Isten érkezése .

S egyszer, mint a tiszta hold a vízen,
Mélyeimnek mormoló vizéből
Fölmerült az Élő Isten arca.

Hírnököt nem járatott előre,
Fullajtár sem harsonázta jöttét:
Nem mehettem hódolón elébe.

Még csak nem is kopogott az ajtón,
Még sem rezzent léptein a padló,
Meg sem lobbant mécsem lángja tőle.

Halkan, halkan, mint beteg fiúnak
Ágya mellé simul édesanyja,
Úgy az Isten: csak hogy egyszer itt volt.

Ráismertem: ez a dajka két szem
Kísérgette kisgyerek koromban
Pilleűző tarka futkosásom.

Ráismertem: lobbanó szemétől
Gyulladoztak hajnal-ifjúságom
Fellegjáró büszke víziói.

Ő nézett rám kisfiú-szemekből,
Szívüknek, ha kátét nyitogattam,
És ha mondtam pillangó meséket.

Mintha mindig itt lett volna nálam,
Mintha most már itt maradna mindig!
Mintha most már itt maradna mindig!
 ------------------------------------------------------

Isten lánca.

Nem, nem engedlek, fogom a kezed:
Az Isten lánca vagyok én neked.

Kötlek, magadhoz, élő kötelekkel,
Komoly, virrasztó, nehéz szeretettel.

A ködlő múltat, akarom, feledd,
S állj meg hajnalló mélyeid felett.

És nézz magadba boldog félelemmel:
Isten szemével és az én szememmel.

És tépd el mind a félig-fátylakat.
Akarom: láss és megszeresd magad.

Hogy lásd magad: ifjúnak és igaznak,
Erősségnek és mosolygó vigasznak.

Lásd, hogy világol a boldog titok:
A zengő porta, mit Isten nyitott.

Akarom: keljen új életre benned
Alvó dala az építő igennek.

És mosolyogd rám, édes jó barát,
Az erős Isten élő mosolyát.
 ------------------------------------------------------------

 

JÉZUS ÉS A KERESZT.

Akkor felemelék a keresztet a poroszlók.
És tompán megzördültek a hosszú nagy szegek.
Odalépett. Szemében két csillag remegett.
S az ostor  izzó csókja szent vállain piroslott.

Vöröslő fény világolt a Koponyák hegyén,
Az égen torlódtak fekete fellegek.
Már vijjogott a szél, a föld már reszketett.
És recsegett a kárpit a templom rejtekén.

A palota előtt kiáltozott rekedten
A hullámzó tömeg ... kis szegény emberek.
A lét örök forgása egy percre megmeredt
S némán egymásra néztek: Krisztus és a kereszt ketten.

Nagy ismeretlen tűzzel a lét új titka rezgett
Ama szemben és arcon s a töviskoszorún,
És karjait kitárta, szelíden, szomorún,
És magához ölelte a rettentő keresztet.
 ------------------------------------------------------------

Légy csendességben!

Légy csendességben, Isten, hogyha hív,
Halkan szólít, mint pásztorhangú síp.
Kelj fel, és indulj engedelmesen,
Kutyuska-vígan, bárány-csendesen.

Ha futni verne vesszős szenvedély,
Ne gondolj vele: menj és mendegélj.
Ha futva hány el bárki, meg se nézd:
Csak el ne vétsed a csilingelést.

Ne nézz se jobb felé, se bal felé:
Csak az egyenes út az Istené.
Hátad mögött, ha mennydörög, se bánd,

Te csak sürögj a hívó síp iránt.
Ha éjbe vész is el? előtted az út,
Megsimogasd a síró kisfiút,
Ha sívó örvény örvénynek kiált,
Te kikerüld a szepegő csigát.

A hangos ember erőt nem teremt;
Az erőszaknál erősebb a csend.
Ha szeges-öv, ha véres máglyaláng:
Te mosolyogj és mondd, hogy Miatyánk.

S ha tán a hang a véres Hegyre vitt,
Hol elveszik a világ bűneit,
Szelíden lépj a szegezők elé:
A nyírő béres is a Pásztoré.

------------------------------------------ 

Betakar és megvéd
"Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége" (Zsolt 91,4).
Megragadó ez a kép! Ahogyan a tyúkanyó szárnyai alá veszi kicsinyeit, úgy védelmezi az Úr az Ő népét, és nyújt rejtekhelyet neki. Láttál-e már anyjuk szárnya alól kicsipogó csibéket? Hallottad-e már örvendező csipogásukat? Ugyanígy találhatunk mi is oltalmat Istennél, és nyerhetünk igazi békességet, mert tudhatjuk, hogy Ő vigyáz ránk!
Amíg az Úr szárnyai alatt vagyunk, megvédve érezzük magunkat. Különös volna, ha ez nem így lenne. Hogyne éreznénk magunkat biztonságban, amikor az Úr jelenti számunkra az életet, az otthont, a menedéket és a nyugodalmat. Így az Ő nevében indulhatunk a harcba és tarthatunk ki benne, mert Urunk megvéd ott is. Pajzsra és páncélra van szükségünk, és ha őszintén bízunk Istenben, ahogy a csibe bízik a tyúkanyóban, megtapasztaljuk, hogy hűsége tetőtől talpig megvéd bennünket. Az Úr nem hazudik, Ő hűséges népéhez, ígérete biztosan megáll! Hűsége többet ér minden földi páncélnál, védelmében ellenállhatunk az ellenség valamennyi tüzes nyilának.
Jöjj én lelkem, rejtőzz az Úr kiterjesztett szárnyai alá, rejtsd el magad meleg tollai közé! Ott igazán boldog lehetsz!

---------------------------------------------------

C. H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza
A KEGYELMI SZÖVETSÉG JELE
"Szívedet és utódaid szívét körülmetéli Istened az Úr,szeretni fogod Istenedet,az Urat teljes szívedből és teljes lelkedből, és élni fogsz."
5Móz. 30,6.
Íme ez az igazi körülmetélkedés. Szerzője: "Istened az Úr." Csak Ő tud hatni a szívekre. Ő tudja elvenni belőle a testiséget és a szennyet. Csak Ő tudja véghez   vinni bennünk, hogy szeretni tudjuk Istent teljes szívünkből és lelkünkből. Kegyelmének csodája ez, amelyet a Szent Szellem véghez  visz bennünk. Ezt csak az Úrtól kérhetjük el, és kevesebbel sose érjük be. Figyeljük meg, hol történik ez a körülvetélkedés: nem a testünkön, hanem a szellemünkben. A kegyelmi szövetség alapvető ismertető jele ez. A kiválasztottakra kitörölhetetlenül jellemző, hogy szeretik Istent. Titkos pecsét ez, biztosítja a hívőt kiválasztása megmásíthatatlan voltáról. Arra igyekezzünk hát mi is, hogy ne külsőséges szertartásokban bízzunk, hanem a Szent Szellem munkájában.
Ha erre ügyelsz, meglesz az eredménye: "élni fogsz". A testünk halálra van ítélve, de ha a szívedet átadod Istennek, és a Szent Szellem dolgaira törekszel, akkor élni fogsz. Bárcsak véghez vinné az Úr, a mi Istenünk kegyelme munkáját belső emberünkön, hogy teljes szívünkből és teljes lelkünkből neki élhessünk.

AZ ÚR EREJE SZABADDÁ TESZ. "Hatalmassá lesznek az Úr által, és az Ő nevében bízva élnek -- így szól az Úr." Zak. 10,12.
Vigasztalás ez a hitükben megbetegedetteknek, akik elfásultak, és attól félnek, hogy soha nem kelnek már fel a szorongások és kétségek betegágyából. Az áldott Orvos azonban ki tud gyógyítani ebből a betegségből, és el tudja venni a nyomában keletkezett gyengeségeket is. Megerősíti a gyöngéket, méghozzá a legjobb módszerrel, az Úrban erősíti meg őket.
Az Úrban erősebbek vagyunk, mint önmagunkban.
Az Úrban való erő megerősíti az Úrral való közösségünket, az önmagunkban bízó erő csak büszkeséget szül. Ez utóbbi tragikusan korlátolttá tesz, míg az előbbi határtalan távlatokat nyit meg előttünk.
A hívő használja is az Úrtól kapja erejét; felserken és jár az Ő nevében. micsoda öröm, ha egy beteg végre felkel és jár. Milyen gyönyörűség a lelki gyengeség korszaka után újra erősnek lenni az Úrban.
Az Úr felszabadítja népét arra, hogy belátása szerint éljen, és belső készséget is ajándékoz az övéinek, hogy éljenek szabadságukkal.
Szabad emberekké tesz bennünket; nem vagyunk rabszolgák, akik sohasem pihenhetnek meg, hanem szabadon jöhetünk-mehetünk Immánuel földjén.
Én lelkem, kelj fel szomorúságodból és betegségedből, Krisztus szólít most fel, hogy légy erős, és járj Istennel szent szabadságban. Engedelmeskedj szeretete szavának!
---------------------------------

Vasárnap este
Magasztalja lelkem az Urat és ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben! (Lk 1,46-47)
Örökké gazdag Istenem! E vasárnap estén hálát adok Neked mindazért, amivel ma testem-lelkem megajándékoztad. Jól tudod, ó Atyám, hányszor el akartak téríteni tőled embertársaim és sötét erők. Add, hogy ellene szegüljek minden kísértésnek és csábításnak, hogy ne a mulandó dolgok foglalják le szívemet. Életem szegényes és tartalmatlan lenne Nélküled, Istenem. Legyek gazdaggá Benned, hogy lelkem Neved magasztalja, és üdvösségednek örvendjen. Egyedül Te mentesz meg engem.

Uram, a Te kezedbe ajánlom az én lelkemet.
Uram, a Te kezedbe ajánlom az én lelkemet.
Megváltottál minket, Uram, igazság Istene!
Uram, a Te kezedbe ajánlom az én lelkemet.
(KÉ 188.)
Áldjad én lelkem a dicsőség erős királyát!
Őneki mennyei karokkal együtt zengj hálát!
Zúgó harang, Ének és orgonahang,
Mind az ő szent nevét áldják!
(Ref. 264:1 – Ev. 10:1 – Bapt. 12:1)

---------------------------------------------
C. H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza.
A HATALMAS MÁGNES
"Én pedig, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok."
Ján. 12,32.

Istennek munkásai, gyertek bátorodjatok fel ! Attól féltek, hogy igehirdetésetek nem vonzza az embereket? Próbáljátok meg a megfeszített, feltámadott és mennybe ment Megváltót hirdetni. Ez a legnagyobb "vonzerő", amely valaha is nyilvánvaló lett az emberek között. Mert mi egyéb vont téged is
oda Krisztushoz, ha nem Krisztus maga? Ha valami más késztetett arra, hogy "hívő" legyél, hamarosan el fogod hagyni a "hitedet". De ha Krisztus lénye ragadott meg, akkor Ő meg is tart az élő hitben mindvégig. Miért kételkedel tehát abban, hogy Krisztus ereje másokat is magához tud vonzani? Indulj Krisztus Jézus nevében azokhoz, akik idáig megmakacsolták magukat, és majd meglátod, hogy az Úr Krisztus őket is magához fogja vonzani.
Az Ő hívásának egyetlen ember sem tud ellenállni. Legyen fiatal vagy öreg, gazdag vagy szegény, tanulatlan vagy tudós, kiállhatatlan vagy szeretetreméltó -- egyszer minden ember megérzi vonzóerejét.
Krisztus maga a nagy mágnes. Ne keressünk másikat. A zene nem vonz Krisztushoz, sem az ékesszólás, sem a szép szertartás vagy ügyes hírverés. Önmagában mindez nem elég. Krisztus kell, hogy az embereket Önmagához vonzza, és Ő ezt meg is tudja tenni. Ne próbálkozz tehát semmiféle modern emberi ügyeskedéssel, hanem, -- mint Isten munkásaihoz illik -- az Ő módján dolgozzál. Krisztushoz hívd az embereket úgy, hogy magad is Krisztusban vagy, és meglátod: Ő rajtad keresztül hívja majd az embereket önmagához.

----------------------------------------------------

C. H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza.
AZ ÚR LÉNYÉNEK VISSZATÜKRÖZŐDÉSE
"Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak,
amikor fölébredek."
Zsolt. 17,15.

A világ fiait a földi javak gazdagítják és boldogítják, ezeket hagyják örökségül gyermekeiknek. is. A hívőknek azonban másféle kincseik vannak. Mi nem e világ gazdagsága után törekszünk, hanem magasabbra és távolabbra nézünk.
A mi gazdagságunk kettős gazdagság. Itt örvendezhetünk Isten jelenlétének, odaát pedig hasonlóak leszünk majd Őhozzá. Itt mint igazak nézhetünk Istenre, mert Krisztus Jézusban megigazultunk. Milyen nagy öröm a kiengesztelődött Úrra tekinteni ! Isten dicsősége, ahogyan a Krisztus arcán tükröződik, valóságos földi mennyországot varázsol körénk, és ebben van az eljövendő mennyországunk ígéretei is.
De nem elég nézni, át is kell formálódnunk annak a képére, akire tekintünk. Ha reggel felébredünk, eszméljünk rá, hogy Urunk szépségeit kell visszatükröznünk. Ha hittel tekintünk Istenre, annak átalakító hatása lesz önmagunkra nézve is. Jézus Krisztus ábrázata mélyen belevésődik a szívünkbe, és az Ő lénye átformálja szívünket. Ez a legnagyobb öröm: meglátni Istent és Hozzá hasonlóvá válni. Mi többet kaphatnék még? Dávid vallástétele a Szent Szellem által itt ígéretté válik számunkra. Hiszek benne, és várom beteljesülését.
Uram, teljesítsd be rajtam is ! Ámen.

--------------------------------------------------
TÚL E VILÁGON
Túl e világon, egy áldott reggel,
Ha Üdvözítőnk majd megjelen’,
A földi küzdés örömre válik
Túl e világon, túl mindenen.
Túl e világon ragyog az égbolt,
Nincs viharfelhő, nincs félelem.
Vígság az élet és ott az élet,
Túl e világon, ó, végtelen.
Túl e világon majd viszontlátom
Sok-sok, szerettem, s érezhetem,
Örök hazámba’ ím igazába’
Búcsú és válás már nem leszen.                                                                             Virgil P. Brock,- ford.: Somogyi Géza

-------------------------------------------

AZ ÚR HÁZA ,- Gerzsenyi Sándor
Megkondul a harang.
Azt zengi az érchang:
Jöjj, vár az Úr háza.

Ma örvendjünk együtt!
Az Úr napja eljött:
Bú, gond és baj múljék!

Szent Igéje szólít,
Szelíd szava gyógyít...
Jöjj, dicsérjük, áldjuk!

--------------------------------------

HA NEM TESZEK SEMMIT SEM... Túrmezei Erzsébet

Most nem sietek, most nem rohanok,
most nem tervezek, most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugszom, most elpihenek
békén, szabadon, mint gyenge gyermek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölet a fény, és ölel a csend,
és árad belém, és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem, másoknak terem,
érik csendesen erő, győzelem...
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

---------------------------------------------------------

A SZÁZADIK ZSOLTÁR

Ujjongjatok, földi népek,
A mennyország Istenének,
Szolgáljátok vidám dallal,
Boldogsággal, diadallal.
Ő az, aki megalkotott,
Megsegített, meghallgatott. -
Mi vagyunk a kedves nyája,
Kiknek a föld a tanyája.

A kapuin menjetek be,
Hála égjen szívetekbe’,
Köszönjétek meg a kegyét,
És áldjátok dicső nevét.
Mert nagy az Ő kegyessége,
Száll nemzetről nemzetségre,
Hűséges és véghetetlen
Irgalomban, szeretetben.
Ismeretlen szerző
ford.: Bókay János

--------------------------------------------

KÉRJETEK - ADATIK’’

Igérted, Uram: Kérjetek adatik.
Nem mindig azt kaptam, amit kértem,
De mindig kaptam Tőled valamit,
a legtöbbet: magadat adtad nékem.

Imádkozó szívem oly oktalan!
Köszönöm, hogy Lelked kérni oktat.
Köszönök sok meghallgatott imát
s az irgalmadból meg nem hallgatottat.

Sikári kútnál kérdezte az asszony:
Istent imádni vajon hol lehet?
- Vannak Uram, szép kőtemplomaid
és lelki templomod: a gyülekezet.

Drága ajándék a belső szoba.
Ott térdre hullok s beszélgethetünk.
Lehull az álarc, karod átölel,
bevallhatom - eldobhatom a bűnt.

De a mindenség is templomod!
Forró imádság a napfényes réten,
- áldás zuhatagért felhőszakadáskor,
alföldi tanyán, erdő sűrűjében.

Te vagy az útitárs, ha vontat zakatol,
oltalmaz hű kezed, míg száll a gép velem.
Nem fárasztó az út. Jól elbeszélgetünk
Benned erőre kap csüggedt lelkem.

Magas sziklafal: hófödte hegyormok,
s a holland tengerparton: az óceán . . .
Míg bámulom az alkotás csodáit,
az Alkotó arca tekint reám.

Milyen nagy Művész, kinek műhelyében
pacsirta terem és orchideák.
Mily nagy az Isten, ha hegyormai
és tengerei is ekkorák . . .

Hívtalak pesti csúcsforgalomban
s útitársként velem gyalogoltál.
Könyörögtem iskolák folyosóján
s a hű Barát és súgó: Te voltál.

Mellettem voltál műtőasztalon,
s míg virrasztottam, a kórházi ágyon.
Úszás közben felismertem: vársz rám
bent a mély vízben Balatonbogláron.

Friss sírhant emlékek sorát idézi.
Porló csontokat takarnak rögök.
Uram, a csöndben jó veled beszélni.
Emléket - reményt Néked köszönök.

Kezemre lepke száll s imádni késztet,
zsoltárt fakaszt a csillagfényes ég.
Sejteti minden részlet az Egészet,
a meghitt Otthont - a nagy messzeség.

Istenhez szálló, lélegzésnyi sóhaj
- s újul az erő, éled a remény.
Hol van az Isten? - kérdik sokan tőlem.
Hol nincs az Isten? - válaszolom én.
Siklós József

-------------------------------------------