Egy életen
át folyton távolodnak,
huncut, parányi léptekkel elébb,
sokszor léptük, útjuk, vágyuk egyre hosszabb.
huncut, parányi léptekkel elébb,
sokszor léptük, útjuk, vágyuk egyre hosszabb.
Érzékeikbe
gyűjtve messze visznek
sok-sok meleg színt, mint hamubasűlt
emlékpogácsát, hazai derűt…
Más illatokkal, színekkel telik meg
sok-sok meleg színt, mint hamubasűlt
emlékpogácsát, hazai derűt…
Más illatokkal, színekkel telik meg
Mégis a
szívük, és lassanként lekoptat
róluk idő, kor sok-sok otthonit,
szeretetük is részvétté kopik,
s egy életen át folyton távolodnak… Füle Lajos
róluk idő, kor sok-sok otthonit,
szeretetük is részvétté kopik,
s egy életen át folyton távolodnak… Füle Lajos
------------------------------------------------
Te már talán
idegen bolygón
pihenheted ki évi negyven
munkaheted, első osztályú
rakétán szállva, csillagok közt,
álmaiddal azonosulva.
De azt ne hidd, hogy ott leled meg
a boldogság kulcsát, ne gondold,
hogy technika, sebesség-mámor,
űrrandevú, utópiáknak
hétköznapi valóra válta
betöltheti a lelkedet, mely
az űrben is oly nyugtalan lesz,
mint itt, a tér szűkebb honában.
pihenheted ki évi negyven
munkaheted, első osztályú
rakétán szállva, csillagok közt,
álmaiddal azonosulva.
De azt ne hidd, hogy ott leled meg
a boldogság kulcsát, ne gondold,
hogy technika, sebesség-mámor,
űrrandevú, utópiáknak
hétköznapi valóra válta
betöltheti a lelkedet, mely
az űrben is oly nyugtalan lesz,
mint itt, a tér szűkebb honában.
Mindaddig,
míg fénnyel, Igéve
eléri a MEGVÁLTÓ ISTEN
s fészket találsz szívén örökre. Füle Lajos
eléri a MEGVÁLTÓ ISTEN
s fészket találsz szívén örökre. Füle Lajos
----------------------------------------------
„Megtértem” – mondod halkan, én
hittel bólintom rá az áment.
Itt járt, lelkedhez ért a Szél,
ki tudja, honnan jött, s hová ment.
hittel bólintom rá az áment.
Itt járt, lelkedhez ért a Szél,
ki tudja, honnan jött, s hová ment.
-------------------------
„Hát
megtértem apám…”
– Ha te tudnád ebben a részed,
így szólnál szelíden, meg-megakadva, fiam:
– Ha te tudnád ebben a részed,
így szólnál szelíden, meg-megakadva, fiam:
„Megragadott
az- az Úr, AKI van,
AKIRŐL te beszéltél,
AKI elől a szívem
éveken át menekült”. Füle Lajos
AKIRŐL te beszéltél,
AKI elől a szívem
éveken át menekült”. Füle Lajos
--------------------------------------------------
A sámli
szürkén, személytelenül
kuporgott benn a leghomályosabb
sarokban… ott a fényes bútorok
honában eltűrt senki volt az árva.
A pianínó szinte meg se látta,
az intarziás szekrény gőgösen
illegetett fején egy hetyke vázát,
kuncogva álltak tarka szőnyegen
a karcsú lábú székek: büszke pávák.
kuporgott benn a leghomályosabb
sarokban… ott a fényes bútorok
honában eltűrt senki volt az árva.
A pianínó szinte meg se látta,
az intarziás szekrény gőgösen
illegetett fején egy hetyke vázát,
kuncogva álltak tarka szőnyegen
a karcsú lábú székek: büszke pávák.
Mikor a
szöszke kisfiú belépett,
felé fordultak hívón mosolyogva.
De ő szaladt az elhagyott sarokba,
és átölelte szótalan a sámlit,
kicipelte a szoba közepére,
s hozzásimult, mint hűséges barát…
felé fordultak hívón mosolyogva.
De ő szaladt az elhagyott sarokba,
és átölelte szótalan a sámlit,
kicipelte a szoba közepére,
s hozzásimult, mint hűséges barát…
– És
betöltötte lassan a szobát
a kicsinyek különös dicsősége. Füle Lajos
a kicsinyek különös dicsősége. Füle Lajos
-----------------------------------
Lelkünket, mint a fényt az este., az ég magához visszavonja.
Hanyatló árnyék hull a rögre:
a testünk porrá lesz a porba’.
Utánunk
másik nemzedék jön.
Mi lesz szerelme, álma, útja?
Eltéved-e a rengetegben,
nyomunkat hogyha szél befújja?
Mi lesz szerelme, álma, útja?
Eltéved-e a rengetegben,
nyomunkat hogyha szél befújja?
Én nem
tudom, de lelkemet, mint
élő tükröt, a fénybe tartom,
hogy ISTENÜNK örök derűjét
sugározza másokra arcom.
élő tükröt, a fénybe tartom,
hogy ISTENÜNK örök derűjét
sugározza másokra arcom.
Kegyelme
százezernyi színét
szeretném így tükrözni vissza.
Hadd láthasson ő is az égig,
Míg lelke ezt a fényt felissza! Füle Lajos
szeretném így tükrözni vissza.
Hadd láthasson ő is az égig,
Míg lelke ezt a fényt felissza! Füle Lajos
---------------------------------------
Nézd,
kisfiam, apád ma fáradt,
nem bírja el terhét a szónak.
Nincs itt helye a nyargalásnak,
csend-jászolhoz kösd most a csikódat!
nem bírja el terhét a szónak.
Nincs itt helye a nyargalásnak,
csend-jászolhoz kösd most a csikódat!
Tudom,
tudom: már reggel óta
várod, hogy majd az esti óra
új színeket, élményeket hoz.
Bocsásd meg ezt: búmban ne ostorozz!
várod, hogy majd az esti óra
új színeket, élményeket hoz.
Bocsásd meg ezt: búmban ne ostorozz!
Csókolj meg,
így, ne sírj no, menj el,
játssz egy kicsit! Én meg lefekszem.
Takarj be egy kevéske csenddel!
Könnyebbedik talán kereszten. Füle Lajos
játssz egy kicsit! Én meg lefekszem.
Takarj be egy kevéske csenddel!
Könnyebbedik talán kereszten. Füle Lajos
-----------------------------------
A rózsakertben
gyermeksereg játszik,
hancúrozik a fűben és cicázik.
Rázza, veri a karcsú rózsafákat,
száll száz szirom: kitépett lepkeszárnyak…
hancúrozik a fűben és cicázik.
Rázza, veri a karcsú rózsafákat,
száll száz szirom: kitépett lepkeszárnyak…
A sok gyerek
a sok sziromra gázol,
egy ágat is letör egy rózsafáról.
Bimbót nyitott, már illatát lehelte,
fonnyadva lel ma rá a naplemente.
egy ágat is letör egy rózsafáról.
Bimbót nyitott, már illatát lehelte,
fonnyadva lel ma rá a naplemente.
Nem lesz
soha belőle büszke rózsa.
Kis szöszke lány egy tüskét tép le róla:
„Nincs még ilyen, emlékbe elviszem ezt.”
Fut is tovább, beszéde szinte dermeszt.
Kis szöszke lány egy tüskét tép le róla:
„Nincs még ilyen, emlékbe elviszem ezt.”
Fut is tovább, beszéde szinte dermeszt.
Nincs még
ilyen? Ne tudd meg, szöszke lányka,
hány tüske van az út finom porában!
Ne tudd, ne sejtsd, milyen a dolgok íze,
s hány tüske jut a lábba meg a szívbe!
hány tüske van az út finom porában!
Ne tudd, ne sejtsd, milyen a dolgok íze,
s hány tüske jut a lábba meg a szívbe!
Ha elhagyod korod
– e rózsakertet –,
ki menti meg tüskétől árva lelked?
Bűntől ki véd, hogy durva láb nem érjen,
ha szirmaid ott szállnak már a szélben?!
ki menti meg tüskétől árva lelked?
Bűntől ki véd, hogy durva láb nem érjen,
ha szirmaid ott szállnak már a szélben?!
Gyermek sereg
a rózsakertben játszik,
hancúrozik a fűben és cicázik.
Tüskéhez ér s kicsöppen néha vérük.
…Imádkozom lehajtott fejjel értük…Füle Lajos
…Imádkozom lehajtott fejjel értük…Füle Lajos
----------------------------------------------------
Egy pár
centi volt csak tőle
az - az éles vasdarab!
Szinte horzsolta a bőre,
de a szeme ép maradt!
az - az éles vasdarab!
Szinte horzsolta a bőre,
de a szeme ép maradt!
Egy pár
centi… ennyi minden:
lépcső sarka, tüske, kő,
ennyire a veszély innen,
mely ráles és egyre nő.
lépcső sarka, tüske, kő,
ennyire a veszély innen,
mely ráles és egyre nő.
Egy pár
centi… Így kíséred
át a földi életen…
Köszönöm ezt a pár centit,
csodás Védelmed! Füle Lajos
át a földi életen…
Köszönöm ezt a pár centit,
csodás Védelmed! Füle Lajos
------------------------------
Bármerre
tántorog a lábam,
bárhová kerget a robot,
erejét elküldi utánam,
s mágnesként vonz a karotok.
bárhová kerget a robot,
erejét elküldi utánam,
s mágnesként vonz a karotok.
Országokat
vethet az élet,
állíthat közénk falakat,
útjaimon egyre kísértek,
eleven erővonalak.
állíthat közénk falakat,
útjaimon egyre kísértek,
eleven erővonalak.
Körülvesztek,
át is öleltek,
óvtok útvesztő utakon.
Mágneseim: két kicsi gyermek,
Párom, szívetek hazavon. Füle Lajos
óvtok útvesztő utakon.
Mágneseim: két kicsi gyermek,
Párom, szívetek hazavon. Füle Lajos
---------------------------------
MINT
A MADÁR SZÁRNYA ,- Túrmezei Erzsébet
"Krisztus keresztje olyan teher, mint
a madárnak a szárnya-az emeli a
magasba" Clairvauxi Bernát
Teher a szárnyad , suhanó madár?
Repülsz! Kék egek végtelenje vár.
Repülsz- fényében aranynapsugárnak.
Por rabja volnál , ha nem lenne szárnyad.
Teher a kereszt , a Krisztus keresztje?
lehet , gyenge vállad már felsebezte.
De olyan teher mint a madár szárnya.
Nélküle magasság hiába várna.
Nélküle a célt soha el nem éred.
A kereszt emel egyre feljebb téged.
Repülsz- fényében aranynapsugárnak.
Por rabja volnál, ha nem lenne szárnyad.
A
Birodalmam Túrmezei Erzsébet
Lélek, én lelkem, hogyha ismernélek!
Ha bejárhatnám a határidat!
- Neki indulok s olyan szövevényes...
a folyamain nincsenek hidak. -
Ha ismernélek, s tudnám, mihez kezdjek!
Mélységeidből titkok integetnek.
Lélek, én lelkem, mért vagy nyughatatlan?
Megfélemlítőn zúgsz, morajlasz folyvást.
S én idegenül önbirodalmamban,
remegve tartom kezemben a kormányt.
Koldus királyod, mit tegyek veled?
Merre keressek segítő kezet?
Lélek, én lelkem, hol van az a Mester,
Ki téged ismer, minden titkodat?
Aki zúgó folyamaidon által
hidat fénylő szivárványból vonat...
Ó, jöjjön, akár zúgó harsonával,
akár simogatóan, csendesen:
én koronámat lábához teszem.
-------------
Lélek, én lelkem, hogyha ismernélek!
Ha bejárhatnám a határidat!
- Neki indulok s olyan szövevényes...
a folyamain nincsenek hidak. -
Ha ismernélek, s tudnám, mihez kezdjek!
Mélységeidből titkok integetnek.
Lélek, én lelkem, mért vagy nyughatatlan?
Megfélemlítőn zúgsz, morajlasz folyvást.
S én idegenül önbirodalmamban,
remegve tartom kezemben a kormányt.
Koldus királyod, mit tegyek veled?
Merre keressek segítő kezet?
Lélek, én lelkem, hol van az a Mester,
Ki téged ismer, minden titkodat?
Aki zúgó folyamaidon által
hidat fénylő szivárványból vonat...
Ó, jöjjön, akár zúgó harsonával,
akár simogatóan, csendesen:
én koronámat lábához teszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése