31-

1- Halld, Megváltód hív magához: Jöjj, halld és lásd!

A kegyelmei lakomához Jöjj, halld és lásd!

Kar: Ezt hirdesse ajkad messze, hegy és völgy utána zengje: Istennél van bűnbocsánat,Jöjj halld és lásd!

2- Nagynak és kicsinynek mond ezt: Jöjj , halld és lásd!

Kitaszított senki sem lesz, Jöjj, halld és lásd!

Kar:

3- Jöjj, míg Isten el nem szólít: Jöjj, halld és lásd!

Jézus megment, és meggyógyít,Jöjj ,halld és lásd!

Kar:

4: Isten nagy ajándékához, Jöjj, halld és lásd!

A kegyelem asztalához jöjj, halld és lásd!

Kar:

5: kik az asztal körül vannak, Jöjj, halld és lásd!

Szent örömmel hívogatnak, Jöjj, halld és lásd!

Kar:

Túrmezei Erzsébet

MEDDIG?

 

Uram, Teneked sok a Pétered,

sokak a nagycsütörtök éjszakáid.

S olyan kevés a csendes Jánosod,

aki nem igér, nem fogadkozik,

de elkisér a Golgotáig.

Mert olyan könnyű azt kimondani

egy izzó percben: Meghalok Veled!

De annyi minden visszahúzna még,

ha ránk borul a szörnyű éjszaka,

ha érint a fagyos lehelet.

Talán csak egy kis gyermek mosolya,

vagy a hitves könnyfátyolos szeme…

Susognak a szélben ringó habok:

a halászbárka, otthon képe hív…

Ó, legalább búcsúzni kellene!

Hamu alól az életösztön is

felparázslik: Ó, ilyen hirtelen?

Egy percre olyan szép lesz a világ,

átölel minden színe, illata!

… S már el is hangzott a “Nem ismerem”!

Uram, Teneked sok a Pétered,

sokak a nagycsütörtök éjszakáid.

Ó, bár lennék csendes Jánosod,

aki nem igér, nem fogadkozik,

de hű marad egész a Golgotáig!

--------------------------------------------------------------

 

Rónay György

ESTE A GOLGOTÁN

 

Sírjukba visszatértek már a holtak.

Pihent a város. Az utakon át

őrök cirkáltak. Fönt a katonák

a csárdában kockáztak és danoltak.

Beesteledett. Józsefnél zokogtak

az asszonyok. A szoba ablakát

elfüggönyözték. Annás lakomát

adott. A kutyák ugatták a holdat.

Magdolna ott állt az üres kereszt

tövén. A Mestert alkonyatkor levették.

Sírt. Félt. S egyszerre látta: az ijedt ég

alatt a szégyen fája nőni kezd,

a karjait a végtelenbe tárja,

s az alvó Földre ráborul az árnya.

 

------------------------------------------- 

 

 

           

Jézus kihallgatása Pilátus előtt

²⁸ Jézust Kajafástól a helytartóságra vitték. Kora reggel volt. Akik vitték, maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a húsvéti vacsorát.

²⁹ Pilátus ekkor kijött hozzájuk az épület elé, és megkérdezte: “Milyen vádat emeltek ez ellen az ember ellen?”

³⁰ Ezt válaszolták: “Ha ez nem volna gonosztevő, nem adtuk volna át neked.”

³¹ Pilátus erre ezt mondta nekik: “Vegyétek át ti, és ítéljétek el a ti törvényetek szerint!” A zsidók így feleltek: “Nekünk senkit sincs jogunk megölni!”

³² Így kellett beteljesednie Jézus szavának, amelyet akkor mondott, amikor jelezte: milyen halállal kell meghalnia.

³³ Pilátus azután ismét bement a helytartóságra, behívatta Jézust, és megkérdezte tőle: “Te vagy a zsidók királya?”

³⁴ Jézus viszont ezt kérdezte tőle: “Magadtól mondod-e ezt, vagy mások mondták neked rólam?”

³⁵ Pilátus erre így szólt: “Hát zsidó vagyok én? A te néped és a főpapok adtak át nekem téged: Mit tettél?”

³⁶ Jézus így felelt: “Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való.”

³⁷ Pilátus ezt mondta neki: “Akkor mégis király vagy te?” Jézus így válaszolt: “Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.”

³⁸ Pilátus így szólt hozzá: “Mi az igazság? Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: “Én nem találok benne semmiféle bűnt.

³⁹ Szokás nálatok, hogy valakit szabadon bocsássak a húsvét ünnepén: akarjátok-e hát, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?”

⁴⁰ Ekkor újra kiáltozni kezdtek: “Ne ezt, hanem Barabbást!” Ez a Barabbás pedig rabló volt.

  

----------------------------------------------------

Vári Lili

JÉZUS MEGMOSSA A TANÍTVÁNYOK LÁBÁT

 

Mindannyian megérkeztek

megteltek a kerevetek

ott a kendő ott a víz

csak éppen egy szolga sincs

kinek az lenne a dolga

vendég poros lábát mossa

néz egyik a másikára

“nem lehetek a szolgája!”

maradunk hát kényelemben

Jézus lép be a terembe

Kezdődjék a vacsora

amint Mózes meghagyta

kovásztalan kenyérrel

a szőlőnek levével

már a báránysült is készen

ám a hálaadás előtt

köpenyét levetve szépen

Jézus vesz egy törlőkendőt

Vizet tölt és körbejár

Péter lábánál megáll

Péter ugrik: ”Nem lehet!

Király ilyet hogy tehet!”

Jézus hajol: ”Megmosom -

tiszta vagy azt gondolod

de az út sara és pora

melyen nap-nap után jársz

téged és mindenki mást

beszennyez a bűnök földjén

akkor is, ha igyekeztél”

Péternek nincs több szava

Nincs szava a többinek se

pirulva néznek a földre

mígnem tiszta mindnek lába

elkezdődhet már a páska-

vacsora s leül az Úr Jézus végre

csendesen szól széjjelnézve

ha Uratok Mesteretek

megmosta a lábatok

ettől fogva így tegyetek

tanítvánnyá váljatok

nincs a Földön annál nagyobb

tekintély és hatalom

mint Istennek s Szent Fiának

teremtőként adatott

lenni azért ki szeretne

legnagyobbá köztetek

lássa Isten nagyságát mely

a szolgáló szeretet

ezért minden alkalomkor

egymásnak szolgáljatok-----

 

------------------------------------------------

 

 

 

 

Siklós József

MIT TUDUNK JÉZUSRÓL?

 

Amit Jézus tanít,

legszebb a világon,

ha szavát hallhatom,

szívemet kitárom.

Ahogyan Jézus élt,

az a legszebb élet,

követem példáját,

ameddig csak élek.

S midőn Jézus meghalt

a kereszten értem,

mennyország kapuját

nyitotta meg nékem!

 --------------------------------------

N A G Y C S Ü T Ö R T Ö K !—

Isten halálára emlékeztető

Eleven kenyér és emberét éltető,

Add hogy éljen lelkem  Belőled csupán

s jóízét Tebenned ne veszítse szám.

 

Kegyes pelikánom, uram-Jézusom,

Szennyes vagyok, szennyem véreddel mosom,

Melyből elég volna egy csepp hullani rá,

Világ minden bűnét meggyógyítaná!

Jézus kit titokba fedve látlak itt,

Mikor lesz, hogy szomjas vágyam jóllakik,

Hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat

Leljem szent fényedben boldogságomat!   / Aquinói Szent Tamás /

 

 

SIMON  PÉTER

 

Valami fényt ! – A főpap udvarában

Ott lobogott a tűz és nevetett,

Simon elindult felé, mint a kába.

Nem Péter, nem

Most nem kőszikla volt ő.

Nyárfalevélvolt, szélvészben kerengő,

Didergő lélek, szánalomra méltó,

Elárvult ember, telve félelemmel.

 

A tűz körül jókedvű papi szolgák

Tréfával űzték az éjszaka gondját,

Csak egy leányfürkészett szét az éjben,

Láthatta már a Názáretivel,

Gondolta hát ,hogy megkérdezi… : Nem !

Nem ismerem! – riadt Simon a szóra.

arcára bár tüzet rakott a vér.

 De a leány olvasta rá fejére,

Hogy látta őt Jézussal , tudja biztosan.

 

Hallgatva és megvetve áll Krisztus

Benn Kajafás előtt… Kinn fuldokolva

Bánattól és méregtől mondta, mondta

Simon s átokkal esküvel tetézte :

Nem ismeri, sohasem ismerte, mégse

Hittek neki … Nagy láng csapott az égnek

S kakasszó harsant messze ,mint ítélet !

                                              

                                                      / Füle Lajos /