Kire hallgatsz?

 Ma  ezt az Igét olvastam:  „Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testeteken, ne engedjetek kívánságainak! Ne adjátok oda tagjaitokat a gonoszság fegyvereiként a bűnnek, hanem adjátok oda magatokat Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és adjátok tagjaitokat az igazság fegyvereiként Istennek!”  Rómabeliekhez írt levél 6:12-13.

Ez a régi kép ugrott be, amikor ezt olvastam. Nagy küzdelem folyik az emberért. Isten mindent megtett azért, hogy Őt válasszuk. Elküldte, halálra adta értünk drága fiát, hogy örökké vele élhessünk egy olyan helyen, ahol nem lesz többé sírás, halál, fájdalom. Ahol örökké a szent lényekkel lehetünk, a bánat, a gond legkisebb jelenléte nélkül. Szeretné, ha az Ő felkínált útját választanánk.

Sátán is mindent megtesz értünk. Olyan lehetőségeket kínál fel, ami látszólag tökéletes boldogságot ad. Légy boldog más feleségével, mert megérdemled a boldogságot. Érd el mindenáron a célodat, a legfontosabb, hogy neked jó legyen. Nyerd meg az ötöst a lottón, és gondtalanul élhetsz. És valóban, egyeseknek be is jön.

Azonban mindkét választásnak van következménye.  Az ember néha olyan balgán dönt, mint azok az óvodások, akiknek felajánlottak két gombóc fagyit most azonnal, vagy 100 000 forintot 18 éves korukban. Egytől egyig a fagyit választották.

 

Ma Jézus azt kéri Tőled, hogy válaszd Őt. Ne engedd, hogy a bűn uralkodjon életedben. Ne a pillanatnyi kívánság vezessen! Tekints előre, és időzz annál a gondolatnál, hogy mit készített neked a Te Megváltód. Merj túlnézni a pillanatnyi „örömökön”. Szánd életedet Isten oltárára. Ez az egyetlen, hosszú távú, értelmes megoldás.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A koronatanú

„Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk.” Róma 8:16 (Neovulgata)

1Királyok 3,16-28..

Volt egyszer egy asszony, akiről szomszédja azt állította, hogy a csecsemője nem az övé. A vádló úgy érvelt, hogy reggel, mikor fölébredt, a mellette fekvő baba halott volt, ami csak úgy lehetett, hogy a bevádolt asszony éjszaka agyonnyomta csecsemőjét, majd mikor észrevette, kicserélte a szomszéd babájával. Hiába állította szerencsétlen asszony, hogy a vádból semmi sem igaz, és hogy a kisfiú az ő babája, szava nem volt elég, nem hittek neki. Annyit sikerült elérnie, hogy az ügyet a király elé vitték. A szomszéd asszony nagy fölháborodással ecsetelte a vádat, szenvedélyesen becsmérelte a szomszédját, és azonnali hatállyal követelte gyermekét. Az uralkodó rövid gondolkodás után magához rendelte egyik testőrét, és rettenetes parancsot adott neki:

– Katona! Vágjad ketté a kisbabát! Az egyik felét add az egyik anyának, a másikat pedig a másik anyának!

Az igazi anya fölsikoltott:

– Ne tegyed uram, királyom! Inkább legyen a baba a szomszédomé, csak ne vágjad ketté!

A másik anya azonban kevély maradt, és egyre csak azt hajtogatta:

– Ez így lesz igazságos! Ez a király parancsa!

A király csak erre várt. Intett a tanácstalan testőrnek, dugja vissza tőrét, majd így szólt:

– Bizony, ez a gyermek azé az asszonyé, aki inkább lemondana csecsemőjéről, csak hogy életét megmentse.

Ezt a királyt Salamonnak hívták.

 

Meg kell vallanom, néha ijesztően egyedül érzem magam a végtelen világegyetemben. Erőtlenül kijelentem bár, hogy az ég és a föl teremtője az én apám, de elcsuklik a hangom. Megijedek a körülöttem levőktől, akik csak nevetnek rajtam, vagy hitetlen tekintettel csóválják a fejüket. Érzem, az én tanúskodásom nem elég ahhoz, hogy bebizonyítsam másoknak és talán magamnak is, hogy én a mennyei apa gyermeke vagyok. Egy tanú, nem tanú, főleg, ha saját magáról nyilatkozik.

 

És ahogy így kétségek között, másoktól megvádoltan, itt állok a világegyetem egyik parányi bolygóján, peremben felszólal a koronatanú, a Szentlélek: „Bizony ez az ember Isten fia!” Ahogy Salamon történetében is, vádlóim elnémulnak, kétségeim eloszlanak, és helyére békesség és biztonságérzet költözik. Valóban, az univerzum Ura az én mennyei apám. 

Raffaello: Salamon ítélete. Vatikán, Róma

Dávid életének utolsó éveiben már Bethsabétól származó fia, Salamon (i.e. 971-931) ült Izráel trónján. Őt még Isten választotta, ellentétben a későbbi királyokkal, akik a „más népeknél szokásos” módon, a legidősebb fiukra hagyták a trónt. Salamon gyermekkorától fogva „szerette az Urat” (I.Kir. 3:3).

Miután Sádok főpap királlyá kente, Gibeonba ment az ország elöljáróival, hogy ünnepélyesen együtt kérjék Isten kegyelmét, segítségét, vezetését. Azon az éjszakán megjelent Salamonnak az Úr álmában és ezt mondta:

- „Kérj, amit akarsz, hogy adjak néked.
És mondta Salamon:
- Istenem, a te szolgáddal, az én atyámmal, Dáviddal, nagy irgalmasságot cselekedtél..., hogy néki fiat adtál, aki most az ő királyi székében ül... Én pedig ‘kicsiny gyermek’ vagyok, nem tudok igazán elkezdeni, sem befejezni egy dolgot... Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja a te nagy népedet?

És tetszett e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért. Mondta azért néki Isten:

- Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségeidnek lelkét; hanem bölcsességet kértél az ítélettételre: íme  a te beszéded szerint cselekszem. Adok néked bölcs és értelmes szívet úgy, hogy hozzád hasonló nem volt teelőtted, és utánad sem támad olyan, mint te. Sőt, még amit nem kértél, azt is megadom néked: gazdagságot és dicsőséget; úgy, hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben” (I.Kir. 3:5-13)

 

Ami az életnél is jobb

"Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajkaim hadd dicsérjenek téged” Zsoltár 63.4

Sokszor hallom: az a fő, hogy egészség legyen! E mondás mögött az a gondolat húzódik meg, hogy a legfőbb kincsünk az életünk, amely annyira törékeny és kiszolgáltatott, mint a virág a mezőn. Mi lehetne tehát fontosabb, mint az élet? 

 

A Bibliában sokféle módon találkozunk azzal a kérleléssel, hogy ne az életünkhöz ragaszkodjunk bármi áron. "Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én értem és az evangéliumért, az megtalálja azt." Márk evangéliuma 8.35; "...Légy hű mindhalálig, és neked adom az életnek koronáját." Jelenések 2.10 Vagy inkább úgy kellene megfogalmaznunk ezt, hogy arra kér minket a Biblia Istene, hogy igazán ragaszkodjunk az életünkhöz? 

 

A zsoltáríró megtalálta életének forrását: "Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet. Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít." Zsoltár 63.1-4 (RÚF) A szentélyt szemlélve, ahol minden Krisztusra és a bűnrendezésre mutatott látta meg, hogy Isten az élet forrása, és a kegyelem, amely lehetővé teszi a vele elveszített kapcsolat helyreállítását a legnagyobb kincs számunkra. 

 

Vajon eljutunk-e mi is erre a felismerésre, és megszületik-e bennünk a vágy, hogy Istennek hálát adjunk a kegyelméért, amely életet jelent számunkra?

 

Legyen áldott a napod!

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Sziklaváram

„Mert te vagy az én sziklaváram; vezess, és terelgess engem nevedért!”

 

Zsoltárok könyve 31. fejezet 4. verse

 

 „Ha a Mindenhatónak erejében küzdünk, végül is az örökösök oldalán fogunk állni. Végül is diadalt aratunk. A legnagyobb feladatok, a legveszedelmesebb jelenetek még előttünk állnak. Élet-halál harc vár ránk. Vajon felkészültünk-e rá? Isten még mindig szól az emberekhez. Különböző úton-módon szól hozzájuk. Vajon meghallják-e szavát? Vajon bizalommal tesszük-e kezünket az Övébe s mondjuk-e, vezess, irányíts engem!”                                                        (EGW. BT. Lelkészeknek 158. old.)

 

Amikor Nóé megépítette a bárkát, az emberek bolondnak nézték. Aztán amikor elkezdett esni az eső, és amikor egyre csak emelkedett a víz az emberek kezdtek dörömbölni a bárka ajtaján, és könyörögtek, hogy had mehessenek be, de akkor már késő volt. Az idő lejárt. Az ajtókat bezárták, és aki bent volt, az megmenekült, de aki kint maradt, azok mind elpusztultak. Szörnyű félelem és kiáltások. A bárka a megmozdult és ide-oda hánykódott a vízen. Az emberek, akik kint maradtak az utolsó erejükkel próbáltak kapaszkodni, hogy hátha így megmenekülnek. Az állatok a bárkában kiáltással fejezték ki félelmüket, de a háborgó elemek között a bárka biztonságban haladt tovább. „Végtelenül erős angyalok kaptak megbízást megőrzésére.” (EGW PP. 70. old)

 

 

Te vagy az én sziklaváram, Aki menedéket és végső megoldást adsz. Érdekes, ahogy kéri a zsoltáríró, hogy vezess és terelgess. Nem mindig akadálymentes az út, ami a Megváltóhoz vezet, de ha az Úrra bízzuk magunkat, akkor nincs mitől félnünk! 

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Zsoltárok könyve 26. rész

Dávidé.
Ítélj meg engem, Uram! mert én ártatlanságban éltem és az Úrban bíztam ingadozás nélkül Próbálj meg, Uram, és kísérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.   Mert kegyelmed szemem előtt van, és hűségedben járok-kelek.  Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattososokkal nem barátkoztam.   Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.                                                          Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram!                                                                           Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.  Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét.  Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé                                           A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.                                                                        Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam                                                                   Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben

------------------------------------------

FECSKE  .    -    Balog Miklós.    

 

Figyeljetek! Tanulságos lecke:

Berepült az ajtómon egy fecske,

Aztán neki az ablaküvegnek!

S bennem, láttán, gondolatok keltek:

 

,,Mámorában szédülő fejednek

Fejjel mentél az ablaküvegnek.

Föl nem érted, hogy ahol nincs semmi,

Hogy lehet ott akadálynak lenni?

 

Hogy ott, ahol látnivaló szemmel

A nagy semmi: nekimegy az ember

Valaminek, ami oly nagyon van,

Hogy az ember feje belekoppan.’’

 

Mert nem látja, azt gondolja, nincsen

Se’ mennyország, se’ pokol, se’ Isten.

Mind megannyi valóság, mit ember

fel se’ foghat fecske-értelemmel.

   Sík Sándor; a két középső versszak:

 ---------------------------------------------------------------

GALILEAI FÉRFIAK    

 

Galileai férfiak,

mért néztek az égre?

Mért, hogy forró könny fakad

férfiak szemébe? -

Jézus Krisztus visszajön,

Jézus Krisztus él!

 

Galileai férfiak,

mért, hogy tétlen álltok?

Vár a Kelet és Nyugat,

Krisztus bízta rátok.

Hirdessétek mindenütt:

Jézus Krisztus él!

 

Galileai férfiak,

milyen jelre vártok?

Várjatok még tíz napig,

Lelkét küldi rátok.

Nem hagy árván, nem hagy el:

Jézus Krisztus él!

 

Galileai férfiak,

ha majd jön az óra,

élőket és holtakat

hív majd számadóra:

a nagy Bíró visszajön,

Jézus Krisztus él.