Adj testet a szavaknak!

 „Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”  Máté evangéliuma 7:20-21

Szeretlek! - mondod a legnagyobb átéléssel, a legkomolyabban, de a szemetes még mindig nem vitte ki magát, a mosógép még mindig nincs beszintezve, az a bizonyos vacsora még mindig várat magára, a kedvenc süti még nem sült meg, és még mindig nem olvastál esti mesét, csak siettél a saját dolgodat végezni. A tegnap történteket még mindig nem hallgattad végig, és még mindig nem vetted a fáradtságod, hogy megértsd az elméletét a mindenségről. De te szereted. 

És mondod, hogy szereted az embereket, de arcodon egész héten a hétfői unalom ül, és nem tudtál elmorzsolni egy mosolyt sem a metrón. Inkább megfordultál, és a másik irányba mentél bevásárlás közben, csak nehogy észrevegyen, és meg kelljen állni beszélgetni. Megsértődtél a döntésén, ahelyett, hogy időt és figyelmet adtál volna neki elmondani a miérteket. 

És mondod a Mindenhatónak is, hogy szereted, fontos neked, csak épp reggel megint ima nélkül viharzottál ki az ajtón. Még mindig csak a kéréseidet soroltad el neki, és meg sem vártad a válaszát. És még mindig mindent úgy akarsz, ahogy szerinted az jó, meg sem próbálod megérteni az Ő akaratát. Még mindig minden Őt előzi meg a sorban, és bár a nevét tudod, és a kultúrádhoz hozzá tartozik a vallás, de igazán nem hatotta át mindennapjaidat a valódi hit csodája. 

Mert kimondani sokkal könnyebb. És te komolyan is gondolod, de amikor a megvalósítás dörömböl az ajtódon, annyi minden mással is kell foglalkozni, és túl rövid az a 24 óra. Csak rohansz egyik helyről a másikra, egyik feladatból a másikba csöppensz át, és közben az igazán lényeges dolgok elvesznek a tennivalók rengetegjében. 

A mai nap egy tökéletes alkalom arra, hogy megállj, és változtass ezen. Helyetted ezt senki sem tudja megtenni, neked kell dönteni és cselekedni, de van, Aki erőt ad mindehhez. Kérd Isten segítségét! Vállald fel előtte őszintén a gyengeségeidet, kudarcaidat, és kérd, hogy vezessen a változás útján! Te pedig lépj, és adj testet a kimondott szavaidnak! Ne csak mondd: Szeretlek! Hanem éld is át az igazi jelentését! Nem tudom, mi az, amin keresztül a hozzátartozóid ezt érezhetik, de Te nagyon jól tudod. Hát tedd meg! Ne tétovázz, ne próbáld a könnyebbik végét megkeresni, és meglátod, milyen jó, amikor kézzel foghatóvá válik a szereteted! 

---------------------------------------------------

Képtelenség

 „De az ÚR ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR? Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit mondanod kell   2 Mózes 4:11-12 Újfordítás

A képtelenségek korát éljük. A technikai fejlődés és az emberi bátorság, de még inkább vakmerőség, a lehetetlen határait feszegeti. Fiatalok védőfelszerelésben száguldanak le a sziklákkal borított meredeken speciális kerékpárjuk segítségével. Sportrepülőgépek szelik a levegőt úgy, hogy szárnyaik szinte súrolják a szoros falait. Ejtőernyős ugrik ki a légkör és a világűr határán. Valaki egyetlen evezőssel indul neki, hogy átszelje az óceánt. A katona, aki mindkét lábfejét elvesztette versenyt fut társaival, mert olyan eszközt használ, ami ezt lehetségessé teszi. Az ember legyőzi saját korlátait, de vajon mindenki képes rá? Távolról sem.

Honnan származik a tudás, ami a technikai eszközök megvalósításához vezet? Honnan van a bátorságunk, az ügyességünk? Valóban csak saját magunkból? Mi, vagy ki dönti el, hogy ki kap lehetőséget álmai véghezviteléhez és a másik előtt miért zárulnak be a kapuk? Hogyan tudjuk legyőzni a régebben elszenvedett kudarcot? Minden csak a belső indíttatáson múlik, vagy valami többről is szó lehet?

Mózes nagyszerű célokkal rendelkezett, csodálatos képességekre tett szert a fáraó udvarában. Jókor volt jó helyen, ahogy azt mondani szokták. Mégis hibázott és a kudarc meghátrálásra késztette. Csalódott önmagában, önbecsülése romokban hevert. Új pályát választott; megmentő helyett pásztornak állt negyven évre. Ekkor és itt érte, természetesen váratlanul, az Úr elhívása. Kifogásokat keresett, hogy kibújhasson a feladat felelőssége alól és talált is eleget, önmagában. Ezért kellett megtanulnia a lecke második felét is. Hisz az elsőt már tudta: sem tudása, sem képességei, sem lehetőségei nem tették képessé arra, hogy megvalósítsa céljait Isten vezetése nélkül. Most azt kellett megértenie, hogy hiányosságai sem képezhetnek akadályt, ha Isten vele van.

Ez a tanulság ma igaz mindannyiunknak. Az ember sok mindent elérhet, eszközeivel, képességeivel valóban a lehetetlen határait feszegetheti, de küldetését nem töltheti be Isten nélkül. Ugyanakkor a legegyszerűbb, legelesettebb ember is, aki bírjon gyengébb képességekkel, célhoz érhet, ha Istennel jár

---------------------------------------------------

Feltámadás

Egyszer egy temetésen voltam. A fiatalember alig múlt 28 éves, amikor meghalt. A pap a ravatalozóban többek között azt mondta:

Ne szomorkodjatok! A mi kedves barátunk már az Úrnál van és a mennyei karokban énekel.

Aztán a sírnál:

Most engedjük le ide a sírba a mi kedves testvérünket. Itt fogja meghallani majd az utolsó trombitaszót, és feltámad, amikor Jézus eljön

Végül, amikor már a koszorúk is a helyükre kerültek, megállt a sírnál, és azt mondta:

Ma este hatkor engesztelő szent mise lesz a mi barátunk lelki üdvéért.

Akkor még egészen fiatal voltam, és elgondolkodtam: Hol van akkor most ez a fiú? Az Úrnál? Vagy a sírban várja a feltámadást? Vagy valahol egy közbülső állapotban, ahonnan ima által megszabadulhat?

A Szentírás világosan tanít minket ebben a kérdésben is. A mi szeretett hozzátartozónk, aki elment – akármilyen jó volt itt a földön, akármilyen szent életet élt, nincs a mennyben. És akármilyen gonosz volt is, nincs a pokolban. ALSZIK.                                      Mély, álomnélküli alvással alszik a feltámadásig.

János evangéliumában ezt olvashatjuk: 

„Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az Ő hangját, és kijönnek. Akik a jót cselekedték, feltámadnak az életre, akik pedig a gonoszt művelték, feltámadnak az ítéletre.” Ján  (5:28-29.)

Isten a szeretet Istene. Nem gyönyörködne abban, ha valaki vég nélkül gyötrődik bűnei miatt a pokolban, de az sem okozna örömöt neki, ha a hozzátartozónk, aki meghalt, látná azt a sok rosszat, ami itt a földön folyik. Vagy látná a férjét/feleségét/gyermekét, akit itt hagyott, szenvedni – és nem avatkozhat be, nem segíthet neki. Vajon számára öröm lenne a mennyei karokban énekelni, közben mindezt látni?

Aki meghalt, alszik, mondta Jézus. És az utolsó trombitaszóra feltámad. A Szentírás sehol nem mond ellent önmagának, mindenütt ezt olvashatjuk.

„Nem akarom továbbá testvéreim, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, ugyanúgy Isten Jézus által, vele együtt előhozza azokat, akik elaludtak. Mert ezt mondjuk nektek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr fog leszállni a mennyből riadóval, főangyal szózatával és Isten harsonájával, és feltámadnak először azok, akik Krisztusban meghaltak, azután mi, akik élünk, akik megmaradtunk, velük együtt elragadtatunk a felhőkben az Úrral való találkozásra a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Azért hát vigasztaljátok egymást ezekkel a beszédekkel.” 1Thess 4:13-18.

Milyen jó, hogy van reménységünk! Hogy lesz feltámadás! Hogy találkozhatunk szeretteinkkel! Vigasztaljon minket ez a tudat. Hamarosan Jön Jézus, és akkor találkozhatunk velük!

---------------------------------------

 

 

 

A végtelen Isten ismerete .

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.” János apostol 1. levele 3:2

 Volt egyszer valahol Amerika belsejében egy kicsiny indián falu, amely egy hegyek által körülhatárolt barátságos tavacska mellett épült. A falu lakói jól ismerték az otthont adó környéket, de senki sem tudta, hogy mi van a nagy hegyeken túl. Egyszer aztán arra vetődött egy sápadtarcú, aki összebarátkozott a közösséggel, különösen a törzsfőnök fiával. A fehér ember sokat mesélt az indiánoknak arról a világról, amely a hegyeken túl van. A hallgatóságot az nyűgözte le leginkább, amikor a vendég egy olyan nagy vízről beszélt, aminek nem látni a másik oldalát. A főnök fia elhatározta, hogy elmegy a sápadtarcúval, hogy megnézze ezt a különös „tavat”. Így hát ketten indultak el. Hosszú heteken át gyalogoltak, hatalmas hegyeket hagytak maguk mögött, míg végül megpillantották az óceánt. Az indiánt lenyűgözte a látvány, és megállapította, hogy ez a „tó” sokkal szebb, mint amit a sápadtarcú mesélt a faluban. Majd lerohant a partra, és kezdte megtölteni kulacsát az óceán vizével.

– Ne tedd barátom! – szól a sápadtarcú. – A tenger vize erősen sós, ihatatlan víz.

– Nem meginni akarom – válaszolt az indián –, hanem hazavinni, hogy megmutassam a falum lakosainak, milyen az a nagy víz.

Épp így vagyunk mi is Istennel. A bibliai próféták megtöltötték ugyan kulacsukat Isten óceánjánál, de mi már csak annyit látunk belőle, amennyit a mi falunkba elhoztak. Korlátolt emberi gondolkodásunk megakadályozza, hogy a maga végtelen teljességében fölfogjuk, ki is a Mindenható. János apostolnak azonban – aki valószínűleg tisztában volt Isten-ismeretünk korlátaival – volt egy reménysége: ha majd Jézus ígéretét beváltva visszajön, hogy üdvözítse a barátait, akkor majd színről színre találkozhatunk Istennel, és „megláthatjuk őt olyannak, amilyen valójában”.

Korlátolt ismereteim alapján is elmondhatom, hogy nagyszerű Istenünk van. Alig várom már, hogy „valójában” megismerjem őt. Biztos vagyok benne, hogy minden képzeletemet fölül fogja múlni. 

------------------------------------

Örüljön apád és anyád, vigadjon, aki szült téged! (Példabeszédek 23:25)

Egy gyermek tetteinek, magatartásának, viselkedésének mindig vannak következményei. Akkor is, ha felnőtt emberről van már szó. Hiszen amíg él valamelyik szülő, addig a felnőtt ember számtalan életbeli szerepe között ott van a gyermeki szerep is. Sok aggódás, nyugtalanság, vívódás, boldogság és öröm van a szülői szívben attól függően, hogy a gyermeknek, gyermekeknek hogy alakul az élete. Csak jobb sorsod legyen, mint nekem volt apád mellett – mondta egyszer egy édesanya a lányának. Örült is, amíg kívánsága teljesült, de az élet nem fenékig tejfel, a kezdeti örömök után lányának is sok nehézséget kellett átélnie férje mellett, ami viszont fájdalommal töltötte el az édesanyát. Tanulság? Miközben a magunk boldogságát keressük, mások életét is nagyban befolyásolhatjuk. Az Úrban való élet azonban az örömszerzés forrása is egyben.

A nap gondolata:

A szeretet annyit jelent, hogy nem vagyok egyedül; az egyik kezemet az Úristen fogja, a másikkal én fogom embertársaim kezét. (Sík Sándor)

---------------------------------------------------------

Hatalmas Isten a Szabadító

Csel 4:12  és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk."

Az alázatnak és az ÚR félelmének jutalma gazdagság, dicsőség és élet. (Példabeszédek 22:4)

Talán a népmesék miatt, de az ember azt gondolja, hogy a gonosz, a negatív szereplő elnyeri méltó büntetését, míg a jó méltó jutalmát. De az ige azt mondja, hogy nem elég emberileg nézve jónak lenni. Nem azért jár jutalom, dicsőség és élet, mert a környezetünk szemében jónak mondanak minket. Ennél több kell, kell az, hogy Istent féljük, vagyis, hogy legyen hitünk. Hogy tudjuk magunkat megalázni előtte, meghajolni akarata előtt, és ha ez megvan, akkor miénk lesz az a dicsőség és az az élet, amely örök. Nem mulandó, nem mások megítélésétől, kedvétől függő, hanem olyan, amit csak az Isten adhat, és kínál is mindannyiunknak. (Forró Éva)

A nap gondolata:

Az ember arra rendeltetett, hogy élje az életét, ne pedig készülgessen rá. (Boris Pasternak)