2017. május 17., szerda


 


162  ,,Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel?..." (Róma 14:4)
Agyunk nem szereti az üres helyeket, ezért, ha olyan kérdéssel találkozik, amelyre nincs válasz, keresni kezd valamit, amit az üres helyre tehet. És mivel minket a saját érzékelésünk, szükségeink és előítéleteink vezetnek, nem mindig vagyunk objektívek. Vannak vakfoltjaink, azt hisszük, hogy ,,tudjuk", és ennek katasztrofális következményei lehetnek kapcsolatainkra. ,,Tudom, hogy mik az igazi szándékaid. Azt hiszed, hogy nem tudom, mi jár a fejedben? Ha csak rád nézek, pontosan tudom, hogy mire gondolsz." Az ilyen szavak azt jelzik, hogy a másik embert ,,ráhúztuk egy kaptafára", és úgy érezzük, hogy nem kell tovább gondolkodnunk a helyzeten, hiszen lehetetlen, hogy tévedjünk.
Az ügy lezárva. És mi van azzal, amit a Szentírás mond? ,,Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják, és megpirongatják" (Példabeszédek 18:13). Vagy: ,,...legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra" (Jakab 1:19). Vagy: ,,Még az ostobát is bölcsnek gondolják, ha hallgat, és értelmesnek azt, aki csukva tartja a száját" (Példabeszédek 17:28). Mielőtt elkezdenéd hangoztatni a véleményedet, fontolj meg három dolgot:
1) ,,Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik" (1Korinthus 2:11). Lehet, hogy gyanítasz vagy feltételezel valamit, sőt erősen úgy érzed, de nem ismered mások gondolatait és szándékait.
2) ,,Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel?..." (Róma 14:4).
Nagy része annak, amit ,,tudunk", csupán a saját megítélésünk, egyéni véleményünk.
3) Ha azt hiszed, hogy tudod, miről van szó, és neked kell kezelni a helyzetet, próbáld ezt mondani:
,,Van néhány benyomásom (aggodalmam, észrevételem stb.), amiről szeretnék beszélni." Aztán beszéljétek meg az észrevételeidet, érzéseidet és benyomásaidat, tudván, hogy azok csak a te észrevételeid és ,,nem szentírás", az ítéletet pedig hagyjátok Istenre!
BIBLIA ApCsel 12,1-13,52. Lk 9,1-17. Zsolt 65,1-14. Péld 16,8-9

-------------------------------------


 Imádkozzunk az Isten élő szaváért, és az azt tolmácsoló igehirdetésekért, amelyekben mindig felragyog péntek és húsvét evangéliuma. Felépít minden romlásból az örömhír, hogy fogságból kiváltott (megváltott) emberek vagyunk. Nagypéntek evangéliuma azonban józan értelemmel felfoghatatlan; szentlelkes értelem kell ahhoz, hogy befogadjuk azt, ami itt az igazán hangsúlyos. A modern teológia szerint lehetséges, hogy nem azon van a hangsúly, hogy „Egyszülött Fiát adta” (titok, hogy miért éppen ez volt a megoldás), hanem az a lényeges, hogy „úgy szerette Isten a világot” (János 3,16), hogy ezt felejthetetlenül kinyilvánította: akként, ahogy abban a korban ezt a megváltó szeretetet megmutathatta. Ma lehet, hogy másként mutatná meg ugyanezt a szeretetet, és bizonyítaná azt, hogy Jézus a Krisztus. Ez a megváltó szeretet az, ami valósággal épít.
Zsoltárok 24
342. dicséret

---------------------------------------------------------------


Pál a prófétálás fontosságát emeli ki, a nyelveken szólás ellenében. Ha az apostol nyelveken szólva érkezett volna meg Korinthusba, ki ismerte volna meg Krisztust (6). Ha egy idegen érkezik a gyülekezetbe, hogyan ismeri meg a Krisztust, ha csal nyelveken szólást tapasztal, amely számára egyenlőre nem több őrjöngésnél, a gyülekezet pedig idegbeteg emberek együttesénél. Az ilyen ember joggal rémül meg, és menekül el a gyülekezetből (23). Fő elv: a gyülekezet építése, bátorítása, és vigasztalása; valamint az, hogy ne maradjak idegen a másik számára (11): ezért a prófétálás közösségi, a nyelveken szólás inkább egyéni „műfaj” a kegyelmi ajándékok sorában. Nagyot hibázunk, ha – mint Korinthusban – a nyelveken szólást közösségivé tesszük, vagy az élő hit kizárólagos jeleként tartjuk számon.
Zsoltárok 23
437. dicséret
 

-----------------------------------------------------------------


A korinthusi gyülekezet tagjai megtért, de izgága emberek voltak, tele konfliktusokkal. Büszkék voltak a maguk ajándékaira, és lenézték a másét. Pál próbálja „kezelni” ezt a nyomorult helyzetet: teológiai érveket említ (sok tag, de egy test; 12,7), gyakorlati tanácsokat ad (azért kaptad, hogy használj vele; 12,14). De ezek csak tüneti kezelést nyújtó technikák. Az igazi megoldást a szeretethimnuszban tárja fel, amely az eddigieken túl az egyetlen különb út minden földi probléma megoldása felé. Itt nem az emberi szeretetről van szó, hanem az élő Isten soha el nem múló, mindent elfedező szeretetéről (7), amely Jézus Krisztusban testet öltött: „A szeretet nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel…nem keresi a maga hasznát…mindent eltűr” (4-7). Meghalhatsz nemes ügyekért, semmi haszna annak (3). Egyetlen esélyünk a „normálisabb” életre, ha az önátadó krisztusi szeretetet kikönyörögve viszonyulunk egymáshoz.
Zsoltárok 22,23-32
295. dicséret

-------------------------------------------------------------------------------------------------


Ma egy szellemes, tartalmas, és telibe találó viccen igen jót derültem, sőt hosszan, hangosan nevettem. Később vettem csak észre, hogy milyen jó hatással volt ez a nevetés a közérzetemre, testi – lelki állapotomra, szívverésemre, tekintetemre, miközben azt is meg kellett állapítanom, hogy régen nevettem ilyen jóízűt. Tudjuk, hogy az öröm sokkal több a nevetésnél, de a nevetés az örömnek igen fontos eleme, mert az öröm mély és komoly elemeket is tartalmaz, a nevetés azonban teljes felszabadulás, kikapcsolás, valami megmagyarázhatatlan előíz a mennyei világból. Ha nevet a száj, akkor örül a szív, és másként funkcionálnak még a zsigerek is. A hívők közössége „örömteli”, láthatóan is „vidám” közösség, miközben sohasem felszínes. Tudunk-e együtt örülni, tudjuk-e egymást örömre hangolni, tudunk-e nemcsak a bajokra tekinteni; tudunk-e, minden irigységet letéve, örülni a másik örömének? A komolyság, az evangéliumi mélység; és a látható, tartalmas öröm; valamint az önfeledt nevetés nem zárják ki egymást. Van okunk örülni, és nevetni is, mert megváltott emberek vagyunk, ahogy reménységgel lehet szenvednünk is (26), ha annak van itt az ideje. Ennek ellenére mi gyakran szomorúan éneklünk, haloványan süt át a bizonyosság öröme istentiszteleteinken, hát még az életünkön. Segítsük egymást ehhez az örömhöz, mi, akik az Úréi vagyunk!
Zsoltárok 22,1-22
22. zsoltár

--------------------------------------------------------


A kegyelmi ajándékok között szerepel a hit is. Minden kegyelmi ajándék ugyanazon Szentlélek munkája, aki mindenekelőtt a feltámadott Jézus Krisztusba vetett, élő hitet támasztja az ember szívében, és ennek nyomán különféle feladatokkal bíz meg a Krisztus gyülekezetében, amelyre egy-egy kegyelmi ajándékkal alkalmassá is tesz. A hit, mint kegyelmi ajándék, itt más, mint az üdvözítő hit, amely minden kegyelmi ajándék forrása. A hit kegyelmi ajándéka, valami olyan felülről való ajándék, amely az embert az Istenre való teljes ráhagyatkozás által képessé teszi emberfeletti feladatokra, akár csodákra is (Máté 17,20). Gondoljunk a hit hőseire (Zsidókhoz írt levél 11), akikben a hit, az üdvözítő hiten túl, mint kegyelmi ajándék is munkált. Ennek a hitnek legnagyobb csodája, ha úgy szolgálja a Krisztust e világban, hogy használjon (7), és ne ártson. A hit, mint kegyelmi ajándék, mindig épít, és soha nem rombol; úgy vezet az Úrhoz, hogy nem kárhoztat másokat; úgy hív örömre, hogy nem szomorít meg senkit maga körül. Ez tényleg rendkívüli csoda, nagyobb bármely csodánál: használni, és nem ártani, építeni, és nem rombolni. Ez a küldetésünk: használni, építeni, szeretni; de erre csak azok képesek, akik a hit kegyelmi ajándékát kapták.
Zsoltárok 21
21. zsoltár

--------------------------------------------------------------


Virágvasárnap most önvizsgálatra hív. Aki nem kész az önvizsgálatra, és arra, hogy letegye élete batyuit, azt előbb - utóbb megbetegítik el nem rendezett dolgai; amelyeket  csak az Úr előtt lehet valóságosan elrendezni. „Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan.” (30) Zsoltárok 20 330. dicséret
--------------------------------------------------------------

 

Balog Miklós - A GYOM    

 

Amikor két levélkében kikél

oly gyönge a gyom és parély.

Meg nem halad vékony cérnaszálat,

azt véled senkinek sem árthat.

 

De csakhamar mélyen a földbe,

lefúródik éhes gyökere.

S szívja a drága nedveket,

melyeket a föld rejteget.

 

Nő, izmosul, hajt sűrűn és sokat,

Árnyékos, ernyős ágbogat.

Körötte már a kerti vetemény,

elfonnyad, elsárgul szegény.

 

Kezdő kertész, hát jól jegyezd meg ezt:

A gyomírtást későn ne kezd!

Ha már a kertben mindent elnyomott,

késő irtani a gyomot.

 

Gyermek, a bűn is kezdetben kicsiny.

Azt gondolod, csak balga csíny.

De csakhamar felnő, nagyra fől.

S szívedben minden jót kiől.

--------------------------------------------------- 

 

A JÉZUST SZOLGÁLÓ CSALÁD  

                                                     

Lázár, Márta és Mária

mindig kaput tártak

betániai házukban

az Emberfiának.

 

Mikor Márta vacsorával

szolgált köztük egyszer,

Mária hű Urunk lábát

dús drága kenettel

öntözte meg, s törölgette

saját szép hajával.

Megtelt a ház a kenetnek

csodás illatával.

 

Görbe szemmel nézte Júdás,

ki is mondta nyomban,

hogy használta volna ő a

kenet árát jobban:

„Szegényeknek kellett volna!

Mért így tékozolni?“

Pedig azért mondta csupán,

legyen miből lopni.

 

Jézus Mária mellé áll,

így szól s rá nagy csönd lesz:

„Temetésem idejére

tartogatta ő ezt.

Mert nem akkor tisztel csupán

majd ha eltemetnek:

míg itt élek, adja jelét

igaz tiszteletnek.“

 

Jézusra a papi tanács

jaj, még itt is “rászállt“,

amiért feltámasztotta

halálából Lázárt.

Ők is meg akarták ölni,

hisz puszta élete

bizonyság volt Jézus mellett;

érte hittek Benne.

 

Lázár, Márta és Mária

példáját követve,

Szolgáljunk az Úr Jézusnak

s örömünk lesz Benne!

---------------------------------------- 


 

Születésétől vak koldust

Látott Jézus egyszer.

„Ez a bűnös, vagy szülei,

Kit Isten így megver?”

 

- Kérdezték a tanítványok,

De Urunk ezt mondta:

„Ez se bűnös, meg azok se,

Másért van e próba:

 

Isten dicsősége lesz majd

Nyilvánvaló benne.”

Sarat csinált, s rákente az

Öröktől vak szemre.

 

„Mosakodj meg Siloámnak

Tisztító tavába!”

Szót fogadott erre a vak,

S megnyílt a látása.

 

De a farizeus horda

Meghurcolta érte,

Őt is, meg a szüleit is,

Mind, ki Jézust védte.

 

Azt hozták fel ürügynek a

Názáreti ellen:

„Szombatnapon sarat csinált,

Tehát bűnös ember.”

 

 „Bűnös vagy nem?! Mit tudom én,

Bármit kiabáltok.

Egyet tudok – szólott a vak –

Vak voltam, most látok!”

 

Bárkit bármi az igazi

Emberségben gátol:

Óva inti az Úr Jézus

A lelki vakságtól.
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)