A győzedelmes élet.
Mit tudsz róla? ... Ismered? Megpróbáltad már élni?
Nehéz! ... De nem lehetetlen... - Titka az erőben rejlik: amit imában kell kérni. A győzedelmes élet: nem csak szándék, remény. - Örökös harc önmagad ellen,
amiben – észrevétlenül kristályosodik a jellem.
A győzedelmes élet... Nem csak a jövőbe való nézés,
a jelen szenvedése, öröme. - Hidd el, számodra is ez lesz...
A mennyország küszöbe. 1970. 03. 10.
------------------------------------------
ELŐSZÓ HELYETT
És elindultam, mert indulni kellett. Ahogyan téli reggeleken a
csoszogó bakancsok viszik a szikár arcú öregeket a
korai marhakúrálásra, úgy vittek fűzetlen éveim
túl már a férfikor pár lépcsőjén, s az úton
batyumból ki-kilógott, mint ama
bakancsokból a kapca,
egy-egy kökényektől
pelyhedző kivájt szemű domb,
egy-egy szederjessszélű havasi táj.
És mentem, kicsavart nyakkal utamon,
utánam csaholtak a fenyvesek, mint gazdáját féltő eb, szívemen
már akkor volt egy-két seb. De menni kellett,
s hogy visszataláljak - mivel kenyerem nem volt - szúette
bölcsőm megőrzött darabjait szórogattam el az úton.
Mert menni kellett, ez volt a fátum,
bár nem nógatott senki.
És vagyok tíz év után is a túlsó part,
a Dunántúl, (egy kényszerrezervátum),
a szülőföld könnyeivel küszködő-kesergő indiánja.
------------------------------------
…
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem
Ez a MAGÁTÓL a KEGYELEM!!!
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem
Ez a MAGÁTÓL a KEGYELEM!!!
Hitvallás.
Te vagy - az élet Ura Te vagy - a kegyelmi csoda . Te vagy - kiért fáj a lelkem Te vagy - kiért megszakad a szívem.
Tudom, vagy csak sejtem Te ezt nem akarod Szíved adtad, életedet Szent Fiadat - egyetlenedet.
Érettem - ki engedetlen Érettem - ki mindig kérdez Érettem - kit gyötör az élet
Add meg Uram , hogy megértsem kegyelmedet Add meg Uram , hogy ne legyek engedetlen
Add meg Uram , hogy ne kétkedjek Add meg Uram, bátran menjek
Fájó lelkem Megszakadt szívem adom Kegyelmedért cserébe.
------------------------------------------------------
Vágyom.
Vágyom a magasba S lent ragadok a porba.
Nem tudom Nem látom Mi vár ott ?
Lehet a vágyam szárnyaló Egeket hasító,
A földi való Mást mutat Uram , Te tűzd ki a jó utat!
Vágyaim - enyémek. Legyenek maholnap remények.
Remények, melyek nálad lakoznak:
Istenem maradjak meg gyermekednek, alázatosnak.
------------------------------------)
Imre Albert, - Miért féltek?
Miért csap le úgy a tóra , Néha egy-egy viharzóna?
Félek. Egyszer bajt okoz.,Ki az, ki így ostoroz?
Nézd! A Péter kis hajója, Mintha csak egy inga volna,
Jobbra-balra ingadoz, Mint egy kicsiny fadoboz.
Tudnák ők, hogy hol a „bója”, S meddig tart a viharzóna,
S hol a part? Én nem tudom. Sötét van a partokon.
„Hol van Jézus? Talán alszik? Tombol a szél, zúg, morajlik!
Jaj! Nézzétek! Süllyedünk! Siess! Segíts! Mesterünk!”
Kiáltoztak szaggatottan, Holtfáradtan, egyre jobban:
„Nem bánod, ha elveszünk? Ne hagyj! Nézd, hogy szenvedünk!”
Jézus pihent a fejaljon, De, hogy egy is meg ne haljon,
Szólt a szélnek: - Csend legyen! S béke lett a tengeren.
Aztán ott – a hullámhalmon – Szólt szelíden – most is hallom:
„Miért féltek? Higgyetek! Én itt vagyok veletek!”
----------------------------
Juhász Gyula. Könyörgés szabadulásért
Nyomorok mélyéből, bánatok éjéből,
Fölkiáltunk hozzád a kietlenségből,
Ura seregeknek, Atyja igazaknak,
Mutasd meg hatalmad földi hatalmaknak.
Vérünket ontottuk, könnyünket öntöttük,
Rettenetes évek zúgtak el fölöttünk,
Fejünk koronája lehullott a porba,
Reményünk vetését vihar eltiporta.
Jöjjön a hajnal Új diadallal
Jöjjön az élet Szóljon új ének
Hallelujázzon Minden e tájon.
Kelettől nyugatig neved áldja minden,. Régi fényt, új lángot, adj nekünk nagy Isten.
Pogányok jöttek be szent örökségedbe,
Istenünk, hová tűnt szívünk régi kedve.
Égi madaraknak lakomája lettek,
A földi vadaknak martalékul estek,
Vérüket ontották, könnyüket öntötték,
Akik szent hazánkat igazán szerették.
----------------------------------------------------------------------
Kádár Géza. Keresztyének ébredjünk fel!
Keresztyének ébredjünk fel! Küzdd az ellen szent hitünkkel,
Bántalmazza Krisztusunkat, Tépi, sebzi Egyházunkat.
Keljetek fel, itt a reggel, Az üdv napja tündököl,
Krisztusunkért, Egyházunkért Küzdelemre, harcra föl.
Hová lett a Krisztus serege? Elfogyott, vagy le van verve?
Bajnokai az Egyháznak, Alszanak és nem vigyáznak?
Keljetek fel, itt a reggel, Az üdv napja tündököl,
Krisztusunkért, Egyházunkért Küzdelemre, harcra föl.
Van fegyverünk: a Biblia, Erőnk is van: buzgó ima.
Segít minket a Szent Lélek, Győzni fogunk keresztyének.
Keljetek fel, itt a reggel, Az üdv napja tündököl,
Krisztusunkért, Egyházunkért, Küzdelemre, harcra fel !
---------------------------------------------------------
Az imádság.
Az imádság az ember legnagyobb lehetősége,
mégis ezzel foglalkozik a legkevesebbet.
Az imádság a hívő legszebb kötelessége,
mégis ezt teljesíti a leghiányosabban.
Az imádság a szeretet és az odaadás legegyszerűbb formája,
mégis a legnagyobb nehézség lesz belőle.
Az imádságban minden ember előtt tárva-nyitva áll az ajtó Istenhez,
mégis nagyon kevesen mennek át rajta.
Az imádság a lelki fejlődés legkézenfekvőbb formája,
az emberek mégis inkább a legtávolabbi praktikákhoz nyúlnak.
Sokkal könnyebb a munkában kitartónak lenni,
mint az imádságban.
Az imádság a legbiztosabb módja annak, hogy Isten minden ajándékában részesüljünk,
de semmilyen téren nem vagyunk olyan bizonytalanok, mint az imaéletben.
Isten tudja, hogy mire van szükségünk, mielőtt kérnénk Tőle,
de akkor szeretné odaadni, mikor mi magunk kérjük.
---------------------------------------------
Tedd életed ajándékká!
A szeretet nem erény.
A szeretet szükséglet -
sokkal inkább, mint a kenyér és a víz;
sokkal inkább, mint a fény és a levegő.
Azért éltek, hogy megtanuljatok szeretni.
Azért szerettek, hogy megtanuljatok élni.
Az embernek nincs szüksége más ismeretre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése