Közeledik az Úr .
(Zsidókhoz
írt levél 10. fejezet 37. vers)
Amiből
a legkevesebb van – ahogy mondani szoktuk – az nem más, mint az idő. S mivel
egyre több mindent szeretnénk, s lehetőleg egyszerre és azonnal, a nap 24 órája
egyre jobban szétaprózódik.
Nem
csoda tehát, hogy a ma emberének kevesebbnek és gyorsabbnak tűnik az idő,
hiszen most azonnal kell a legjobbnak, a legszebbnek, a legokosabbnak, a leg…
lenni. Nincs idő gyereknek lenni, nincs idő játszani, nincs idő a fájdalomra,
ahogy halljuk a reklámban.
Aztán
ennek megfelelően igyekszünk mindent így alakítani, felgyorsítva mindenféle
mesterséges pótszerekkel a növények, az állatok, izmaink, sőt gyermekeink
növekedésének folyamatát. Hiszen egy pirulát bekapni egy másodperc, de a kemény
edzésmunka, a gyakorlás, lehet évek.
Ezért
aztán nem akarunk várni, sőt nincs is annál idegesítőbb, ha valaki nem veszi
figyelembe, nem követi, vagy szánt szándékkal keresztezi a mi jól
beprogramozott saját időzónánkat.
Mint
mai Igénk szerint Isten is teszi. Hiszen látszólag „késik a vőlegény” (Máté
25:5), vagy legalábbis „némelyek késedelemnek tartják” (2Pét.3:9), de mégsem
késik. A probléma abban van, hogy nem egyeztettük az óránkat Istennel.
Ahogy
az első századok hívőinek is kész menetrendje volt a Messiás eljövetelét
illetően, ezért akarták földi királlyá tenni, átugorva a szenvedő szolgáról
szóló részt, vagy kihagyni a mártíromságot ahogy mennybemenetele előtt
kérdezték: „Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?”
(Apcsel.1:6), de ugyanígy van ma is.
Sokszor
mi sem akarunk tudomást venni arról, hogy ’”mindennek rendelt ideje van” s
ahogy az Atya először is az idő teljességében küldte el a Fiút, ugyanúgy lesz
másodszor is.
Urunk
közeledését várva nekünk is szól figyelmeztető és felhatalmazó kijelentése:
„Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga
hatalmába helyheztetett. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő
reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és
Samariában és a földnek mind végső határáig.” (Apcsel.1:7-8)
„Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő,
ily munkában talál.” (Máté 24:46)
-------------------------------------------------------------------
Levél az Esthajnalcsillagról
"Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy
ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávid gyökere
és új hajtása, a fényes hajnalcsillag." Jel-22:16
Gyerekkorom egyik kedves filmje volt az E.T.,
melyben kissé fura kinézetű, de aranyos, világító ujjú földönkívüli lény lép
kapcsolatba egy család gyerekeivel. Talán ez volt az első próbálkozás a
filmtörténetben (1982), amikor a rendező – Steven Spielberg – barátságos
formában próbálta bemutatni a „marslakókat”. Előtte és azóta is félelemmel
vegyes kíváncsiság övezi a legtöbb e témával foglalkozó regényt és filmet. Ezek
a kitalált történetek azt mutatják, az emberek választ akarnak kapni arra a
kérdésre, hogy létezik-e a Föld nevű bolygón kívül is élet? Ha igen, akkor kik
azok, mit akarnak? És lehetséges-e velük a kapcsolatfelvétel?
Nos, ha eddig nem hallottatok erről, had
áruljam el nektek, hogy a Vénusz nevű bolygóról – melyet népiesen
Esthajnalcsillagnak is neveznek – mintegy 2000 éve folyamatosan érkeznek
üzenetek egy földönkívüli lénytől. A titokzatos információk dekódolására hiába
próbálkoznánk a legmodernebb technikai eszközökkel, mert csak egy igen ősi
speciális műszerrel lehetséges. Ez a műszer az emberi szív. A dekódolt üzenet
pedig az, hogy ez a földönkívüli lény 2000 éve itt járt a földön. Nem félelmet
keltő űrlény, hanem emberi formában, hogy megismerje, megértse a földi lények
életét. Együtt érzett velük, szerette őket, sőt életét is föláldozta az
emberekért. A halál azonban nem tudta fogva tartani, így föltámadt, majd
visszarepült az űrbe. Az érdekes üzenet még egy ígéretet is tartalmaz,
miszerint ez a titokzatos földönkívüli lény újból el fog jönni, hogy magához
vegye mindazokat, akik képesek dekódolni üzenetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése