Isten képére

„Megteremtette tehát az Isten az embert, a maga képére; Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette, férfiúvá és asszonnyá teremtette őket.” 1Mózes 1:27.

Fogalmam sincs, hogy ez mit jelent. Próbálom elképzelni, de kis agyamnak ez túl magas. Annyit azonban még így is megértettem, hogy Isten társnak, egy csodás lénynek teremtette meg Ádámot és Évát. Olyannak, aki mind külsejében, mind jellemében visszatükrözte Teremtőjét.

Hát többek között ezért is ilyen értékes az ember. Már a teremtéskor határtalan pontossággal és gondossággal alkotta meg, és ruházta fel – semmi máshoz nem fogható tulajdonságokkal.

Gondolkodtál már ezen?

Felfogtad, milyen értékes vagy?

Eszedbe jutott valaha is, hogy vissza kéne tükröznöd Isten szeretetét, kedvességét, Jézus együttérzését, türelmét?

EZÉRT teremtett minket.

Szeretnék kedvenc írómtól egy pár sort megosztani veled, ezzel kapcsolatban:

„…Isten… művének koronájaként megteremtette az embert, akinek a gyönyörű földet berendezte. Úrrá tette minden felett, amit szemével át tudott fogni… Isten az embert a saját képmására teremtette. Ebben nincs semmi titokzatos. Alaptalan az a feltevés, hogy az ember lassú, fokozatos fejlődéssel alakult ki az alsóbbrendű állat- vagy növényvilágból… Aki a magasba helyezte a csillagvilágokat, és nagy hozzáértéssel színezte ki a mező virágait, aki betöltötte a földet és az eget hatalmának csodáival, amikor dicsőséges művének bekoronázása következett - hogy a gyönyörű föld uraként valakit a középpontba helyezzen -, olyan lényt teremtett, aki méltó a neki életet adó kézhez… Ádám a földből formálva is "Isten fia" volt.

Az embernek Istent kellett tükröznie - mind külsejében, mind jellemében. Egyedül Krisztus az Atya "valóságának képmása" (Zsid 1:3); de az embert Isten a maga hasonlatosságára formálta. Természete összhangban volt Isten akaratával. Értelme fel tudott fogni mennyei dolgokat. Érzései tiszták voltak; vágyait és érzelmeit értelme uralta. Az ember szent volt, Isten képmását boldogan, akarata iránti tökéletes engedelmességgel viselte.

Ahogy az ember Teremtője kezéből kikerült, termete fenséges volt, alakja tökéletesen arányos. Arcszíne viruló egészségről tanúskodott, és az élet fényétől és örömétől ragyogott. Ádám sokkal magasabb volt, mint a föld mostani lakói. Éva termete valamivel kisebb volt, de alakja nemes és nagyon szép. A bűntelen pár nem viselt mesterséges öltözéket; fény és dicsőség takarta be őket, mint az angyalokat. Ameddig engedelmeskedtek Istennek, ez a palást burkolta be őket.” E.G. White: Pátriárkák és próféták 18-19. oldal

--------------------------------------------------------

 A boldog ember--

 Monda pedig az ő tanítványainak: Annak okáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Luk. 12.22

   A mesebeli ország öreg királya megbetegedett. Tudós orvosai nem tudtak segíteni rajta.

- Egyetlen gyógyszer létezik csak ez ellen a kór ellen – közölte a királlyal a legöregebb bölcs. – Ha találnál az országodban egy boldog embert, és annak az ingét magadra öltenéd, meggyógyulnál…

  a király fiai nyomban útra is keltek, bejárták a birodalmat, de igazán boldog emberrel nem találkoztak. Fáradtan, csüggedten, reményt vesztve indultak hazafelé.

  Útjuk sötét erdőn át vezetett. A fák között pislákoló fényt pillantottak meg. Közelebb érve egy kis kunyhó előtt találták magukat.

- Nem gyönyörű ez az este?! – mondta köszönés helyett a földön ülő férfi. – Olyan boldog vagyok, hogy megélhettem ezt a napot is. Hála legyen Istennek érte…

  A királyfiak szíve nagyot dobbant, úgy látszik, mégis találtak egy boldog embert. Elmondták, mi járatban vannak és megkérték, hogy adja nekik az ingét, mert különben meghal az öreg király.

- Szívesen megtenném – mondta a boldog ember -, de ingem nekem még sohasem volt…

-------------------------------------------------------------------

AZ EVANG0ÁLIUM   .

Egy gazdag portugál szappan gyáros sétája közben találkozott a lelkésszel és beszélgetni kezdtek. A gyáros bevallotta, hogy nem szokott Istentiszteletre járni, hite is gyenge lábakon áll...A lelkész rögtön azt kérdezte, mi az oka közömbösségének?- Tudja, lelkész úr, a kereszténység nem sokat használt az emberiségnek...Csaknem kétezer éve hirdetik Jézus Krisztus Evangéliumát, de az emberek mégse lettek jobbak...! Hazudnak, lopnak, gyűlölnek...Véres háborúban gyilkolják egymást! A lelkész ekkor a közelben megpillantott egy maszatos, koszos gyereket. Az útszéli árokban pancsolt, így nyakig sáros lett közben. - Nézzen, uram erre a gyerekre és gondolja meg! Mennyi piszkos, mosdatlan ember szaladgál az utcákon! Lám, a maga szappanja sem használ nekik...! Nem lesznek tisztábbak tőle! - mondta a lelkész. - Ó, azért nem a szappan a felelős! - felelte a gyáros - hanem azok az emberek, akik nem használják a szappant!- Nos, kedves barátom! Ugyanez érvényes az Evangéliumra! A kereszténységre is! Csak akkor "használ", ha az szerint élünk...!

----------------------------------------------------

 Jézus nálad is zörget: Vékey Tamás---

Festőművész befejezte azt a festményt, amelyen dolgozott. János Jelenéseinek könyvéből azt a jelenetet ábrázolta, amikor Krisztus így szól: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek” (3,20).
A festő kisfia megszólalt: Egy dolgot nem jól festettél. Kívül az ajtón nincs kilincs. Hiszen így az Úr Jézus nem is tud bemenni! Csak akkor mehet be – magyarázta az apja –, ha belülről kinyitják az ajtót,  és ha Őt behívják.                    Ezért hagytam el a külső kilincset. Hiszen olvashatjuk:                                                      „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek.”

-----------------------------------------------