Valós jutalom

 

„Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzőnek pedig jutalma valóságos.”(Péd- 11. fejezet 18. vers)

Mikor egy-egy betegség kapcsán, a természet erői elleni tehetetlenség okán, vagy szeretteink sírjánál állva szembesülünk törékenységünkkel, ránk törhet a gondolat;

Mi értelme, hogy itt élünk ezen a földön? Dolgozunk, robotolunk, de ahogy üres kézzel jöttünk, ugyanúgy üres kézzel megyünk el. S ha ennyire mulandó az élet, jobban át kéne gondolni mire mennyi időt és energiát használunk el.

De hogyan tehetjük meg ezt? Ne menjünk ma iskolába? Hagyjuk ott a munkahelyünket és maradjunk itthon, egymással beszélgetni, Bibliát olvasni és imádkozni? Ne foglalkozzunk a földi dolgokkal, csak a mennyeiekkel?

Mit jelent olyan fizetségért, olyan jutalomért dolgozni, olyan kincset gyűjteni, amit nem lopnak el, ami nem megy tönkre, nem romlik el, nem rozsdásodik, nem inflálódik?

Egy asztalos így fogalmazta ezt meg; sokan azon fáradoznak, hogy napról napra több széket készítsenek, melyeket eladva hamar gazdaggá és híressé válhatnak.

Számomra viszont nem az a fontos, én gazdag és híres legyek, hanem, hogy a székek, amiket készítek azok napról napra tökéletesebbek legyenek.

Ez volt a Názáreti Ács egész életének célja, benn a műhelyben és később kinn tanítás közben is. Mert az igazi szeretet; nem a maga hasznát keresi, hanem a másokét, ennek jutalma pedig örök élet a szeretet Istenével.

„A másokért folyó önzetlen munka lelkülete állhatatosságot, elmélyülést, szilárdságot és Krisztushoz hasonló szeretetteljes jellemet ad; békét és boldogságot nyújt. A szív mindig nemesebbre törekszik. Többé nincs helye a hanyagságnak és önzésnek.

 

Azok, akik ily módon gyakorolják a keresztény erényeket, növekedni és erősödni fognak, hogy Istenért dolgozhassanak. Világosan megértik a lelki dolgokat, állandóan gyarapszanak hitben, és növekszik imáik ereje. Isten Lelke munkálkodik szívükben, és a mennyei kapcsolat megtermi a szív összhangját. Azok, akik ilyen önzetlen fáradozással áldozzák oda magukat embertársaik javáért, munkálják legbiztosabban saját üdvösségüket.” (E.G.White; Jézushoz vezető út 65.o.)

Jézus bátorítása ma számodra: „Eredj el, és te is a képen cselekedjél.”

------------------------------------------

 

 

Levághatod a gombot

 

  Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!   Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!”   Mikeás könyve 7:18 - 19

Vasárnap a fiatalok elmondták, hogy nekik mit jelent Jézus Krisztus. Egy ifjúsági táborban hallották, hogy a bűnt Jézus le tudja vágni, mint egy gombot. Ő képes megbocsátani a bűneinket.  Ezután ketten elsorolták azokat a mondatokat, amit táborban lévő fiatalok írtak Jézusról. Ő igazságos, szentséges, mindenható és elhangzottak nagyon egyedi megfogalmazások is.

A szünetben valaki felháborodva mondta: „Hogy lehet ilyet tenni, a bűntől nem lehet ilyen könnyen megszabadulni, hogy levágom mint egy gombot” .

 

De igen meg lehet! A ma reggeli Igénk éppen ezt mondja. Sátán igyekszik a bűneinkkel megkötözni bennünket, de Isten „megbocsátja a bűnt …. nem tartja haragját örökké” és örömét leli abban, hogy kedvez az embernek.  „Eltapossa álnokságainkat” és a tenger mélyébe veti minden bűnünket.

Nem mi vágjuk le a gombot, Ő szeretne tisztává tenni, minden vágya erre irányul. Gondolj csak bele! A világmindenség Istene szeretne valamit elérni az életedben. Vágyik rá, mert szerelmes beléd.

Hadd tegyem ezt nagyon gyakorlativá. 

Tegnap összevesztél a szomszédoddal. Ott van a szívedben a bűntudat, hogy ezt nem kellett volna. Igazad volt, de mégsem kellett volna kiabálnod. Az este csendességében leborulsz az ágyad mellé, és elmondod Istennek: „Uram, ne haragudj rám, bocsásd meg nekem, hogy indulatos voltam!”

Mit fog tenni Isten? Amikor őszinte szívből elmondtad ezeket a szavakat egy mérhetetlen békességet ad, mert megbocsátott neked. Ő vágyik arra, hogy megbocsáthasson. De többet is tesz. Erőt is kapsz ahhoz, hogy nagyobb legyen a tűrőképességed, és holnap egy tál süteménnyel át tudjál menni a szomszédodhoz.

Ne engedd, hogy a bűntudat darabokra szakítson, vagy gúzsba kössön! Minden nap egy új reggellel kezdődik.

--------------------------------------------

 

A hű szolga jutalma

 

 „Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, akit az ő ura gondviselővé tett háznépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? Boldog az a szolga, akit az ő ura, amikor hazajön, ilyen munkában talál.  Bizony mondom nektek, hogy minden vagyona fölött gondviselővé teszi.”Máté-24:45-47

 

Középiskolás éveim alatt gyakran előfordult, hogy az oktatónk hosszabb-rövidebb időre magukra hagyott bennünket a tanműhelyben. Ma is nagyon jól emlékszem, hogy mi történt ilyenkor. Hiába volt kiadva a feladat, ez nem mindenkit érdekelt egyformán. A lusták elkezdtek lustálkodni, a vagányok vagánykodni, a viccesek viccelődni, a rendetlenek rendetlenkedni… a lelkiismeretesek pedig mindettől függetlenül tették a dolgukat. Általában ez volt a kisebbség. A helyzet akkor változott meg, mikor újra nyílt az ajtó. Akkor hirtelen mindenki úgy csinált, mintha tényleg a rábízott feladatot végezné.

A mi Mesterünk is elment egy időre és feladatot bízott ránk. Senki nem tudja, meddig kell még rá várni, de ettől még a dolgunkat végezni kell. A keresztény szolgálat elsősorban abban áll, hogy a Máté 28. fejezetének nagy misszióparancsa szerint, elmegyünk, hirdetjük a megváltás jó hírét, és tanítvánnyá tesszük az embereket. A szolgálat másik formája az, amikor én magam, a saját adottságaimmal (lelki ajándékaimmal) szolgálom Istent és az embereket. Lehet, hogy látványos dolgokat teszek, lehet, hogy éppen senki nem látja, vagy nem értékeli. A lényeg, hogy legyek hűséges és lelkiismeretes. Tegyem meg a rám eső részt.

Mesterünk hamarosan ránk nyitja az ajtót. Mi lát majd, ha megjelenik? Tudunk-e őszinte alázattal szolgálni, bármilyen területre is állított bennünket? A kis dolgokban való hűség fog alkalmassá tenni a nagyobb feladatokra. Bárhol is tartsunk, ne feledjük: a jutalom nem marad el.