zúgolódás és dicsekedés nélkül, nem terhelve meg vele feleslegesen másokat! Kérjek erőt Uramtól, aki megígérte: „Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi." (Ézs 40,29) Közben pedig legyen nyitva a szemem, és legyen kész a szívem észrevenni, ha valaki mellettem roskadozik! Mert az Isten országában van ilyen különös törvényszerűség is: ha nehéz a magad terhe, vedd fel a másikét is, és könnyebb lesz!

Minden gondom, keservem
Az Úrnak átadom,
Ő hordja minden terhem,
Eltörli bánatom...
(Bonar Horatius, ford. Vargha Gyuláné és Vargha Tamás)