János 12:35-36,- „Jézus így válaszolt nekik: "Már csak rövid ideig van nálatok a világosság. Járjatok a világosságban, amíg a tiétek, különben elborít titeket a sötétség. Aki a sötétségben jár nem tudja hová megy Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek." E szavak után Jézus elment és nem mutatkozott előttük „
Voltunk-e már úgy, hogy nem láttuk a fától az erdőt? Hogy valami annyira elvakított, hogy nem láttuk a körülötte lévő dolgokat? Bizony könnyen járhatunk így. Ebbe a csapdába esett a Jézust követő sokaság is.
Jézus szamárháton vonult be Jeruzsálembe, akár egy király. A sokaság követte őt, és pálmaágakat lengetve dicsőítette. Úgy gondolták, végre teljesül rég dédelgetett vágyuk, és Krisztus megalapítja földi királyságát. Ezt tükrözi kérdésük is, amit Jézushoz intéztek: „Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökre megmarad: akkor hogyan mondhatod, hogy fel kell emeltetnie az Emberfiának? Ki ez az Emberfia?" (János evangéliuma 12:34).
Jézus egy képet használva, burkoltan válaszol. Talán azért, hogy elgondolkodjanak, és éppen ez által rádöbbenjenek, hogy az Ember fia ott áll előttük. Világosságnak nevezte magát, aki fényt hoz a sötétbe. De ők nem értették. Jézus tudta, hogy az utolsó percek drága ajándékát kapták meg ezek az emberek. Még egy kis időt vele tölthettek, vele, a világ Megváltójával, aki annyira szerette őket, hogy képes volt meghalni értük, de ők nem értékelték ezeket, a perceket. Nem kért tőlük mást, csupán ennyit: „Higgyetek a világosságban, és az én fiaim lesztek!”, világosság fiai, akik fényt és derűt visznek mások életébe.

Az elmúlt hónapokban több ismerősöm is autó balesetet szenvedett. Elindultak, de nem érkeztek haza. Pedig várták őket. Nem tudták, hogy az utolsó percek ajándékát élik. Vajon mi lenne akkor, ha tudnánk, hogy a rendelkezésünkre álló percek valóban az utolsók?
Sokszor azt mondjuk: ezt majd holnap megteszem, de lehet, hogy a holnap már nem jön el. Mókus kerékben futunk mindannyian. Csak rohanunk, rohanunk megállás nélkül és nincs időnk szinte semmire. Lehet, hogy sok olyan reggelünk volt már, amikor csak elhadartunk egy imát, és futva átolvastuk a reggeli áhítatot, de nem volt időnk néhány percre megállni és elcsendesedni.
Ha hiszünk a Világosságban, lámpák lehetünk. Fényt, derűt, örömöt és remény vihetünk osztálytársaink, munkatársaink, szomszédaink életébe. Ne feledjük azonban, hogy lámpánk a modern kor vívmányaihoz hasonlóan akkumulátorral működik! Időnként fel kell töltenünk elektromossággal. A feltöltődéshez pedig nyugalom kell. Telefonunk sem töltődik fel a levegőben. Be kell dugnunk a konnektorba, és várnunk kell, míg újra megtelik energiával.
Feltöltötted-e ma a telefonod? El ne indulj nélküle, mert egy nagyon fontos hívást mulaszthatsz el!
Feltöltődtél-e ma Világossággal? El ne indulj nélküle, mert sosem tudhatod, kinek az életébe vihetsz fényt!

----------------------------------------

De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.”(Jóel próféta könyve 2. fejezet 12-13. vers)

Megtérés?

Csongrádi Pista bácsi szavajárása jut eszembe; „Nincs nagy bajunk, csak meg kéne térnünk!”

Megtérés?

Értékváltás. Ahogy Pál írja: „melyek nékem egykor nyereségek voltak, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem… mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem” (Fil.3:7-8). S ha a mai nap terveit nézem, s azt, hogy abból mily sok csak saját kívánságaimat szolgálja, azt mondom „meg kéne térnem!”

Megtérés?

Jóvátétel. Mikor „a bűnös visszaadja a zálogot, ha megtéríti, amit ellopott, ha megvallja bűneit, ha szereti Istent és embertársait.” (E.G.White; Nagy küzdelem 412.o.) Bocsánatot kérni, attól, akit megbántottam, akit háta mögött kibeszéltem? Megint csak azt mondom valóban „meg kéne térnem!”

Megtérés?

Bevallom, ez sehogyan sem jön össze nekem. Már annyiszor ígértem, fogadkoztam, s azt hittem megmásíthatom saját magam. De nem. A próbákban újra és újra elbukom és ismételten csak azt mondom „meg kéne térnem!”

Megtérés?

Ma reggel rádöbbentem, eddig rosszul csináltam. Így ma mást teszek. Önerőből történő megtérés helyett Hozzá térek.
---------------------------------

1958 .VIII . 20. de. 44- é –„  A hit hangjai c. énekeskönyvből:
512
Mindenről lemondok Érted, Jézusom, követlek Téged. Földiek helyébe, hogyha kérem, Lelki kincset osztogatsz Te nékem. Mindenről lemondok Érted, Jézusom.
2. Még ha szenvedek is Érted, Jézusom, követlek Téged. Nagy kegyelmed bűnöm megbocsátja, Lelkem üdvét csak Tebenned látja, Még ha szenvedek is Érted, Jézusom.
3. Ó, ha meghalok is Érted, Jézusom, követlek Téged. Jól tudom, hogy itt minden csak álom, Életem Tenálad megtalálom, Még ha meghalok is Érted, Jézusom.

Ócsa.      Vigh afi.

Zsidó levél. 10 : 37 – 39.v.olv.-„ Mert még egy kevés idő, és aki eljövendő, eljön és nem késik. Az igaz ember pedig hitből él, de ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”

Gyakran találkozunk azzal a szóval, hogy vigyázzunk ! A Sátán mindent megtesz, hogy a bűnbe vigye az embert. Ő nem nyugszik bele abba, hogy az embernek öröme legyen ( Krisztus Jé,- ban )  Sajnos Ist,- népe maga magának is csinál kísértést .

„ Az igaz ember hitből él !” A zsidók bementek az ígéret földére, de nem nyugodtak meg, mert bálványimádók voltak. Ist,- nem kegyelmezett a zsidóknak, tehát nekünk sem kegyelmez, ha nem vagyunk tiszták.

Ist ,- népe démoni lelkekkel van körülvéve. Minél közelebb a vég, annál messzebb megyünk az éjszakában.    Még Ist,- népe is nehezen áll meg-. Boldog az, aki már az Úrnál van, már nincs veszélyben. Boldog az, aki meghallja a trombita szavát.                             A mohamedánok híresek arról, hogy nem hátrálnak meg soha

Részükre vissza út nincs, az egyenlő a kárhozattal. Aki meghátrál, abban nem gyönyörködik az Úr. nekünk mindig előre kell menni, és haladni.

A visszaesés lelke a halál. Nem vagyunk a meghátrálásnak gyermekei.. Ezt könnyű mondani. Nem is elég ezt mondani. Állandóan rászorulunk a Kr,- kegyelmére.

„ Boldog, aki terhet hordoz az Ő atyja fiáért.” Sokszor kérjünk hitet, erőt, a Kr,- tól. Senki és semmi el ne szakítson a Jé,- Kr,- tól! A hitéi, a győzelem emberi legyünk.

                                  189 –é  Ámen.

 

1958 .VIII .24. de. 86-é.                                              Házi József afi.

Apcsel. 8 : 26- 35.v.olv.

Ist,- mindenkire munkát bíz. Filep engedelmes volt. Mikor  az angyal küldte, ő ment , és nem ellenkezett. Filep tudta., hogyha az Úr küldi, ott áldás lesz az út. Filepnek az Úr útja volt a legfőbb, a legfontosabb. Ha Ist,- küld, minket, akkor  az utat már Ist,-  elkészítette . Ha az Úr szól és küld , menni kell. Filep a szekérhez futott, és hallotta, hogy a komornyik Ésaiás  könyvét olvasta.  Meg kérdezte,hogy érti – e azt amit olvas. „ Hogyan érteném, ha csak valaki meg nem magyarázza  !” –szólt a komornyik.

Filep megmagyarázta ,és egy lelket ezáltal megnyert Ist,- nek. Jé,- ért minden érdemes . Ist,- sokszorosan  vissza fizet mindent csekélységért .

Ne szégyelljük Jé,-Kr,- t megvallani az emberek előtt. Sátán próbál lekötni valamivel. Sok a járatlan  út ma is. Sok komornyikok vannak a járatlan utakon.

Nekünk ezeket kell Jé,- hoz vezetni. Az Úr nehéz útra küld, mi leegyszerűsítjük azt sok esetben ,kedvünk szerint. Pedig  az Úr útja a legjobb . A legkönnyebb út ! A könnyű út nem jó

Ist,- használni akar minket.  Ist,- gyermekeinek gyümölcsöt kell teremnie. Has nem termelünk gyümölcsöt, akkor az Úr ki vég ,és mást tesz helyünkre.

Tanuljuk meg  Fileptől hogy ha az Úr küld., azonnal menjünk , és ne legyen semmi kifogásunk. Segítsen erre az Úr    190-é. .    Ámen.