Egy törött korsó -- Használhatatlan és értéktelen! ? ---
Egy vízhordó naponta két vizeskorsóval ment a kúthoz. Mindkettőt megtöltötte, és urának házához vitte. Az egyik korsó rendben volt, de a másikon egy repedés éktelenkedett. Belőle útközben a víz az útra csöpögött. Mire megérkezett, ez a korsó általában már félig üres volt. A vízhordót ez azonban nem zavarta. Nap, mint nap végezte a kötelességét, így telt el sok idő.
A vízhordó nagy meglepetésére a repedt korsó. Egyszer csak beszélni kezdett: "Hiszen én nem vagyok használható teljes mértékben. Miattam állandóan vizet veszítesz. Miért nem dobtál már ki régen?" A vízhordó így válaszolt: "Téged kidobni? Eszemben sincs. Az a víz, amely útközben a repedésen át kiszivárog, megöntözte az út menti virágokat. Így mindig tudtam az uram asztalára tenni egy friss virágcsokrot."
Ezt a történetet nemrégen egy japán lelkész mondta el nekünk egy konferenciai áhítat alkalmával. Emberi gyenge pontjainkra alkalmazta, amelyek fölöslegesnek és korlátozónak tűnnek. Istennek ezekkel mégis rejtett terve van.                                                                  

--------------------------------------------------------------

• "Azért eszünk, hogy éljünk,  Nem azért élünk, hogy együnk."               Don Bosco
• 1Isten jóságából egy óra alatt nagyobb eredményt érünk el, mint a magunkéból, egész életünk folyamán"  Aranyszájú szent János
• 2"Istenem, adj derűt, hogy elfogadjam azt, amit nem tudok megváltoztatni. Bátorságot, hogy megváltoztassam azt, amit meg bírok változtatni, és bölcsességet, hogy fel tudjam ismerni, a kettő közötti különbséget." Marcus Aurelius
• 3Felejtsd el magadat, akkor sohasem feledkeznek meg Rólad"                            G. Richedn
• 4Mi a szenvedély? Hatalom , amely az ember akaratán erőt vesz, feltétlenül rá van utalva, és mégis gyűlöli, bálványként imádja és mégis megveti." Theodor Bovet
• 5"HA a világot, amely Isten előtt oly csekély, az emberek oly nagyra tartják, mi akkor a mennyország, amelyet Isten ajánl?!" John Bunyan
• 6"Az Istennel való személyes közösségünk mélységétől függ érte végzett nyilvános szolgálatunk értéke"   Oswald Chambers
• 7"Néha fontos dolgok maradnak ki, a sürgős dolgok miatt. És minden sürgőssé válik sokszor éppen az, ami Istentől talán elsodor minket -Pedig egyáltalán nem fontos." Cseri Kálmán
• 8Csak kétféle ember van: Az igazak, akik bűnösnek tartják magukat, és a bűnösök, akik igaznak tartják magukat."                    Blaise Pascal
• 9"Ha sokkal komolyabb hívő életet élnének a keresztyének, akkor több megkötözött ember szabadulhatna meg, nem elég imádkozgatnunk, hanem állandóan az imádság lelkületében kell lennünk."   Matyó      Annamária  
• -------------------------------------------                                                                                                                  

 FELFELÉ  .

 John Bunyian: A zarándok útja c. könyvének olvasása után. 

Mindig - ha nézel - akkor felfelé!

Fel, hol a csillagok égnek!

Soha, de soha, soha lefelé!

Ragyogjanak arcodon a fények!

Akadály dombja s a Csüggedések,

réme a Halál árnyékának

nem állhat útba, győz az Élet, -

visznek felfelé szálló szárnyak.

Így kívánságod hamar teljesül:

Romlásból a Sionba érhetsz...

Azt mondják rólad: igaz emberül

élt, mert mindig csak felfelé nézett!

   

HÁLAADÁS.        

Köszönjük Tenéked, Istenünk, hogy élünk!

Hogy annyi vész után Te vagy menedékünk.

Nem is lehet nagyobb boldogságunk nekünk,

Minthogy velünk járva vigyázod életünk.

Milyen nagy kegyelem, hogy ily jó vagy hozzánk,

Hogy a baj idején felénk fordul orcád.

Megadod áldásod, a napi kenyerünk,

Megáldod a munkás, kérges két tenyerünk...

Megáldod a vetést, hogy nőjön kalászba.

Benned veti hitét az özvegy és árva.

Benned hisz a szegény, megalázva magát,

Néked ragyogtatja az éj sok csillagát.

Boldogan mondjuk el és dicsérünk Téged:

Nyugodt az életünk, Lelked megbékéltet.

Miért is csüggednénk, inkább hálát adunk

Hisz Véled a rossztól csak megszabadulunk.

Nem jöhet oly veszély, hogy ne segíts rajtunk,

Ne is maradjon hát soha néma ajkunk.

Hirdessük szerteszét: csodás, szent reménység,

Hogyha Benned hiszünk, eloszlik a kétség.

Csak a hit marad meg s a szeretet éltet,

Mely nélkül sohasem láthatunk meg Téged.

Köszönjük, ó, Urunk, hogy reánk gondolva

Eljuttatsz egykoron dicső országodba!

 

Fel, fel ti boldogok, akik hisztek Benne!

Ne legyen közöttünk, ki hálás ne lenne!

Mert irgalma örök, megtartása csodás,

Zengjük mindnyájan ma a hála himnuszát!

 ------------------------------------------- 

HÁLÁT ADOK.   

Hálát adok azokért

A titkon mondott imádságokért,

Amiket az Ige diadaláért küldtek...

Hálát adok azokért

A titkon épült oltárokért,

Amik viharok fergetegében le nem dűltek.

Hálát adok azokért,

Akik megtartották a hitet.

A népért,

Amely éretted küzdelemre ment,

A békéért,

Amiben könnyű lett a kereszt.

A háláért,

Aminek hangja, szava nincs!

...Az igáért,

Amelyik könnyű és jó bilincs.

Hálát adok,

Mert szépség van a szavak mögött,

mert szép a lélek,

Amikor megnyugszik két kezed között,

Hálát adok,

Bár erre nem vagyok érdemes.

Hálát adok,

Mert megszentelted szövetségedet.

- Uram! Ma szép, ma jó, ma szent a lélek szava

Mert benne cseng a hála diadala,

Mert benne cseng az örök felmagasztalás,

Dicsőség Istennek és hálaadás!

 -----------------------------------------

HITÉRT KÖNYÖRGÖK.        

Így nem könyörgött senki még,

Mint én könyörgök a hitért,

A nagy hitért, a szent hitért,

Amit nem adnék semmiért.

Pedig enyém volt valaha,

Hittem, hogy eljutok Haza!

Az a hit volt a véderőm,

Az éltetőm, felemelőm.

Az a hit volt az én imám,

A csillagom, vak éjszakán.

Azt a hitet könyörgöm én,

Amitől ifjú lesz a vén,

Amitől a halott feláll,

És a hitetlen prédikál,

Mitől fiúvá lesz a kő,

Ami a fény, ami erő.

Azt a hitet könyörgöm én,

Mitől gazdag lesz a szegény.

Földet rázó hatalomért,

Nem elmúló földi lomért,

Hitért, hitért, örök hitért,

Amit nem adnék semmiért!

Azt a hitet add meg nekem,

Add vissza, édes Istenem!

Szívem, lelkem sikolt Feléd

Azért a régi szép hitért!

--------------------------------------------------------

Virágod vagyok.

Virágod vagyok én;

Illatos levelem

Hadd pihenjen, Jézus,

Jóságos kezeden 

Pirosló szirmomat

Szíved fölé tegyed,

Áldassék általam

Örökké a neved!

 Ha nagyobb leszek is,

Mikor csak tehetem,

Minden kis virágom

Lábaidhoz teszem!

--------------------------------------------

SZENT  GÁLI  KATA- A kegyelem pillanata

Isten átmegy a világon
akkor is, ha nincs Karácsony.
Néha megáll - csend a csendben-
hogy sorsára fölszenteljen

szántóföldet: legyen bátrabb,
mikor a nagy ekék járnak,
tengervizet: hamar forrjon
benne össze a hajónyom,

kismadarat, hogy a szárnya
készüljön a magasságra,
hogy a kő, mit összezúztak,
útja legyen taposóknak, -

csendesülj le, hogy megértsed,
mire szentelt az Úr téged
 --------------------------------------

Keresztúton.

,,Azt mondja az Úr:
Kevés az, hogy a szolgám légy,
s fölemeld Jákob törzseit,
és visszatérítsd Izrael maradékát.
Nézd, a nemzetek világosságává tettelek,
hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.''
(Iz 49,6)

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?
Reszketni, remegni az Olajfa-kertben...?
Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel...?
Szemben a Halállal, szemben a közönnyel...?

Adnád-e kezedet szorító kötélnek...?
Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek...?
Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben...?
Az ostorozásnál eltakarnál engem...?

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek...?
Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet...?
Roskadva, remegve, föl, egész a célig...?
Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik...?

Tudod-e karodat szélesre kitárni...?
Az egész világért áldozattá válni...?
És tudsz-e pihenni úgy a kereszten,
hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem...?

Tudsz-e mellém hágni...? A helyembe lépni...?
Magadat feledve életemet élni...?
Egészen eltűnni, elmerülni bennem...?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?

 ---------------------------------------------

 

KRISZTUS KÖVETÉSE .

Egészet adni - sohase felet.

Vállalni mindent - bármit is jelent.

Egészet adni - mindent, ami van,

ami csak vagyok - maradéktalan.       

-----------------------------------------

 BÉKEFI PÁL- A TE ÁRNYÉKOD . 

Kezem kinyújtom: meg nem foghatom.

Kiáltok: szómra visszhang nem felel.

Nézek a fénybe: nincs sehol nyoma.

Megyek utána, mégsem értem el.

De hogyha alvó hitem ébredez,

És látni tud, mint próféták szeme:

Hazafelé vezető ösvényen

Árnyékot ad a fénynek Istene.

A te árnyékod gyógyít, bűnt temet,

Pogány hitet tesz, lator élni kezd,

Ha ráborul összetört szívükre

A Te árnyékod a véres kereszt!

Én Uram, Istenem.

Azt még megértem, Ó, királyok Királya,

Hogy a mi tengernyi  Bűneinket látva

Könyörültél rajtunk. És hogy meg ne haljunk,

Királyi székedből, Mennyei fényedből,

Szeretettel töltve Lejöttél a földre.

Mert szeretni áldás, És szeretni édes.

Halálig szeretni, Az gyönyörűséges! 

De azt meg nem értem, Fájdalmak Embere,

Hogy amikor rád tört A kínok tengere,

A főpapi szó mondta: Szállj le a keresztről!

Te sápadt véresen Függtél a kereszten.

Bár fájt a szenvedés, A gúnyolók szava,

Gyáván futók hada,Kereszten maradtál,

És ott meg is haltál, Én Uram, Istenem

-------------------------------------

IMÁDSÁGOM.      

Hogyha engem az Úr Jézus az ölébe venne,

legjobb dolgom a világon tudom, nekem lenne. 

Szent szívének közelében volna puha fészkem,

semmiféle veszedelem  nem árthatna nékem. 

Nem félnék én, ha a sátán reám törne hévvel,

mert megvédne az Úr Jézus  hatalmas kezével.

Meghajtom hát a fejemet imádságra, csendbe’,

kedves Jézus arra kérlek vegyél az öledbe.