Nehéz a terhed?

,,Vesd az ÚRra terhedet, és Ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz" (Zsolt 55,23).
Nehéz a terhed? Vessed a Mindenhatóra! Míg magad hordod, leroskadsz alatta, de ha az Úr átveszi tőled, Ő viszi helyetted, nem lesz már teher a számodra. Ha viszont továbbra is neked kell viselned, erőssé tesz, hogy elhordozhasd. Rajtad lesz a teher ugyan, de a gondja már nem a tied lesz. Sőt, áldássá lesz a teher rajtad. Avasd bele az Urat az ügyeidbe, és akkor nem görnyedsz meg a teher alatt, akármilyen roskasztó legyen is az.

Leginkább arra kell ügyelnünk, hogy próbatételeink el ne térítsenek a kötelesség útjáról. Ezt azonban az Úr soha nem engedi. Ha megigazítottak vagyunk szemei előtt, nem hagyja, hogy nyomorúságaink kimozdítsanak szilárd hitünkből. Krisztusban igaznak fogad el minket, és meg is tart minket az igazságban.

Hogy állsz a jelen pillanatban? Egyedül akarsz megbirkózni a mai nap megpróbáltatásaival? Megint egyedül akarod felvenni válladra a nyomasztó terhet? Ne légy ilyen ostoba! Mondd el az Úrnak minden bajodat, és hagyd rá azok gondját! Ne tedd le úgy a terhet, hogy azután újra felveszed azt, hanem vesd az Úrra, és hagyd is ott nála. Így vidám léptekkel mehetsz tovább, megszabadulva terhed súlyától, és hittel énekelhetsz dicséretet az Úrnak.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

-----------------------------------------------

2017. április 2.,

Énekek Éneke 5

A 9. vers egy költői fogás, hogy a szerelmes nő leírhassa szerelemese szépségét, egyébként ezt csak itt találjuk meg a könyvben. Érdekes, hogy a 11. versben „hollófeketének” fordított szó azonos a könyv első fejezetében az 5. versben használt kifejezés. Nem lehetetlen ezek szerint, hogy ott is a hajszínére érti, és nem a bőre színére.  

Róma 11 

 Pál először használja a „titok” kifejezést a Római levélben. Ezt a kifejezést az evangéliumokban a mennyek országával kapcsolatban olvashatjuk, Pál viszont több levelében is használja különböző dolgokra, pl. Jézus testet öltésére, halálára, a feltámadásra vagy Krisztus és az egyház kapcsolatára.  

"Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baalnak." Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint;  Róma 11:4-5

------------------------------------------------

Az Ige mellett.,,

…ötvenöt évig uralkodott…” (2Krónika 33,1-13)

Ötvenöt évig uralkodni: ez rengeteg idő, tele veszéllyel, közben torzul az uralkodó és minden körülötte. A kevesebb több. A megújulás nem azért adatik egy váltásban, mert a következő feltétlenül jobb, mint az előző, bár letagadhatatlanul az „újság” erejével hat az utód egy ideig, a megszokott „régivel” szemben; a váltás inkább a torzulások veszélyeit hárítja el kis időre, ezért mindenképpen megújulás egy „csere”. Manassé király több, mint fél évszázadon keresztül uralkodott, és ezalatt, a megtéréséig, azt tette, amit rossznak tart az Úr. Amit pedig az Úr rossznak tart, az szenvedést okoz az embereknek is. Micsoda károkat, maradandó rombolást tudnak okozni ilyen uralkodók, efféle korszakok: mennyi nyomorúság, könny, derékba tört életek, és halál az ára ötvenöt évnyi ilyen uralkodásnak; a hitbeli, lelki eltévelyedésről nem is beszélve. Ma nem királyok uralkodnak, hanem „az egész világot átható szemlélet”, amely ugyanúgy megnyomorít életeket és elhajlít szíveket. Ennek ellenére a hívő ember bizton tudja, „hogy az Úr az Isten” (13). Attól kezdve igazán boldog valaki, ha erre a hitvallásra, mint Manassé király, bármilyen nyomorúság árán is, eljutott.
Zsidókhoz írt levél 11,1-7

-------------------------------------------

 „…mi minden van a szívében…” (2Krónika 32,20-33)

Ezékiás hitt az Úrban, és népét is visszavezette az Úrhoz. Rengeteget tett: megerősítette Jeruzsálemet, megoldotta a város vízellátását, helyreállította az élő Isten tiszteletét. Az Úr pedig megáldotta, gazdagságot, tekintélyt ajándékozott neki, miközben csodákat éltek meg, hiszen a nagy hatalmú, Istent káromló asszír király megalázva menekült a város alól. Minden tette sikeres volt (30). Ezékiás élete hívő élet, és áldott élet, amely látható sikerekben öltött testet. Boldog az, aki hisz, és ennek nyomán hitének áldásaiban is részesül, de még boldogabb az az ember, aki hisz, még akkor is, ha ennek „áldása” kudarc, veszteség, szenvedés. „Boldog, aki nem lát, és hisz” (János 20,29). Ez valóságos hit! Istent önmagáért imádó hit! Az ilyen ember az Úrban van, minden nyomorúságai között is, ezért valójában minden az övé: „mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden” (2Korinthus 6,10). Az ilyen embert soha nem fenyegeti a hívő felfuvalkodás, amely Ezékiást is elérte. Isten próbára tesz, de nem hagy el: közben kitudódik, mi van a szívedben (31). Valóban hiszünk?
Zsidókhoz írt levél 10,19-39

----------------------------------------------------

„…legyetek erősek…” (2Krónika 32,1-19)

 Jó pár évvel ezelőtt a frankfurti légikikötő nyílt napján figyeltem, ahogy óriásgépek félpercenként, teljes összehangoltsággal szállnak fel és le. Kiszúrtam magamnak egy induló járatot, amely Pekingbe készült. A pilóták már előkészültek, a csomagokat betöltötték a gép gyomrába, az utasok a helyükön. A monstrum a kifutó pályára gördült, és fegyelmezetten várta a felszállási engedélyt. A jelzésre elindult, felgyorsult, megemelkedett a gép orra, majd utána az egész test, és ez a hatalmas „tákolmány” könnyedén „libikókázva” elindult Peking felé. Hogyan lehetséges, hogy ez a hatalmas test, tele csomaggal és utassal, ilyen könnyedén képes felemelkedni, és siklani a levegőben? Bizony hatalmas erővel préseli ki magából a kerozint, szólalt meg bennem a laikus válasz. De aztán teológusként gondolkodtam tovább: nem is a repülőgép „erős”, hanem az a láthatatlan levegő, amely hordozza azt. Ez a mi feladatunk is. Naponta odaállni a kifutó pályára, várni az Úrtól a felszállási engedélyt, hogy „belecsavarhassuk” magunkat a láthatatlan, de erős Isten kezébe, és onnantól kezdve „könnyedén” suhan minden. Az emberi erő véges, de velünk az Isten ereje (8)! Bátorodjunk meg ezen (9)! „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Filippi 4,13).
Zsidókhoz írt levél 10,1-18