10. hétfő: Nagyhétfő- Iz 42,1-7    -  Az Úr szolgája szelíd és szabadító

 ¹Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. ²Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. ³A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki, hűen hirdeti a törvényt. ⁴Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön; tanítására várnak a szigetek. ⁵Ezt mondja az ÚRisten, aki az eget teremtette és kiterítette, szilárddá tette a földet, és abból növényeket sarjaszt, leheletet ad a rajta lakó népnek, és lelket a rajta járóknak: ⁶Én, az ÚR, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket. ⁷Nyisd meg a vakok szemeit, hozd ki a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétben ülőket!

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

„

” - Jézus kiűzi a kereskedőket, pénzváltókat.Ján-2:13-22—v- Jézus megtisztítja a templomot (Mt 21,12-13; Mk 11,15-17; Lk 19,45-46)  ¹³Közel volt a zsidók pásak-ünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe. ¹⁴A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat. ¹⁵Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította, ¹⁶a galambárusoknak pedig ezt mondta: Vigyétek ezeket innen, ne csináljatok piacteret az én Atyám házából! ¹⁷Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.” ¹⁸A zsidók pedig azt kérdezték tőle: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed? ¹⁹Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. ²⁰Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? ²¹Ő azonban testének templomáról beszélt. ²²Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.

 

 

A fügefa elátkozása.””

A terméketlen fügefa –Luk-13í.6-9-„Azután ezt a példázatot mondta: Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. ⁷Azt mondta a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? ⁸De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, ⁹hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki!”

-----------------------------------------

18.	Kora reggel pedig, amikor visszatért a városba, megéhezett.
19.	Egy fügefát látott (vett észre) az út mellett, odament hozzá és nem talált rajta mást, csak leveleket, és ezt mondta neki: Soha ne teremjen rajtad gyümölcs ez aionban (világ) korszakban. És a fügefa azonnal elszáradt.
20.	Amikor a tanítványok ezt látták, elcsodálkoztak, ezt mondták: hogyan szárad(hatott) el íly gyorsan a fügefa?
21.	Jézus pedig válaszul (ezt mondta) nekik: Ámen, mondom nektek, ha hitetek lesz és nem kételkedtek nem csak a fügefával tehetitek meg, hanem ha azt mondjátok a hegynek: emelkedj (kelj) fel és vesd magad a tengerbe, az is megtörténik,

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Zsolt 26 ,- „ Ártatlan ember imádsága

¹Dávidé. URam, szolgáltass nekem igazságot, mert feddhetetlenül éltem, az ÚRban bíztam ingadozás nélkül!
²Vizsgálj meg, URam, és próbálj meg, kutasd át szívemet-lelkemet!
³Mert hűséged szemem előtt van, igazságod szerint járok-kelek.
⁴Nem ülök hitvány emberek közé, alattomosokkal nem járok együtt.
⁵Gyűlölöm a gonoszok társaságát, nem ülök le a bűnösök közé.
⁶Ártatlan vagyok, megmosom kezemet, úgy járom körül oltárodat, URam,
⁷hangos hálaéneket zengve, felsorolva sok csodatettedet.
⁸URam, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét.
⁹Ne ragadd el lelkemet a vétkesekkel, életemet a vérontókkal együtt,
¹⁰akiknek a keze tele van gyalázattal, jobbjuk megvesztegetéssel.
¹¹Hiszen én feddhetetlenül élek, válts meg, és könyörülj rajtam!
¹²Lábam biztos talajon áll, áldom az URat a gyülekezetben.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

 

Jézus megkenetése Betániában -: Jn 12:1-11.

„Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárduskenetet, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg, a ház pedig megtelelt a kenet illatával.” Jn 12:3.

Érdekes és annyira meggyőzőnek tűnik, hogy “Márta szolgált föl”, míg Mária “megkente Jézus lábát” (2-3. versek). Iskarióti Júdás ellenkezése lehetővé teszi az evangélista számára, hogy őt a jelenet középpontjába helyezze, hacsak éppen egy pillanatra is, hiszen a most kibontakozó drámának ő lesz a tragikus szereplője. Meglopja a szegényt és végül mindent el fog veszíteni. Ebben az elbeszélésben a kulcsmondat különben Jézustól származik a 7. versben: “Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi.” A kenet nem illatszer; nem egyszerűen előkészület a halálra; ez a temetési kenet, mely ugyanazzal az illattal tölti meg a házat, mint a sírt a temetési olajok. Ezzel a temetési motívum hamarosan újra találkozunk.

Jn 12,1-11,- „   Jézus megkenetése Betániában (Mt 26,6-13; Mk 14,3-9)

¹Jézus tehát hat nappal a páska ünnepe előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül. ²Vacsorát készítettek ott neki, és Márta szolgált fel, Lázár pedig egyike volt azoknak, akik Jézussal együtt ültek az asztalnál. ³Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárdusolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt az olaj illatával. ⁴Tanítványai közül az egyik, Júdás Iskáriótes, aki el akarta őt árulni, így szólt: ⁵Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénáriért nem juttatták az árát a szegényeknek? ⁶De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek. ⁷Jézus erre így szólt: Hagyd őt, hiszen a temetésem napjára szánta; ⁸mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek.

 

 

A nagytanács elhatározza Lázár megölését

⁹Nagyon sokan megtudták a zsidók közül, hogy ő ott van, és odamentek; nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül. ¹⁰A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik, ¹¹mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban

A Nagyhét misztériumdrámája önmagában csodálatosan zárt egység. Egy kompozíciós titok rejlik benne, ami olyan mértékben bontakozik ki előttünk, amilyen mértékben kifejlesztettük érzékünket a Jézus - i élet eseményeinek értékei iránt. A húsvét előtti hét nap történései nem mások, mint az egész Krisztusi - i élet sűrített összefoglalása.

Az a titok végső megvalósulása történik itt meg, ami a három év elején kezdődött el. A hétfői események - a fügefa elátkozása és a templom megtisztítása- annak felelnek meg, amit az első három evangélium, mint Krisztus megkísértését ír le. Ekkor Krisztus még egyszer találkozik a világ régi - erőivel. Használhatatlanok számára, félretolja őket és ellenáll a kísértésnek, hogy felhasználja őket. Nem törekszik külső sikerekre, az a célja, hogy eleget tegyen megbízatásának. Minthogy a templomnak a János evangéliumban elbeszélt megtisztítása - mint láttuk - a megkísértési élmény utóhangjaihoz tartozik, a nagy párhuzamok keretében pontosan szemben áll a templom másik, az első három evangéliumban elbeszélt  megtisztításával.  

------------------------------

    

Az evangélista rátér Mária meghökkentő és különleges szolgálatának bemutatására. Mária tettében van valami egyszeri, valami megismételhetetlen, amit csak egy szent és különleges pillanat sugallhat valakinek. Valami olyan, hogyha ezt nem tenném, beleszakadna a szívem. Valami olyan, amit nem lehet nem megtenni, mert a titok felismerése kényszeríti erre az embert. Mária egy alabástrom szelencényi tiszta nárdus olajt önt Jézus lábaira, aminek értéke egy akkor élő napszámos egész évi keresetének felel meg. Ráadásul ezek után még Mária valami olyat tesz, amit zsidó nő nem igen szokott, kibontja a haját és azzal törli meg Jézus lábát.

Az akkori társadalmi szokás tiltotta a zsidó nők számára, hogy kibontott hajjal járjanak. Ezért olyan meghökkentő, és titokzatos, ugyanakkor kényszerű és szinte már a szent esztelenséggel határos mindaz, amit Mária tesz. De ilyen az, amikor valakinek a szíve csordultig megtelik az Isten iránti hálával és örömmel, nem teheti, hogy ne szolgáljon, hogy ne a legnagyobbat és legtöbbet adja, amit csak adni képes.  Így tette valaki egyszer a perselybe az aranyóráját, így hagyta ott Assisi Ferenc az apjától örökölt vagyont, így indult Schweitzer Albert Afrikába, vagy a magyar Molnár Mária a pápuák közé, hogy az evangéliumot hirdesse.
Ugyanakkor Mária szolgálata bármennyire is meghökkentő, de mégis nagyon mélyen megható. Megtörténhet velünk is, hogy egy-egy cselekedetünkre azt fogják mondani, hogy bolondság vagy pazarlás, de egy biztos, hogy Mária cselekedetének olyan illata volt, hogy betöltötte az egész házat, sőt minden bizonnyal még Jézus keresztje is illatos lehetett a nárdus olajától, hiszen azt mondják, akit azzal egyszer megkennek, azon hónapokig érezni az illatot. De nem ez a lényeg, hanem az, amit Jézus mond: „Hagyd, hiszen temetésem napjára szánta, mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek!” (Jn 12:7-8). Mária esztelenségnek tűnő tette mögött Jézus szerint egy szent és tragikus titoknak megsejtése rejlik, a halálára keni fel a keresztre készülő Jézust. Ahogy Kajafás akarata ellenére prófétál és igazat mond, úgy Mária is Isten ihletésére cselekszik, amikor előre megkeni a halálra ítélt testet, mint ahogy ez akkor a halottaknál szokás volt.
---------------------------------------------------------------

     

2. Júdás viszonya Jézushoz: az irigységben és a kapzsiságban való megkeményedés
Júdás is „szolgál” a maga módján. Mária tettét látva így szól: „Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek?” (Jn 12:5). Az ilyen szavakkal nagyon vigyáznunk kell. Nagyon szépen és kegyesen hangzik mindaz, amit Júdás mond. Emberileg nézve valóban ésszerűbbnek hangzik Júdás javaslata, mint Mária tékozlása. Úgy tűnik, mintha a tanítványok közül Júdás lenne az egyetlen, aki szociálisan és humánusan gondolkodik, aki a szegények barátja, aki velük is törődik, rájuk is gondol. De János evangélista nem mulasztja el leleplezni: „De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek.” (Jn 12:6). Ebben a mondatban van egy szócska, amin minden megfordul, ez a „mintha”. Júdás tipikus esete a „mintha” keresztyéneknek. Akiknek a javaslata mindig úgy tűnik, mintha igen értelmes, igen okos, bölcs szociális és modern volna, akiknek az élete olyan „mintha” keresztyének lennének. Júdás is ott van a tanítványok között. A „mintha” keresztyének is ott vannak a gyülekezetben az istentiszteleteken. Számukra azonban ez semmit nem jelent, vagy éppenséggel csak önös érdekből vannak ott, mert most olyan világ van, amikor jó pontot jelent vallásosnak lenni. Júdás nem érti Mária cselekedetét, nem tudja átérezni örömét és háláját, mert ő nem nyitotta meg a szívét Jézus előtt, mert ő nem tud önzetlenül adni, mert az ő szívében csak irigység és a kapzsiság van. Mivel Júdás szíve zárva marad Jézus előtt, ezért ő egyre jobban megkeményedik, mígnem Mesterének árulójává nem lesz.

---------------------------------------------

JÖN A KIRÁLY- Győri József.

Hirtelen felharsan: Hozsánna Tenéked,
Ki most Jeruzsálem kapuit átléped!
Ifjak és gyermekek üdvkiáltása száll,
Mind ruhát terít le s pálmát lengetve vár:
Íme, jön a Király!
Hozsánna Tenéked, a Dávid Fiának,
Akit az emberek lelkesülten várnak.
A nagy Jeruzsálem hódoló népe vár,
Boldog az a lélek, aki most Rád talál:
Te mennyei Király!

Jöjjünk mind, őszintén, szívünket kitárva,
Fogadjuk be Őt és zengjen a Hozsánna!
Boldog, aki készen a Megváltójára vár,
Mikor dicsőségben arkangyal trombitál,
Mert eljön a KIRÁLY!

----------------------------------------

HOZSÁNNÁVAL  (Kárász Izabella)  

Vonulj be, Jézus életemnek
virágos bársonyszőnyegén!
Hozsánnával, hangos örömmel,
kitárt kapukkal várlak én.

Virágvasárnap régi fényén
megtört a Nap és Tégedet
kínos kereszt, sötét nagy éj várt
hódolat és a fény helyett.

Ne így fogadjon téged lelkem!
ne ácsoljak keresztet én!
Vonulj be, Jézus, életemnek
virágos bársonyszőnyegén!