A Krisztusban való hit gyógyít.

Uram! Csak nálad van gyógyulásom. Könyörülj rajtam!

Jézus ezt mondta a meggyógyított asszonynak: "Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges. (Mk 5,34)

A Krisztusban való hit gyógyít. Nagyon sok olyan esetet hallunk nap, mint nap, hogy valakit a hite tartott meg, a Jézusban való reménysége mentette meg egy betegségből vagy akár a haláltól. A hitnek, a Jézus Krisztusba vetett hitnek három nagyon fontos tulajdonsága van, amit az igénk fel is sorol. Az első az, hogy megtart. A legnehezebb órákban, a legembertelenebb körülmények között is a hitünk az egyetlen kapaszkodónk, reménységünk. A hitünk által Jézus nem enged lejjebb csúsznunk, nem engedi, hogy olyan mélységekbe zuhanjunk, melyeket már nem élnénk túl. A második az, hogy békességet ad. A hívő ember megnyugszik, Jézusban megpihen, az élete mások számára is nyugalmat fog árasztani. A békesség, melyet a mi Urunk ad, az nem anyagi jólét. Nem akkor lesz békém, ha két autóm van, akkor lesz békességem, ha Istennel mindennapi kapcsolatban vagyok. A béke azt jelenti, hogy az életemet teljesen rábízom az én Uramra. A harmadik pedig az, hogy egészségessé tesz. A hívő ember élete is lehet szétszórt, részleges, hiányos, de Jézusban egésszé válik mindaz, ami részleges, törött vagy darabos. A mi életünkből nem elvenni akar Urunk, hanem inkább hozzáadni. Kipótolni azt az űrt, melyek bűneink miatt keletkeztek. Az igénkben a vérfolyásos asszony utolsó reménysége Jézus maradt. A társadalom a betegsége miatt kivetette, megutálta, már sok orvosnál járhatott, de senki sem tudta őt egészségessé tenni. Ma is ott van mellettünk a mi Urunk, s gyógyulást akar adni nekünk. Hiszed-e?

A hit a gyengeségben megerősít, a szegénységben meggazdagít, a halálban pedig megelevenít. (C. H. Spurgeon)

Uram! Köszönöm, hogy szétdarabolt életemet megeleveníted, új életet tudsz formálni a megrepedt lelkemből. Dicsőség legyen neked mindenkor. Ámen.

 --------------------------------------------

A Szó hatalma

Rejtekhelyem és pajzsom vagy, igédben reménykedem. (Zsolt 119,114)
Azért fáradunk és küzdünk, mert az élõ Istenben reménykedünk, aki üdvözítõje minden embernek, de leginkább a hívõknek. (1Tim 4,10)

A te igéd nem tér hozzád vissza üresen. Elvégzi, amiért küldted!

A százados ezt üzente Jézusnak: Magamat nem tartom méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. (Lk 7,7)

A beszéd az az eszköz, amellyel az ember kiemelkedett az õt körülvevõ világból. Ennek segítségével tanulhat, olvashat, írhat, gondolatokat és érzéseket fogalmazhat meg. Kifinomultan kommunikálhat. Beszédünkkel mégsem elemivé teszünk dolgokat, hanem kielemzünk. Túlbonyolítunk amúgy világos, egyszerû tételeket. Az eredetileg teremtõ - a láthatatlanból, a láthatókat elõhozó - szó kicsinyes, parttalan és eredménytelen vitatkozások eszközévé válik. Az ember szájából elhangzó szó súlytalanná, hiteltelenné vált. Mégis a szó, a megszólalás, a megszólítás Isten eszköze arra, hogy kaput nyisson, utakat megvilágosítson, és kérdéseinkre valós választ adjon. Magamat nem tartom méltónak (...), hanem csak szólj..." - üzeni a százados Jézusnak. Bízik az õ szavának erejében, annak hatalmában. Egyetlen szó, mely életeket, sorsokat fordít meg. Úgy, amint hívásként hangzik: Kövess engem! Akkor, mikor az emberi életet gyökeresen változtatja meg: Akarom, láss! Ahogy súlyos bilincseket leverve, az életre szabadít fel újból: Megbocsátattak a te bûneid. Ezzel a szóval sötétségbõl világosságot hívott és hív elõ ma is. Az adventi idõszakban ennek a Szónak, Igének testté lételére várunk, mely nemcsak megszólalt, üzent, hanem amely közöttünk lakott.

...Az erdõszélrõl jöttem: bûn honából, Sütött a vétek izzón, mint a nap,
Jöttem a bánat szelíd ösvényén, Kezemben reszket a levett kalap,
E mély homályba, e szent fák tövébe Teszem le szívembõl ma mind a vétket -
Tölgykoronákban orgonáz a szél.
És szól az Isten: Feloldozlak téged.
(Reményik Sándor)   Uram, elég nekem a te szavad. Bízni akarok a te ígéreteidben! Ámen.

----------------------------------------------------------

A jóllakott ember még a lépes mézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes.

Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, aki elbujdosott az ő lakóhelyétől.

Mint a sir és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek.

…aki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.

Amely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.

…e négy dolgot nem tudom: A keselyűnek útját az égben, a kígyónak útját a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útját a leányzóval.

Ilyen a paráználkodó asszonynak útja; eszik, azután megtörli száját, és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.

A hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét…

A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.                                     

--------------------------------------------------------------

Élt Cézáriában egy százados aki itáliai ember volt, istenfélő és alamizsnát osztogató kegyes természetű. Megjelent neki egy angyal, és elmondta, hogy küldjön el - el embereket Joppéba és hívassa magához Pétert. Péternek pedig látomása volt az Úrtól. 

Amíg az ételt készítették, lélekben látta, hogy az ég megnyílik, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre. Benne volt ebben a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara. Ekkor hang hallatszott:"Kelj fel, Péter, öld és egyél!"  Péter azonban így szólt: "Semmiképpen  nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant." De másodszor is szólt a hang:" Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak."

Ez pedig három ízben is így történt, és azután az egész azonnal felemelkedett az égbe. ApCsel 10:10-16,

 

Milyen humora van Istennek, nem kinyilvánította, hogy kezdj bele egy pogány misszióba, hanem ilyen rejtélyes látomásokkal lepte meg gyermekét. Ebben a történetben van révületbe esés, fénylő ruhában megjelenő angyal, hangok. A pogány embereket akik bűnös életet éltek, csúszómászónak  madaraknak nevezi az Úr.

De amikor elmegy az emberekkel Péter Kornéliuszhoz megérti, hogy Isten mit akart mondani és megalakul az első házi csoport is. Mert Kornéliusz házában sokan jöttek össze, rokonok és barátok akik az igehirdetésre, Jézus bemutatására mind megtértek. De ez még nem minden, mert az Isten megajándékozta őket a Szent Szellem keresztséggel is, így megértette Péter, hogy az isten nem személyválogató.

 ----------------------------

Akkor megszólalt Péter: "Vajon megtagadhatja- e a vizet valaki ezektől , hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy megkapták a Szentlelket, mint mi? És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Ők pedig megkérték, hogy maradjon náluk néhány napig.  ApCsel 10:47-48,

Gondoltuk volna, hogy már az apostolok idejében elindult a missziós szolgálat? Márpedig , az Atyának gondja volt rá, hogy példával mutassa meg nekünk. 

Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj fel, és menj Dél felé Jeruzsálemből Gézába vezető útra, amely néptelen."

Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát. Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: "Menj oda, és csatlakozz ahhoz  a hintóhoz."

Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: "Érted is amit olvasol? "

"Erre az így válaszolt: " Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?"

És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. Az írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt:

" Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja ki a száját.  A megaláztatásért  elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvétetik a földről." Az udvari főember megkérdezte Fülöptől: "Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról, vagy valaki másról? Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember.

" Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?  (Ezt mondta neki Fülöp: "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet." Ő pedig így válaszolt: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.") ApCsel 8:26-37. 

A bemerítés után érdekes dolog történt:

Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján. Fülöp pedig Azotoszba került, és végigjárva valamennyi várost, hirdette az evangéliumot, míg Cézáriába nem ért.  Csel 8:39,40,

Mit is mond az ige? Az angyal utasítást ad neki, merre menjen, csatlakozz ahhoz a hintóhoz, amin egy olyan ember ül, aki engem keres és imád. Magyarázd el neki azt amit nem ért és beszélj neki a Fiamról, a Megváltóról. Amikor Fülöp engedelmesen megtette, akkor az Úr Lelke felkapta és tovább vitte egy másik városba.

Mivel ez az ember egy fő ember volt, így tudta az igét hirdetni, mert volt tekintélye és hallgattak rá. Így megindult az Etióp misszió. Csodálatos ez a történet, egyszerű és mégis mindent mondó. Van benne csoda, tekintély, engedelmesség, alázat, odaszánás, és hit.

----------------------------------------------

 Elfogták az  apostolokat, és hatósági őrizetbe vették őket. De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, és kivezetve ezt mondta nekik: "Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét."

Ők engedelmeskedtek , korán reggel bementek a templomba, és tanítottak. ApCsel 5:18-21,

Jézus azt a látást adta tanítványainak, hogy töltekezzenek be Szent Szellemmel. Az angyalok is folyamatosan ezt erősítették meg bennük. Amikor pedig imádkoztak ezt kérték.

„Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet.:                                               Te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által.” ApCsel 4:29-30, 

A Szent Szellem nem hagy senkit sem cserben, ő tudja, hogy az Úr munkájában résztvevőknek miben kell segítség.

Talán most nehezebb ebbe bele állni, hisz akkor friss élmény volt minden, nem úgy mint most. De kérjük az Atyát, hogy frissítsen fel minket és adjon energiát erre a feladatra.

----------------------------------------------------------------

 

 

És-41-10- Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.

Zsid-12—1—13--. Annak okáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.  Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.
 És elfeledkeztetek-e az intésről, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged;
 Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.  Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa?
 Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.  Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-e a lelkek Atyjának, és élünk!  Mert ám azok kevés ideig, tetszésük szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.  Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.  Annak okáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl,  És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.

-----------------------------------------------

Belőled kilátszik Ő

A prédikáció véget ért
Mindenki csendben otthonába tért.
Egy kisgyermek mélyen elgondolkozott
Arról amit a prédikátor magyarázott.

Isten hatalmas, nagy
Mégis bennünk él és van.
Hát nem kéne kilátszódjon belőlem,
Ha olyan nagy amint megértettem?

Azt gondoltam templomban lakik
Pedig az írás arról tanúskodik
Hogy "kézzel csinált templomban nem lakom
Az alázatos szívűt megáldom".

Belőled kilátszik Ő
A Hatalmas Dicső?
Gondolkozz el rajta még most
Ahogy a kisgyermek elgondolkozott.
-------------------------------------------- 

     Én Uram és én Istenem.

 

Évről évre többet jelent nekem,

Bár mint Tamás sokszor hitetlenkedem,

Sokszor kellett megmutassa Jézus sebeit,

Hogy újra éledjen bennem a hit.

 

A hétköznapok szürke homályába,

A gondok,bajok áradatába

Elfelejtem,hogy mit ígért Mesterem.

Hogy mindig ott van velem.

 

Testvéreim is arról beszélnek,

Hogy velük ment az úton s mikor este lett,

Betért hozzájuk s velük maradt,

Jelenlétével áldást osztogat.

 

Aztán fölismerem, hogy Ő van jelen,

Szelíden mondja ne légy hitetlen.

S én zokogva azt ismételem,

Én Uram és én Istenem.

 -----------------------------------------------

 Istenem nem érdemlem

Eddig olyan természetes volt,
Váltották egymást az évszakok,
Kikelet,vetés,aratás,
Hideg télen meleg lakás.

Legjobb szüleim a világon,
Jó testvéreim mindahányan,
Csendes falum Kalotaszegen,
Gyülekezetünk épülőben.

Nem veszélyeztetett szökőár,
Nem pusztított a hurrikán,
Házunkat nem rázta földrengés,
Elkerült a terror veszély.

S rájöttem, hogy KEGYELEM
Nem vagyok jobb mint más ember,
Ki mindenét elveszítette
Másnak öt gyermekét gyilkolták meg.

Istenem nem érdemlem
Hogy ilyen osztályrész jutott nékem,
Segíts ezért hálából egész életem,
Az áldozat oltárára tegyem.

------------------------------------

Istentől kapott szerep

Az élet egy nagy színpad
Istentől mindenki szerepet kap.
Van ki ajándéknak tekinti szerepet
S van ki cipeli keresztként.

Ha ajándékként vetted szereped
Nem azt jelenti,hogy soha nem tévedhetsz
De hűségesen újra kezded
A láthatatlan Isten segít neked.

Ha keresztnek tekinted szereped
Más szerepét mindig könnyebbnek véled
Gondolod az lett volna jobb neked
S egyre zúgolódóbb lesz életed.

Rajtad áll szereped elfogadása
Légy Istennek hű sáfára
Legyen áldás életed már itt a földön
S szerepedben Isten neve megdicsőüljön!

 ---------------------------------------

Köszönöm, hogy rám tekintettél

 

Mint az apa, mikor gyermekére tekint.

Nem kell mondja,hogy rosszat tett megint.

Úgy megfogott tekinteted,

Amikor megtagadtalak téged.

 

Köszönöm, hogy adtál időt a megbánásra,

S nem vetettél el végképp a halálba.

Emlékeztettél mikor megszólalt a kakas,

Hogy nem is egyszer, háromszor megtagadlak.

 

S az óta meg hányszor megtagadtalak.

Amikor bizonyságot kellett volna tegyek Rólad,

En némán maradtam, szótlan.

S csak még egyszer rám tekintenél gondoltam.

 

Köszönöm,hogy nem vetted le rólam tekinteted.

Uram te mindent tudsz tudod,hogy szeretlek.

Szeretném neved bátran megvallani,

S hű maradni hozzád a halálig.

   -----------------------------------------------

 

  Milyennek kell legyünk

 

Gyermekek voltunk,

Felnőttekké váltunk,

Pályát választottunk,

Istentől segítőtársat kaptunk.

 

Ajándékba gyermekeket adott,

Vártuk, hogy mikor lesznek óvodások,

Aztán, hogy kisiskolások legyenek, érettségizzenek,

Valósággal sürgettük az eseményeket.

 

Volt mit szívesen elkerültünk volna,

Más eseményt vártunk szívszorongva,

Az elején észre sem vettük.

Milyen gyors léptekben megyünk.

 

Mintha csak a tegnap történt volna,

S évtizedeket számlálunk újra.

Nagyszüleink már csak kedves emlék,

Van kinek már szülei sem él.

 

Elrepül felettünk a hetven-nyolcvan év,

Nagy része hiábavaló fáradság az egész.

De lelkiekben felnőttekké váltunk?

Milyenek kell legyünk?

 

Szent életben, kegyességben,

Szeretetben, békességben,

Amely nélkül senki nem latja meg az Istent!

Legyünk érett keresztyének!

----------------------------------------

BARTIMEUS

 

Szép volt, anyám, mikor a két szelíd kéz
megérintette fénytől szűz szemem,
világgá lett a bús világtalanság,
s öröm borzongott át a lelkemen.

Koldus-kövem felett, a tér derengett,
arcom felé egy arc világított,
s káprázva néztem hívó, mély szemébe
Annak, ki jött, megállt, meggyógyított.

Szép volt, anyám, szememmel simogatni
virág selymét, gyümölcsök bársonyát,
vagy messze-húzó út ívét követni
a dús vetésű Jordán-tájon át.

Ma is csodám a csillagsűrűs éjjel,
a nyári éj, mely csóvákat hajít,
a virradat, mely kútvízhez kicsalja
a város nőit és galambjait.

Jerikó minden színe birtokom lett.
Egész világ. De meddig lesz enyém?
Ha börtönömbe holnap visszahullnék,
tán elhullatnám s elfelejteném

a pálma zöldjét, esti domb liláját,
barna leányrajt, bíbor rózsatőt.
De lelkem mélyén hordozom halálig,
hogy láttam Őt, anyám, hogy láttam Őt!

 ----------------------------------------------------

Imádkozom: legyek vidám

Én Istenem, legyek vidám,
hogy házamat vidítni tudjam.
Mosolyogjak, ha bántanak
és senkire se haragudjam.

Arcom ne lássa senki sem
bánkódni gondon és hiányon.
Legyen szelíd vasárnapom,
ha mosolyog a kisleányom.

Én Istenem, legyek vidám,
ma minden gondot tűzre vessek.
Nyújtsam ki kincstelen kezem
s szegényen is nagyon szeressek.

Tudom, sokat bűvölt a gyász,
a hollós téli bút daloltam.
A bátrakkal hadd mondom el:
panaszkodtam, mert balga voltam.

Én Istenem, legyek vidám,
ujjongjon újra puszta lelkem,
mint rég, mikor falum felett
az első forrásvízre leltem.

Ködökbe csillanó sugár,
víg fecskeszó bolond viharban,
tudatlan gyermekhang legyek
a jajgató világzavarban.
 ------------------------------------
Imádság

Ha sorsom néha megtapos
s bú fogja szívem át,
elmondok egy csodálatos
igéjű mély imát.

Megnyugtató, áldott varázs
árad belőle rám,
s gyógyít a szent vigasztalás,
míg mondogatja szám.

S egyszerre nem fáj semmi sem,
gond és bú nem sebez,
sírok, hiszek s nehéz szívem
oly könnyű, könnyű lesz.
 Mihail J. Lermontov versét fordította: Áprily Lajos
-----------------------------------------------------------------