P É T E R U T Á N
Odahúzódom és is csendesen
A vacsorálók asztala mellé
És figyelemmel hallgatok ,Uram.
Egyik a Te szód, másik Péteré .
A medencében ott a tiszta víz
Derekadon alázat
kötője .
Péternek fáj a Te szolgálatod,
Nem érti, hogy példát tész előtte
Aki fürdött,--- azt mondod,-- már tiszta,
Csak lábát lehet még ez út pora.
Ha meg nem moslak, semmi közöd hozzám.
Szennyezve lábbal mehetsz már tova.
Péter után , odaállok
én is .
Béred fürdőjétől tiszta vagyok,
De Uram, nézd milyen uton jártam,
A lábamon por, s nagy sárdarabok.
Mosd hát le kérlek ,mosd a lábamat
Te alázatosan szolgáló Király.
Ha kő zúzott, e bekened írral,
Előtted nincs olyan seb, ami fáj.
Én nem vitázom Veled Péterként,
Csak arra kérlek, tanítsd meg nekem
A csendben működő szolgálatot,
Ahogy Te tetted Uram,Istenem.
Hogy ezután majd én is úgy tegyem !
---------------------------------
EGY
PÉTER -- NAPON
Uram ,én vártalak. Nappalon éjen
Uram, én vártalak, Őriztem mélyen,
Benn a szívemben a vágyamat
Olyan üres volt, céltalan ,árván….
Keserve,vágya, epedve, vágyva ,
Már Feléd tártam az életem.
Uram, én várlak, De fényességed
Földre leroskaszt és látom : Néked
Szolgálni. Uram ,én nem tudok..
Eredj el éntőlem! Fényed ha rám hull.
Szépséges magambúl, büszke ruhámbul
Nem látod, Uram ,csak rongy marad !
Eredj el éntőlem…életem üdve !
Hagyj nyomorultan a porba feküdve
Szegényen, üresen, céltalan.
Eredj el éntőlem… célom, jövendőm !
Ily nyomorult , ilyen esendőn
Hiába követném nyomdokod.
Eredj el éntőlem ! Az, aki voltam,
Maradj tovább is könnyesen, holtan
Nem várva soha már semmire !
.
Eredj el éntőlem !—S szólal a Mester :
Így , megalázva, telve sebekkel,
Összetörötten vagy az enyém :
/ Túrmezei
Erzsébet, 1934./
M E D D I G ?
Uram, tenéked sok a Pétered,
Sokak a nagycsütörtök éjszakáid.
S oly kevés a csendes Jánosod,
Aki nem ígér, nem fogadkozik,
De elkísér a Golgotáig
Mert olyan kimondani,
Egy izzó percbe: Meghalok veled!
De annyi minden vissza húzna még,
Ha ránk borul a szörnyű éjszaka,
Ha megérint a fagyos lehelet.
Talán csak egy kisgyermek mosolya,
Vagy a hitves könnyfátyolos szeme….
Susognak a szélben ringó habok :
A halászbárka, otthon képe hív….
Ó, legalább búcsúzni kellene !
Hamu alól az életösztön is ,
Felparázslik : ó ,olyan hirtelen ?
Egy percre olyan szép lesz a világ,
Átölel minden színe, illata !
….S már el is hangzott a „ Nem ismerem !”
Uram, tenéked sok a Pétered,
sokak a
nagycsütörtök éjszakáid,
Bár lehetnék egy csendes Jánosod,
Aki nem ígér, nem fogadkozik,
De hű marad egész a Golgotáig !
M
I A Z
I G A Z S Á G ?
A római helytartó kérdezett,
De arra már nem érkezett válasz,
Hisz elhangzot ez
a felelet.
Mielőtt ő értette a vádat :
„….én azért jöttem erre a világra,
Hogy az igazságról tegyek bizonyságot,
Az én országom nem innen való…”
E szavak megítélik a világot !
E szavak megítélik a világot,
De Pilátus nem azért kérdezte :
„MI AZ IGAZSÁG,”?—mert valójában
nem volt szüksége a feleltre.
A kérdésre adatott a válasz
Azon a harmadik reggelen,
Amikor kéz érintése nélkül
Elhengerült a nagy kő nesztelenül.
KRISZTUS az igazság és az élet !
--- ez a világ ma sem tudja még !
Díszesen faragják ,megcsiszolják
A sírboltnak
zárókövét…
És nőttön – nő a bizonytalanság,
Amikor valaki arról beszél,
Az Ítélet óramutatója
Halad….--- mert
Krisztus / Lukácsi Vilma /
------------------------------------------
Nagy--Csütörtök
A páskabárány ünnepére való előkészületek - az utolsó vacsora. Jézus-étkezés közben felfedi az áruló, Júdás kilétét. A vacsora végén Jézus új értelmet ad a húsvéti ételnek (kenyér, bor), ezt hívjuk úrvacsorának. Jézus megmossa a tanítványok lábát. A tanítványokkal zsoltárt énekelve megy ki a Gecsemáné kertbe, ahol fájdalmas imába kezd, ez az Ő haláltusája. Ekkor történik elárulása és elfogatása is. Meggyógyítja Málkus, miután az egyik tanítvány indulatból levágja a fülét.
A páskabárány ünnepére való előkészületek - az utolsó vacsora. Jézus-étkezés közben felfedi az áruló, Júdás kilétét. A vacsora végén Jézus új értelmet ad a húsvéti ételnek (kenyér, bor), ezt hívjuk úrvacsorának. Jézus megmossa a tanítványok lábát. A tanítványokkal zsoltárt énekelve megy ki a Gecsemáné kertbe, ahol fájdalmas imába kezd, ez az Ő haláltusája. Ekkor történik elárulása és elfogatása is. Meggyógyítja Málkus, miután az egyik tanítvány indulatból levágja a fülét.
- és Ő "mindvégig" szereti övéit Jn:13-(1. vers), a jánosi kettős értelmezés szerint ez jelenti az időt (meddig?) és a mértéket (mennyire?) is. Jézus elvégzi a szolga feladatát így tanítványainak is szolgálniuk kell egymást.
- Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? a miképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.
- .Jézus tette csak később lesz érthető (7. vers
- Péter most is tiltakozik, Mk 8,32-ben
- (a) Jézus szolgai lábmosása szolgai halálának a szimbóluma. (b) Ebben a megváltói halálban hit által részesülhetünk, ami nélkül "nem vagy közösségben velem" (8. vers) Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám
- A megváltó haláltól a szentségben való részesedés felé haladunk. (c) Mindez viszont az erkölcsi értelemben vett szolgáló szerephez vezet, eszerint kell élnünk egymással szemben (12-17. versek).
- Példát adtam nektek: amit én tettem veletek, ti is úgy tegyetek" (15. vers).-------------------------------------------------------
A GECSEMÁNÉBAN
Egy kertre csendben száll az éj, A tanítványok álma mély. Jézust magára hagyta mind, S Ő felvesz, hordoz tenger kínt. Lehajtja mélyen szent fejét, A kín átjárja bús lelkét, És csendben feltör az éjből Imája, szíve mélyéből. „A kín pohárt vedd el, Atyám, Ha lehet, el ne jöjjön rám! De mint akarod, úgy legyen Mindenkor földön [...]
ÉRTÜNK GYÜTRŐDÖTT Ő
Értünk ment az Úr halálharcára, Mikor ama kertbe ért. Lásd Őt, lelkem, mint borult arcára, Esdvén lelkünk üdvéért! Értünk jöttek Rá a rettegések, Szorongások, gyötrő szenvedések; Értünk sírt és esdekelt, Verejtéke véres lett… Értünk verték rútul drága arcát, Melyen vére gyöngyözött… Mígnem Isten megszánta kínharcát, S hozzá angyalt leküldött. Értünk égett lázban minden tagja, Két [...]
MILY SZÍVRENDÍTŐ FOHÁSZKODÁS!
Mily szívrendítő fohászkodás Hallatszik most ama kertből; Ím végbemegy a nagy megváltás Élet s halál harca eldől. Te legszentebb éj annyi éjben, Benned volt a nehéz csata; Egyedül voltál minden helyen, Egyedül hordtad bűnömet Egyedül verted meg teljesen A pokolbéli sereget! Itt állok remegve és sírva, Szemlélem véres cseppjeid. Míg lelked halálharcát vívja, Földet áztatják [...]HALÁLODRA EMLÉKEZEM
Nemcsak néha… mindennap szükségem van erre, Úgy meglep, rám rakódik az élet pora, terhe, A légben is csak bűn áramlik, A csendben is csak vád viharzik… Halálodra emlékezem. Sejtelmes hajnalon hív már az élet, De a félhomályban még annyi rém ijeszt. Egyedül járni, utat nem látni, Erőt és fényt vajjon honnan várni?… Halálodra emlékezem. Ezren [...]--------------------------------------
A
húsvéti hit kegyelmi ajándék is.
A sziklasír megnyílását egy másik nagy csoda kell hogy kövesse. Jézus
megnyitja a tanítványok értelmét, hogy lássanak (Lk 24, 16,31,41). Van-e bennem elég alázat a Jézus előtti meghajlásra húsvét reggelén? Kész vagyok-e szemgyógyító írt és gondolkodást, új kegyelmet, új életet s a megígért Szentlelket kérni húsvét reggelén?
A lelki gravitációs törvény (bűn és félelem) miatt hajlamosak vagyunk arra, hogy mindig a legrosszabbra gondoljunk, mint Mária. Pedig lehet a látszólag nehéz helyzetet reménységgel is fogadni és győzni abban. Gondoljunk az ÓSZ-i tizenkét kémre. Mindnyájan ugyanazt a földet látták, de tízen megrémültek, s csak ketten hittek, Káleb és Józsué. Bennük más lélek volt!
Húsvét óta elhihetjük, hogy minden javunkra szolgál, mert szeretete bennünk él (Rm 8, 28). Húsvét óta máshogy láthatjuk szeretteink és a magunk halálát is. Hiszünk abban, hogy a látszat csal. Látszat szerint a halállal mindennek vége van, mégis Jézus példája és ígérete szerint új testben (pneumatikus) fel fogunk támadni az Úr eljövetelekor (RÉ 274, 3-5).
-------------------------------
Lk 22,39-46- „ És kimenvén ment az ő szokása
szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is. És mikor ott
a helyen volt, mondta nékik: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. És ő
eltávozott tőlük mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozott, mondván:
Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom,
hanem a tiéd legyen! És angyal jelent meg neki mennyből, erősítve őt. És
haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozott; és az ő verítéke olyan volt,
mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak. És miután fölkelt az
imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találta őket a szomorúság
miatt, és mondta nekik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy
kísértésbe ne essetek.”
Jézus tudta nagyon jól, hogy egyedül kell megharcolnia,
ezért kellett itt is csendes, magányos imádságot tartania, egy kőhajításnyira a
többiektől. De kérte, hogy amíg ő imádkozik, addig a három is könyörögjön
érette, vele, mert nehéz a helyzet. Egyedül kellett azonban, mert elaludtak a tanítványok.
Ezt meg is jegyzi szomorúan: "ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy
órát sem?" Várta volna az imatámaszt, de még ez sem adatott meg neki,
teljesen egyedül kellett harcolnia.
Jézus imádkozva munkálkodott. A kereszthalál hatalmas
munkája is ilyen imádkozva végzett feladat volt, szolgálat. Itt is hosszan
imádkozik, mert nagyon fontos döntésről van szó. A tét a Fiú engedelmessége, s
ehhez kapcsolódóan a bűnös ember üdvössége. Végső harc; még az elvégeztetett
kijelentése kimondása előtt végső győzelmet arat itt az Úr. A Gecsemáné kerti
imádság része annak a történeti leírásnak, ami elindul onnan, hogy eljött a
páska ideje, Jézus szerzi az úrvacsorát, majd tanítja a tanítványokat, megy a
Gecsemáné kertbe, majd a keresztre. Folyamatos történés zajlik, de itt eldől
minden
-----------------------------------------------------------------
TÖRÖTT KARCOS, DE HASZNÁLHATÓ ,-„ Ézs 55,6-11Keressétek az URat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!
Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az ÚRhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.
Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR.
Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.
Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek,
ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.
Ján-13-1-15- A húsvét ünnepe előtt
Jézus tudta: elérkezett az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához.
Szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket. Vacsora közben, amikor az ördög már Iskáriótes Júdásnak, Simon fiának
szívébe súgta, hogy árulja el őt, Jézus, tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy Istentől
jött, és Istenhez megy, felkelt a vacsorától,
levette felsőruháját, egy kendőt vett, és körülkötötte magát.
Azután
vizet töltött a medencébe, mosni kezdte a tanítványok lábát, és megtörölte a
kendővel, amellyel körülkötötte magát. Amikor Simon Péterhez ért, ő azt kérdezte tőle: Uram, te mosod meg az én
lábamat? Jézus így válaszolt: Te most nem érted azt,
amit teszek, de később majd megérted. Péter azt mondta neki: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus erre azt
válaszolta: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.
Mire
azt mondta neki Simon Péter: Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a
fejemet is! Jézus így válaszolt: Aki megfürdött, annak
csak a lábát kell megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de
nem mindnyájan. Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt, azért
mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták.
Ti
engem így hívtok: „Mester” és „Uram”. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért ha én, az Úr és a Mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell
mosnotok egymás lábát. Példát
adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy tegyetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése