Megakadt a
szemem egy nyíló virágon; ritka pillanat, nagy ajándék, amikor az ember
gyönyörködni tud. Mekkora „kötöttségben” pompázik ez a virág, hiszen egy adott
helyhez kötött, onnan mozdulni sem tud, egy ideig ragyog, aztán csendben
eltűnik, majd a következő évben újra megmutatja magát. Mekkora kötöttség, és
mégis milyen irigylésre méltó szabadság ez! A hívő ember Krisztushoz kötött,
ahogy a virág a talajhoz, de ez a kötöttség egyben a legnagyobb szabadság is.
Minden másfajta szabadság nyomorult rabszolgává teszi az embert, mert
kiszolgáltatottjává válik annak, amiben (akivel) a szabadságát megélte. Pál
ezért int a következő sorban: úgy légy szabad, hogy nem válsz semminek
(senkinek) rabjává (12). De sok olyan „szabad rabszolgát” láttam már, aki
hangoztatta a saját szabadságát, miközben nem akart szabadsága tetteiért
felelősséget vállalni. Sokan közülük már bele is haltak a nagy szabadságba.
Zsoltárok 7:
Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde
miatt.
|
|
Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözőmtől, és
szabadíts meg engem,
|
|
Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa,
ha nincsen szabadító.
|
|
Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben.
|
|
Ha gonoszszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való
ellenségemet:
|
|
Akkor ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én
életemet, és sujtsa porba az én dicsőségemet. Szela.
|
|
Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen;
serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet!
|
|
És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a
magasságba.
|
|
Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és
ártatlanságom szerint!
|
|
Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erősítsd meg az igazat;
mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.
|
|
Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívűeket.
|
|
Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.
|
|
Ha meg nem tér a gonosz, kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti
azt.
|
|
Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.
|
|
Ímé, álnoksággal vajúdik a gonosz, hamisságot fogan és hazugságot szül.
|
|
Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, a mit csinált.
|
|
Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére
az ő erőszakossága.
|
|
Dicsérem az Urat az ő igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr nevének.
|
------------------------------------
---------------------------------------------
KRESZ-TÁBLA . Túrmezei
Erzsébet
„Ha
meg nem tanulunk együtt élni, mint testvérek, együtt veszünk el, mint
bolondok!” Martin Luther King
Mint
testvérek!
Egy
Atya gyermekei egy szeretetben!
Szíves
szóban és tettben!
Egy
akaratban!
Egymást
segítve fáradhatatlan!
Atyánktól
kapott kincseinket
készségesen
megosztva mindet:
földet
– vizet – levegőt – kenyeret.
Szeretni
egymást, ahogy ő szeret!
S
ahogy folyók tengerben összeérnek,
együtt
örvendezni a békességnek,
mint
testvérek!
Vagy
– ha mint testvérek élni, szeretni
nem
tudunk, mint bolondok, együtt veszni.
Káoszba
hullni, vérözönbe fúlni,
együtt
pusztulni.
Jézus
Krisztus, ki testvérünkké lettél,
életed
árán testvérekké tettél,
segíts,
taníts testvérként élni minket!
Szereteteddel
töltsd be szíveinket!
Legyen
a földön béke, áldott, boldog!
Mert
jaj „ha meg nem tanulunk
együtt
élni, mint testvérek,
együtt
vesszünk el, mint bolondok.”
Valaki vár rád. Tamáska Gyula
Te tudod… Pedig még nem üzent,
nem is sejti, hogy te küldve vagy.
Ne kérdezd hát… Annyi miért van;
- Amit hallasz – Krisztus parancsa.
A Mester észrevette harcát,
látja, hogy majdnem összeroskad.
- Siess… Téged küld olajával,
mert mécse már utolsót lobban.
Fájdalma és panasza sok van.
Lehet, hogy mind a kettő jogos.
- Nézd meg, égre néző ablakán
Miért van elsötétítő papiros.
Sok lévita ment el mellette…
míg könnyei egész elfogytak.
Pedig a szíve csak igét várt,
- morzsákat, mik alá hullottak.
Fájdalom… panasz mindig van.
Ezek ma s holnap is várnak rád.
- Ezekben hívott, küld el Isten,
Bennük lesz meghallgatva imád.
----------------------------------------------------
Bódás János: Ki van jelölve a helyed
Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak más vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják,
s mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van benned.
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak más vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják,
s mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van benned.
Megmutattad-e néha legalább?
Enyhült, s szépült-e tőled a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?
Ott is, hol eddig minden tiszta volt?
Enyhült, s szépült-e tőled a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?
Ott is, hol eddig minden tiszta volt?
Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég... Siess, keresd!
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég... Siess, keresd!
Ki van jelölve a helyed,
ne nyugodj, míg meg nem leled.
Csak ott leszel az, aminek
rendeltettél. – Másként rideg,
céltalan lesz az életed.
Mag leszel, mely kőre esett,
elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, ami kárba veszett,
mit soh'se kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan,
cserép, amiben nincsen virág,
s nem veszi hasznod sem az ég,
sem a világ
ne nyugodj, míg meg nem leled.
Csak ott leszel az, aminek
rendeltettél. – Másként rideg,
céltalan lesz az életed.
Mag leszel, mely kőre esett,
elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, ami kárba veszett,
mit soh'se kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan,
cserép, amiben nincsen virág,
s nem veszi hasznod sem az ég,
sem a világ
BÖLCS SALAMONNAL
A gazdagnak sok az irigye,
Szegénynek a nyomorúsága.
A gazdag kevélységre hajló,
A szegény könnyen szolgaságra.
Nekem egyik sem kenyerem...
A gazdagságtól, szegénységtől
Ó, ments meg engem, Istenen!
Voltam én már szegény, de akkor
Nyomorúságát föl se vettem.
Jövőm hite, e szép szivárvány
Diadalívben állt felettem!
Légy ezután is énvelem,
S a gazdagságtól, szegénységtől
Ó ments meg engem, Istenem!
Csak annyit adj, hogy kenyerünkből
Másnak is merjünk szegni bátran,
De bűntársává ne lehessünk
Senkinek a hivalkodásban.
A bőség könnyen bajt terem...
A gazdagságtól, szegénységtől
Ó ments meg engem, Istenem!
Szabolcska Mihály (Mustármagok)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése