A legnagyobb  szeretet.- Olson

„Mi tehát azért szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket” (1Jn 4,19).

Egy kislány egyszer megkérdezte az édesapját:

„Papa, kit szeretsz jobban, engem, vagy a bátyámat?”

Az apa bölcsen elmagyarázta, hogy minden

gyermekét egyformán szereti, de a szeretetét néha különböző módon fejezi ki.

Kicsit később a kislány egy újabb kérdést tett fel: „Papa, kit szeretsz a legjobban, az

Úr Jézust, vagy engem?”

Az apa elmagyarázta kislányának, hogy az Úr Jézust szereti a legjobban, mert az Ő

szeretete nélkül képtelen lenne a gyermekeit úgy szeretni, ahogyan azt teszi.

Milyen nagyszerű kifejezése ez a szülői szeretetnek! Ennek az apának a válasza

megegyezik egy másik apaként tisztelt ember szavaival, aki egyszer egy keresztyén

csoportnak azt írta, hogy gyermekeinek tekinti őket (1Jn 2,1). János apostol emlékezteti

olvasóit: „Mi tehát azért szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket” (1Jn 4, 19).

János, aki Isten tulajdonának tekintette önmagát, Isten atyai szeretetét hangsúlyozta,

amikor ezt írta: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten

gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk.” „Abból ismerjük a szeretetet,

hogy Ő az életet adta értünk” (1Jn 3,1.16).

Jegyezzük meg, hogy nem csupán azt írta, hogy Isten szeret bennünket, hanem oly

nagyon szeret, hogy az életet adta értünk.

Ezért irántunk érzett szeretete ösztönözhet bennünket arra, hogy nagy dolgokat tegyünk

érte és másokért.

A szülők úgy szeretik gyermekeiket, hogy bármit megtennének értük. János apostol

szerint az Atya szeretete a miénk lett, amelyet másoknak ajándékozhatunk.

Te kit szeretsz a legjobban?

-------------------------------------------- 

SZERESS, AMÍG SZERETNI TUDSZ,-  Novák László

Szeress, amíg szeretni tudsz, Amíg szíved érzőn dobog,

Mert ha már a tüze kihűl, Ha benne a láng ellobog, –

Ami ezt a veszteséget Felülmúlná, nincs olyan kár:

koldusnál is koldusabb vagy, Hogyha nem tudsz szeretni már.

Szeress, amíg van alkalmad éreztetni szereteted.

Jöhet idő, amikor már Tennéd ezt, de nem teheted.

Fordulhat a sorsod balra,S arra leszel utalva majd,

Hogy a mások szeretete enyhítse a gondot, a bajt.

Szeress, amíg szeretni tudsz! Olyan rövid az életed:

gyűlölettel, rút önzéssel Szépségeit tönkre ne tedd!

Szeress, amíg szíved dobog, Szeress, amíg ajkad lehel:

 Úgy visz Jézus a szeretet Országába, a mennybe fel.

               --------------------------------------------

 

MIRE VAN SZÜKSÉGE JÉZUS TANÍTVÁNYÁNAK?     Túrmezei Erzsébet -

Tiszta szemre, úgy nézni és úgy látni, Ahogyan Isten látja a világot.

Benne már az új teremtést csodálni, Mit igéjével elrejtetten alkot.

Nyitott szívre: szeretni, átölelni Világunk, mint Isten öleli át…

Mint Ő, mást elfogadni, felemelni… Megbocsátani, mint Ő megbocsát.

Mesterükre! Egyedül Ő adhatja a nyitott szemet, szívet,

alázatot, erőt a szolgálatra…s gyümölcsöt teremni csak így lehet.

               --------------------------------------------

A SZERETET DICSÉRETE.  - Imre Albert

Áttör homályon, gáton. Nem akad el a kis hibákon.

Csak csodálkozik égre, földre, rászolgál mindig örömödre.

Hidat ver a szakadék fölé… Nyugodtan megy a halál elé.

Javait osztja, mint akarja, sose jut emiatt zavarba.

Nem szedi bőszen áldozatát, de áldozatként adja magát.

S ha minden elvész, ő élni fog, létében van meg ehhez a jog.

Mindent, mi gonosz itt, elfedez… Hajolj meg előtte s meg ne vesd!

Ne próbáld oltani, nem lehet… Érted ég – értsd meg – a szeretet!

Érted ég! Lángol! S hogy melegít! Ölbe vesz, dajkál és felsegít,

A menny felé visz, mást nem tehet, Mert maga Isten a szeretet!

----------------------------------------- 

A MÁSODIK MÉRFÖLD ,- Füle Lajos

 “Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre”. Máté 5: 41

A második mérföld viszi Előbbre a világot.

A második mérföld előtt mégis habozva állok.

Hiszen az első is nehéz, csupán magamra nézek…

Lásd: ennyi csak látóköröm Uram, Te bizton érted,

hogy most a mák és tegnapok mennyit szememre vetnek!

Megjáratlan mérföldjeit bocsásd meg gyermekednek!

----------------------------------------------- 

AMÍG IDŐNK VAN!    

Szállnak az évek, elszáll életünk.

Ősz lett, pedig tegnap üde tavasz volt.

Sürget a kiáltás, mit nem feledhetünk:

Ameddig még időnk van, tegyünk jót!

Fáradhatatlanul vessük a jó magot:

Szeretet tettét és szerető szót!

Amit elvetettél, egykor arathatod.

Ameddig időnk van, tegyünk jót!

 ------------------------------------------

 

 

 

TANÁCS.  -    Gyulai Pál

Kiket szeretsz, s akik szeretnek, Ha bántanak, ha megsebeznek,

Ne haragudj rájuk sokáig! De öntsd ki szíved s ha letörléd

A fájdalom kicsordult könnyét Bocsáss meg! Hidd, enyhedre válik!

Oh egymást hányszor félreértjük, Szeretteinket hányszor sértjük,

Bár szívünk éppen nem akarja. Mi is talán vérzünk a sebben,

Nekünk is fáj még élesebben, De büszkeségünk be nem vallja.

Ne légy hát büszke, légy őszinte, Híved legott azzá lesz szinte.

Oszlik gyanú, megenyhül bánat! Oly váratlan jöhet halálunk

S ha egymástól haraggal válunk, A sírnál késő a bocsánat.

------------------------------------------------------  

MOSTOHA ŐSZ  ,- Bodás János.

Esők, árvizek. . . Mostoha idő! Tombol, pusztít, rothaszt az elemi erő. . .

Repednek a szőlőszemek, fuldoklik az út, répa, tengeri.

Végveszélyben a takarmány, a bor, a húst, sonkát, a zsírt a víz nyeli.

– Isten csapása -, mondják és szívünk csalódással, szánk panasszal teli.

Pedig ez is kell!. . . Ilyenkor derül ki, mi eddig rejtve volt, s bennünk mi szép:

hogy rohan egymásnak segíteni  új közösségben az új arcú nép!   

---------------------------------------------------------

^{Mert pusztításon töpreng a szívük, és bántó, amit beszél az ajkuk. (Pél- 24:2)}

A szív ugye a test motorja, de nem csak fizikailag, hanem lelkileg is. Ezt igazából még tudósok sem tudják megmagyarázni, hogy miért, de valahogy az érzéseinket mindig a szívünkhöz kötjük. Mi történik bennünk, a bensőnkben, mit érzünk, fáj-e valami, vagy éppen örülünk, azt a szívünk működéséhez kapcsoljuk. És éppen ezért nem mindegy mi van a szívünkben. Azt olvashatjuk a Bibliában, hogy amivel telítve van a szív, azt szólja a száj, és ugyanezt mondja ez az igevers is. Ha a szívünkben gonosz érzések vannak, ha Isten- és emberellenesek, akkor hogyan szólhatna szépen a száj?! Hogyan mondhatok kedveseket, szépeket, vidámítókat, ha a szívemben álnokság, gonoszság, irigység, harag, bosszúállás van?! Azt olvastam valahol, hogy a gondolataink határozzák meg érzéseinket. A reménytelen, hitetlen, aggódó gondolatok milyen érzéseket váltanak ki bennünk? Félelmet, rettegést, és a sok ilyen jellegű gondolkodás elkeseredetté, kishitűvé, tesz bennünket, míg eljutunk oda, mint a viccben a nyuszika, aki kölcsön akarja kérni a medve fűnyíróját, és mire odaér, magában eldönti, hogy a medve úgy sem fogja neki odaadni különböző indokok miatt. Majd amikor becsenget, csak annyit mond: Tudod mit medve, edd meg a fűnyíródat! Vigyázzunk arra, hogy gondolatink milyen irányban keringenek. Vigyázzunk tehát, mert a szívünk gondolatairól tesz bizonyságot a száj.

A bölcs férfi erős, és a tudós ember nagy erejű. (Példabeszédek 24:5)

fizikálisan jó állapotban lévők kapnák a legtöbb szavazatot. Könnyen lehet, hogy jó kötésű, kigyúrt, kottás férfi (vagy nő) jelenne meg a legtöbb ember lelki szemei előtt. Egyértelmű, hogy a fentebb jellemzett emberek is az erős kategóriába tartoznak. Azonban Igénk másfajta erőre helyezi a hangsúlyt. A tudás erejére. Ismerjük a mondást: a tudás hatalom. A megszerzett és a gyakorlati életben használható ismeret nagy erőt jelent. Ezt ugyanis nem vehetik el senkitől. A tudatlanság egészen biztosan nem dicsőíti Istent, tehát legyen fontos nekünk, hívő embereknek is, hogy gyarapodjunk az ismeretben, ám vigyázzunk, hogy az ne tegyen felfuvalkodottá bennünket...

A nap gondolata:

Mennél bölcsebb és jobb az ember, annál több jót vesz észre az emberekben. (Pascal)

----------------------------------------

A bölcs férfi erős, és a tudós ember nagy erejű. (Példabeszédek 24:5)

Amíg az ember diákként az iskola padjait koptatja, keveset gondol arra, hogy milyen jó az ismeretben való gyarapodás. Teológusként szinte minden nap megjelentem a debreceni Kollégium Nagykönyvtárában (mielőtt önfényezés lenne ebből a mondatból, leírom, hogy többnyire újságot olvasni mentem) és nagyon meglepődtem, amikor találkoztam olyanokkal, akikről tudtam, hogy már végeztek iskolai tanulmányaikkal, zsebükben volt a lelkészi diploma és mégis visszajártak a Nagykönyvtárba. Egyiküket meg is kérdeztem, hogy mi járatban itt ilyen gyakran, és az volt a válasza, hogy ez az igazi, amikor önszántadból tanulsz és növekedni akarsz az ismeretben. Már nem emlékszem, hogy akkor mit gondoltam és mondtam, de most azt írhatom, hogy jó lenne, ha ennek örömére és ízére sok felnőtt ráérezne!
A nap gondolata:
Inkább elhasználódni, mint berozsdásodni. (Diderot)

------------------------------------