"Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek" (2Móz 3,12).

 

Természetes, hogy amikor Isten  küldetéssel bízta meg Mózest, nem engedte egyedül útjára. Felvenni a harcot a világ leghatalmasabb uralkodójával - ez rettenetes veszélyekkel járó és óriási erőt megkövetelő feladat volt. Nevetséges lett volna, ha ezzel a feladattal egy szegény és magányos pásztorembert bíz meg Isten, és aztán magára hagyja. Elképzelhetetlen, hogy a bölcs Isten szembeállítsa Mózest egymagát a fáraóval és Egyiptom egész haderejével. Ezért ígérte Isten Mózesnek: "Én veled leszek" - és ezzel kizárta számára az egyedüllétnek még a gondolatát is.

Az én esetemben ugyanez a helyzet. Ha az Úr küldetésében úgy indulok, hogy az Ő erejében bízom és az Ő dicsőségére tekintek, akkor biztosan velem lesz. Azzal, hogy Isten küldetést ad, kötelezi is magát, hogy támogatni fog engem. Nem elég ez? Mi többet kívánhatok még? Ha az összes angyal és arkangyal állna is mellettem, csődöt mondhatnék; de ha Ő velem van, biztos a győzelem. Csak arra kell ügyelnem, hogy ígéretéhez méltóan viselkedjem. Ne legyek félénk, elcsüggedt, gondatlan vagy elbizakodott. Micsoda személyiséggé kellene válnia annak, akit Isten maga kísér! Ilyen támogatás tudatában legyek ember a talpamon, és menjek bátran oda, ahova az Úr küld.

------------------------------------

"Majd megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr" (2Móz 7,5).

 

A hitetlen világ nehezen tanítható. Egyiptom nem ismeri az élő Urat, ezért mer bálványokat felállítani, sőt még azt is meg merészeli kérdezni: "Kicsoda az Úr?" De az Úr megtöri a gőgös szívűeket, akár akarják, akár nem. Mikor ítélete mennydörög fejük felett, és elsötétíti egüket, elpusztítja termésüket, megöli fiaikat, akkor megsejtenek valamit Isten hatalmából. Ezután is lesznek mindig olyan események a földön, amelyek térdre kényszerítik majd a hitetlenkedőket. Ezért ne háborodjunk fel káromlásaikon, mert az Úrnak gondja van arra, hogy nevének dicsőséget szerezzen. Ő ezt nagy hatalommal meg is teszi.

Népének megszabadítása egy másik hatalmas eszköz volt, amellyel Isten tudtára adta Egyiptomnak, hogy Jahve, Izráel Istene, az élő és igaz Isten. Egyetlen izráelita sem halt meg a tíz csapás során, egy sem fulladt bele a Vörös-tengerbe. A választottak szabadulása és az igaz hívők megdicsőülése Isten legmegrögzöttebb ellenségével is elismerteti majd, hogy egyedül az Isten az Úr.

Ó, bárcsak ilyen meggyőző erő kísérné a Szent Szellem által az evangélium hirdetését szerte a világon, míg minden nép meg nem hajlik Krisztus nevére, és Urának nem nevezi Őt!