A  SAMARITÁNUS  TITKA. 

Szenvedő felebarátján,miért segített a Szamaritánus?

Mert jó volt a szeme. Meglátta a könnyeket,

és a véres, halálos sebet,mit más nem gyógyíthat,

csak a felebaráti szeretet. Mert jó volt a szíve.

A nemes lelkek törvénye szerint örült, hogy segíthetett.

Jutalmat nem várt, mert  az volt a jutalma,

hogy életet menthetett. Mert erős volt a keze.

Mégis gyöngéden emelte nemes terhét, le nem ejtve.

Keze a vértől nem volt tiszta, de ez a vér tisztított

mert nem ő ontotta. Mert jó volt a lába.

Kész volt gyalog menni, a beteget figyelve,

Nem akart addig pihenni, míg felebarátját el nem helyezte,

a vendégfogadó házba. Istenem, adj nekem is

jó szemet, szívet, kezet, lábat, mert az élet jerikói útján

vérző testvéreim engem is várnak! Gerő Sándor

Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem."Ésaiás könyve 55:10-11

Fénylenek, mint a csillagok

,,Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké" (Dán 12,3).
Ébredj testvérem, mert itt olyasmi van, amire nagyon oda kell figyelni! Bölcsnek lenni önmagában is nemes dolog. Itt azonban arról az isteni bölcsességről van szó, amelyet csak maga az Úr adhat. Bárcsak igazán ismerhetném magamat, Istenemet, Megváltómat! Bárcsak olyan bölcsességet nyernék Istentől, hogy a gyakorlatban is megélhetném az Ő igazságát, és az Ő világosságában járhatnék.
Vajon értelmes életet élek? Annak érdekében buzgólkodom, amire törekednem kell? Úgy élek, hogy halálom órájában is boldogan nézhetek majd végig az életemen? Mert csak ez a bölcsesség tesz fénylővé, mint a csillagok, csak ebből ragyoghat mennyei fény rajtam keresztül.
Nagyszerű dolog, ha valaki lelkeket tud megnyerni. Már ahhoz is bölcsesség kell, hogy valaki az igazsághoz tudjon fordulni. Mennyivel inkább azonban ahhoz, hogy másokat oda térítsünk. Bárcsak úgy ismerném Istent, az embereket, a világot és Krisztust, hogy sok embertársamat Krisztushoz vezethetném. Szeretném magamat ennek a feladatnak szentelni, és addig nem nyugodni, míg alkalmas nem leszek erre. Mert jobb ez minden világi dicsőségnél, csillaggá tenne engem is, örökké fénylő csillaggá, sőt, áraszthatnám az égi tényt, mint a csillagok.
Én lelkein, serkenj fel! Uram, eleveníts meg!

-------------------------------------------------

,,Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel?..." (Róma 14:4)
Agyunk nem szereti az üres helyeket, ezért, ha olyan kérdéssel találkozik, amelyre nincs válasz, keresni kezd valamit, amit az üres helyre tehet. És mivel minket a saját érzékelésünk, szükségeink és előítéleteink vezetnek, nem mindig vagyunk objektívek. Vannak vakfoltjaink, azt hisszük, hogy ,,tudjuk", és ennek katasztrofális következményei lehetnek kapcsolatainkra. ,,Tudom, hogy mik az igazi szándékaid. Azt hiszed, hogy nem tudom, mi jár a fejedben? Ha csak rád nézek, pontosan tudom, hogy mire gondolsz." Az ilyen szavak azt jelzik, hogy a másik embert ,,ráhúztuk egy kaptafára", és úgy érezzük, hogy nem kell tovább gondolkodnunk a helyzeten, hiszen lehetetlen, hogy tévedjünk.
Az ügy lezárva. És mi van azzal, amit a Szentírás mond? ,,Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják, és megpirongatják" (Példabeszédek 18:13). Vagy: ,,...legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra" (Jakab 1:19). Vagy: ,,Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját" (Példabeszédek 17:28). Mielőtt elkezdenéd hangoztatni a véleményedet, fontolj meg három dolgot:
1) ,,Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik" (1Korinthus 2:11). Lehet, hogy gyanítasz vagy feltételezel valamit, sőt erősen úgy érzed, de nem ismered mások gondolatait és szándékait.
2) ,,Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel?..." (Róma 14:4).
Nagy része annak, amit ,,tudunk", csupán a saját megítélésünk, egyéni véleményünk.
3) Ha azt hiszed, hogy tudod, miről van szó, és neked kell kezelni a helyzetet, próbáld ezt mondani:
,,Van néhány benyomásom (aggodalmam, észrevételem stb.), amiről szeretnék beszélni." Aztán beszéljétek meg az észrevételeidet, érzéseidet és benyomásaidat, tudván, hogy azok csak a te észrevételeid és ,,nem szentírás", az ítéletet pedig hagyjátok Istenre!

BIBLIA ApCsel 12,1-13,52. Lk 9,1-17. Zsolt 65,1-14. Péld 16,8-9