A BÁRÁNY ÉS A PÉNZ     

 

Elveszett a pénz, a drachma,

söpört az asszony miatta,

a szemétből kiragadta,

a pókhálóból kiemelte,

gondosan letörölgette,

s bár volt másik kilence,

ez lett az öröm!

 

Kódorgott a kicsi bárány

a zsenge zöld füvek láttán,

és - eltévedt a hegy hátán.

 

De a Pásztor ment utána

sziklák zuzmós vadonába,

kereste és - megtalálta!

Vad bozótból kiemelte,

vérzett: karjaiba vette,

s bár volt kilencvenkilence,

ő lett az öröm!

                        *

Én nem tudom, hogy mi voltam,

lehettem pénz: elgurultam,

szűk sarkok közé szorultam;

de lehettem én bárány is,

aki éhes, aki fázik,

s fél, ha a villám cikázik...

 

Énrólam szól a példázat.

Elfog a boldog alázat:

kerestek és - megtaláltak!

 --------------------------------------------

A GÁLYARAB 

 

Korbácsütéstől véres a vállam,

verejtékem a szemembe hull,

szívem vadul

döngeti mellemet,

úgy érzem: erőm elveszett…

Éhségemet nyelem,

sebes a tenyerem,

köröskörül a víz

lábamon is bilincs,

és senki sincs,

aki itt rám talál,

ha csak nem a halál…

 

VALAKI jár a tengeren!

Lépések nesze csobban,

s a szívem könnyűt dobban!

 

… már Ő huzza az evezőket!

Hűsítő, langyos, lágy esőket

hullat hátamon végig,

lemossa, ahol vérzik.

Etet az Élet kenyerével,

és erő jár át tőle,

szinte fölkap a szárnya!

 

Széllel szemben a gálya

a végső kikötőbe

VELE halad előre!

 

 

AKI ODAADTA         

 

Egy gyermeknek volt - az Írás szerint -

öt árpakenyere és két hala,

amennyiből ötezren ehettek

még mielőtt leszállt az éjszaka.

A tanítást hallgathatta ő is

a többiekkel a tenger mellett.

Ráfüggesztette csillogó szemét

a Mesterre, és - adnia kellett.

Hogy aztán ámuló lélekkel

számolni se tudja: mennyivé lett

az a két hal, s az öt kenyér.

 

De a csodát nem Ő vitte véghez.

 

- Űrhódító távlatunkból nézve

se múlt még el a csodák világa,

ma sem, bárha minden utcasarkon

ott a világ automatája,

és kínálja tetszetős csomagban

éhség ellen a sok édességet;

S amíg egyre csak fizetünk érte,

mindenünk elfogy. Elfogy az élet.

Pedig tudjuk a lelkünk mélye-mélyén:

Senki sem jött üres tarisznyával,

Öt kenyerünket és két halunkat

Mindegyikünk elhozta magával.

 

Igaz, ez önmagunknak csak annyi,

hogy szűkösen is alighogy elég.

Ám egyszerre elkezd szaporodni

ha megtanul adni is a kéz...

De az út az „enyém“ tudatából

éppen ez a bizonyos keskeny út,

melyre oly fenntartással lépünk,

s a lábunk alól oly sokszor kifut...

Mégis, ahol ilyesmi történik,

oda gyűlnek az éhes emberek.

- Áldott legyen, aki odaadja

a két halat és öt kenyeret.

 -------------------------------------------------------------------

 

A SZENT MARADÉK. 

 

Mi ajándékba kaptuk az időt mint az ötezrek azt az öt kenyeret,

amiből maradt még tizenkét kosár, miután ők már ettek eleget. 

Nos úgy-ahogy leéltük életünket egészen eddig a mai napig,

örömünkből furcsa döbbenet lesz, mint mikor látni kezdünk valamit,

ami eddig is szemünk előtt volt, csak nem akartunk törődni vele,

mert az élet végtelennek tűnik, ameddig csupa szín az eleje.

 

.Lábunkban nagy futások remegése orrunkban szúr egy régi halk sírás,

sok örömünknek volt bűn-gyökere túltengő önérzet, hangoskodás...

- Alkalmankénti felbuzdulásból lett-e valóság valami kevés?

Csalhatatlan érveléseinknek mekkora része volt kár és szemét?

 Mi ajándékba kaptuk az Időt, és mohón faltuk, mint a kenyeret,

ami még maradt, csak az a miénk, mert hozzátennünk semmit sem lehet!

De azt igen, hogy átadjuk Annak, Akitől kaptuk. Ha lehet ma még!

Ha úgy-ahogy leéltük életünket, hadd legyen most már szent a maradék!

---------------------------------------------------------

AZ ÓSZÖVETSÉG KÖNYVEI    

                                          

Mózes öt könyvével kezdődik az Írás:

Teremtés az első, majd a Kivonulás

van a másodikban - Egyiptom földjéről;

harmadik könyv szól a léviták tisztéről;

negyedikbe került a nép számlálása,

ötödikbe pedig a törvény summája.

Józsué, Bírák, Ruth, Sámuel  két könyve,

Királyok, Krónikák szintén párba kötve;

Ezsdrás, Nehémiás templomjavításról

szól, míg Eszter könyve hűség jutalmáról.

E tizenhét könyvben -mindent egybevetve

van Isten népének írott történelme.

 

 

Jób könyve a tűrés és a hit próbája;

következik Dávid százötven zsoltára

bölcs Salamon írta Példabeszédek-ét,

Prédikátor könyvét, Énekek Éneké-t.

Ez az öt könyv együtt a költészet tára,

és rákerül a sor a próféciákra:

Négy nagy próféta közt első Ézsaiás,

látnokszeme előtt él már a Messiás!

Jeremiás könyvét, Siralmait sírja,

Ezékiel könyvét a fogságban írta;

Dániel könyvében csodás események,

bátor hitvallások és jövendölések...

 

Tizenkét prófétát közöl még az Írás:

Hóseás és Jóel, Ámos és Abdiás,

Jónás és Mikeás, Náhum és Habakuk

- jövőt látó szemük sohasem volt hazug-

Zófóniás, Haggeus és Zakariás,

végül az utolsó könyve: Malakiás.

-----------------------------------------------

SOMOGYI BARNABÁS--VERSEK

A PACSIRTA ÉS A MADARÁSZ     

                                          

Együgyű madár, mért itt repdesel?

Madarász les rád, siess innen el!

Nem látod veszted, a háló feszül, -

Ha közelebb jössz, majd reád terül.

 

A tágas mező miért nem elég

Vidám játékra? Itt villog feléd

Egy tükördarab. Csalóka fénye

Hálóba csábít, madárka, félsz-e?

 

Ha kedveled a fényt, káprázatot,

Röppenj, s közelből élvezd a napot.

Ég felé szállj, ezt súgja az ösztön.

Itt reád vár a halálod: börtön.

 

A madarász hív, füttyel hízeleg,

El is kábulhat a madársereg.

S ha hálójában csapkod egy madár:

Beszűkült annak már a láthatár.

 

Nézd, hogy csábítgat, kínál csalétket,

Mintha adna, úgy rabol meg téged.

Kérlek, madárka, menj hát innen el,

Mert még a háló zsákmánya leszel.

 

Kitépték tollad, elveszett szárnyad?

Vagy megvakultál, kábult kis állat?

Bajt elkerülni még most rajtad áll:

Szemed, szárnyad ép, hát magasba szállj!

 

Röpködve szól csak dalod, ne feledd.

Elnémulsz lenn, e föld nem Édened.

Keringj csak fenn, s még feljebb hajtsd magad,

Hol nincs madarász, s életed - szabad!

----------------------------------------------------- 

HASONLAT

 

Az ördög mása ez a madarász,

Megejt a füttye, hálója, vigyázz!

Jelkép a tükre is, kincsnek ne véld

A bűn örömét, ha csillog feléd!

 

Hívő rajza itt együgyű madár,

Ki a csábokra majdnem odaszáll.

A hallottakra fordíts figyelmet:

Üdv és boldogság várja a lelked.

Gonosz hálója annak végzete,

Ki abba önként, maga megy bele.

     Jobn Bunyan  ford.: Somogyi Barnabás

 ----------------------------------- 

JÖVEL, URAM!

 

Itt vagyok, Uram, megtaláltál. Érzem, enyém ígéreted.

Boldogságtól csordul a lelkem, Halottnak adtál életet.

 Felemeltél az út porából, Mint taposott, rút aranyat;

Letörölted rólam a szennyet S felcsillogott rajtam a nap.

 

Felemeltél, de rám engedted A próbák lángoló hevét,

Add, Uram, hozzá Szentlelkednek Kettős mértékű erejét.

 Viharok szelét most is érzem, Kétségek árja eltakar,

Megmentő, áldó szent kezeddel Jövel, Uram Jézus, hamar!

 

 

KESKENY ÚTON  

 

Keskeny úton, vándorok között

Megyek én is a jövő felé,

Vállamon a súlyos kereszttel

A jelvénnyel, mely a seregé.

 

Megtört szívvel megyünk előre,

Egy igaz cél felé visz utunk -

S ha Lótnéval hátratekintünk:

A sok-sok göröngyben elbukunk.

 

Vallom: egyszer pihenni vágytam.

Álmodtam kétség-domb tetején -

Ébredéskor tudtam meg újra:

Tamás-hit volt eddig az enyém.

 

Hajnalpírban, harmatesőben

Öt sebedet mutattad nekem,

Ezért, Uram, a keresztemet

Már soha többé le nem teszem.

----------------------------------------