Istentől jövő világosság –

"Mert Isten, aki azt mondta, hogy a sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán." (Új Károli)

"Isten egyszer régen azt mondta: „Ragyogjon fel a fény a sötétségből!” Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben is. Emiatt tudtuk felismerni és megismerni az Isten dicsőségét Jézus Krisztusban, az ő személyében és jellemében." (Egyszerű fordítás) Korinthusbeliekhez írt 2. levél 4:6

Felismerni, megismerni Jézust… nem könnyű! Vagy mégis? Egy évvel ezelőtt, mikor a Jézus életéhez kapcsolódó helyszíneken jártam, próbáltam elképzelni, hogy milyen lehetett Jézust látni az akkori embereknek. A régi városok, falvak utcáin sétálva könnyebben képzeltem el a jól ismert bibliai történeteket, ugyanakkor ott volt bennem az érzés: mindez nem díszlet, ez valós emberek, valós életének helyszíne (akkor is és most is).

Az akkor élő emberek számára Jézus éppolyan rongyos vándortanítónak tűnhetett, mint bármelyik a sok körül, akiket akkoriban láthattak. Ugyanolyan hús-vér ember volt, mint ők. Látszott rajta zsidó származása, kezein ott volt a kétkezi munkának a nyoma. Nem volt rajta semmi kirívó dolog. Egyszerű embernek tűnt.

Mégis, akkor mit láttak benne már csecsemőként a betlehemi pásztorok? Miért dicsőítette Istent Anna és Simeon? Vagy később, miért hagytak hátra mindent különböző emberek, hogy kövessenek egy idegent? Vagy miért volt békesség Istvánnak, az első keresztény vértanúnak az arcán miközben kövek repültek felé? És ma, most miért épp ezt az oldalt olvasod? Mit akarsz itt? Miért nem a pletykalapokat olvasod? Valamit megláttatod veled az Isten? Valami vágyakozást érzel arra, hogy időt tölts Istennel és magadba szállj?

Ez nem a véletlen műve. Isten elkezdett benned valamit. Előbb talán csak egy szempillantás volt, aztán tovább időztél, most pedig a legtermészetesebb dolog számodra Jézus szemlélése. Igen, ott, rajta, benne ragyog legtisztábban, legfényesebben Isten dicsősége. A személyében és jellemében maga Isten látható teljes szeretetében.

-----------------------------------

 

Isten hív

 

„Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert hűséges maradok Dávidhoz.”   Ézsaiás könyve 55:3

Nem kell a köntörfalazás, a magyarázkodás. Gyere, úgy ahogy vagy.- szól hozzád a rég hallott Ismerős, szelíd hangon. Nem kell a maszk, az álarc, a jelmez, nem kell az, ami nem te vagy. Csak gyere, én elfogadlak. 

Tudom, min mentél keresztül, hiszen ott voltam végig melletted. Ott voltam, amikor remegve hagytad el azt a bizonyos szobát, mert nem mertél tovább maradni. Ott voltam, amikor megkaptad a hírt, amire már rég számítottál. Ott voltam, amikor meghoztad azt az őrült döntést, és sarkon fordulva elviharzottál a messzeségbe. Ott voltam, amikor próbáltad letenni a poharat, de a bűntudat mardosására inkább kiürítetted. Ott voltam, amikor kimásztál az ismeretlen ágyából, és ruháidat összekapkodva siettél vissza az éjszakába. És ott voltam másnap reggel is, amikor undorodva néztél a tükörbe, és legszívesebben eldobtad volna magadtól az életedet. 

 

Igen, ott voltam, és vártam, akartam, hogy észrevegyél, de te sokáig látni sem akartál. Most, most végre megláttál, de ne félj. Nem kell többé félned, én melletted maradok. Nem fordítok neked hátat, mert én ismerlek igazán. Ismerlek, és tudom, mennyire értékes vagy. Az életemnél többet érsz nekem, és nem hagyom, hogy még egyszer elveszítselek. 

Ha ma igent mondasz, akkor minden más lesz. Te és én, együtt, örökké. Senki sem választhat el tőlem. Senki sem taszíthat téged reménytelenségbe, vissza oda, ahonnan megmentettelek. Ha igent mondasz, mától én vigyázok rád, és élhetsz boldogan, igazán boldogan velem, örökké. 

-----------------------------

Vigasztaló üzenet

 "Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek.  Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az ÚR keze minden vétkéért. Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá!" Ésaiás 40:1-4

Aki a Föld nevű bolygón él, biztosan van legalább egy vérző seb a lelkében. Van, akinek több is. Van, aki bevallja magának, van, aki tagadja. Van, akinek szomorúságot okoztak, van olyan, aki okozza a szomorúságot. A múlt sokszor kísért, a jövő félelmetes: tehát reménységre és vigasztalásra van szükségünk. Mi sokszor vagyunk nyomorúságos vigasztalók: "Majd csak lesz valahogy!", "Soha nem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna", "Fel a fejjel". Ha igazán baj van, ezek egyike sem segít.

Isten nemcsak szavakkal vigasztalja népét, hanem valóságos segítséget nyújt. A "megbocsátattak neked a bűneid" üzenetnél nincs felszabadítóbb mondat a világon. Mindezt Isten mondja, Akinek valóban van joga bűnöket megbocsátani, mert Ő Maga bűnhődött mindannyiunk bűnéért.

 

Isten, amikor azt üzeni, hogy letelt a rabságunk, akkor ez nem azt jelenti, hogy hazamehetünk a börtönből, hogy a börtön sebeivel és priusszal folytassuk az életünket - ami lehet, hogy nehezebb, mint a börtönben élni -, hanem örökre elfelejt minden bűnt és az örök öröm és boldogság kezdődik, ahol már nincs több bánat és fájdalom.

Isten már nagyon szeretné a Hozzá hűségeseknek odaajándékozni ezt a gyönyörű világot. Ehhez már csak egy dolog kell: út az érkező Királynak. Út a szívünkben Istennek, út a másik emberhez. Tegyünk el az útból minden bálványt és szokást, amelyek akadályozzák a Király érkezését! Ahol nincs, ott legyen jó, ahol rossz van, ott is teremjen jó. Ami egyenetlen és békétlen, ott legyen egyenesség és béke. Ha ez megvalósul, már itt a bűnös Földön is kis Mennyországban élhetünk, amíg várjuk az igazit.

-------------------------------------------

 

Szeretlek...

 

 „Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.”

János evangéliuma 14:21

Szeretetre vágyik minden lélek ezen a Földön. Éhezzük, szenvedünk hiányától, de a padlás már megtelt a hangzatos szavaktól. Már nem kell több „Holnap ígérem, máshogy lesz...”, sem „Annak ellenére, amit tettem, én még mindig szeretlek”. Elég volt a fedezet nélküli álom-szavakból. Elég volt a valótlan fogadkozásokból. 

 

Tettekre van szükség, mégpedig csak annyira, amennyit az a tíz parancs kér tőled. Semmi többre. Csak annyira, hogy tiszteld a másikat még akkor is, ha más a véleménye. Csak annyira, hogy ne engedj negatív különbséget tenni ember és ember, nő és férfi, fehér és fekete között. Csak annyira, hogy védd a másik életét, és elégedj meg azzal, amit te kaptál Istentől. Szeresd tettekkel azokat, akik körülötted élnek, és nézd mindig az érem mindkét oldalát, csak a jót add tovább a másikról. 

Arra az egyre van szükség, hogy végre megérezd igazán Isten szeretetét, aki mindezeket már akkor megtette, amikor te még átkoztad nevét, vagy figyelembe sem vetted jelenlétét; amikor minden rosszért Őt okoltad igazságtalanul, és olyan dolgokat adtál tovább róla, melyeknek a fele sem volt igaz. Ő már akkor gondoskodott rólad, amikor te még két kézzel hadakoztál ellene. Ha ezt egyszer végre igazán megérzed, nem lesz kérdés számodra, hogy szeresd-e a másikat. 

Isten ma reggel csak annyit kér tőled, engedd, hogy előbb ő szeressen, aztán pedig add tovább másoknak, amit tőle kaptál. Csak ennyi az egész...

--------------------------------------

A keveset is áldd meg, Jézusom
Amit én tudok Rólad, még nagyon kevés...
Terített asztalodon csak morzsa-szedegetés.
Szabad szemmel a déli napba nézés,
S titkaid erdőjében ösvénykeresés.
Amit én tudok Terólad, nagyon kevés.
Még nem hitalap...Hajszált eresztő gyökér,
Ami, ha majd megszentelt talajodba ér:
Akaratod szerint nő, lombosodik, él.
És akkor...Ha megértem, élem igédet...
Rügybe fakasztod gyermeki hitemet.
S harmatként szórod rá békességedet.
Mindezt kegyelemből...Mert szeretsz engemet.
Hajolj le hát hozzám. Nyisd ki szirmaimat,
Hogy be tudjam fogadni áldásaidat.
S ne csak kérjem. Értsem is csodáidat.
A legnagyobbat..., hogy hallod imáimat.
1972. 05. 20