Az Ige emberré lett

1Az Ige már a világ kezdete előtt létezett: Istennel együtt volt, és Isten volt az Ige.2A világ kezdete előtt az Ige együtt volt Istennel.3Minden az Ige által lett, nélküle semmi nem jött létre.4Benne volt az élet, és ez az élet volt az emberek világossága.5A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség soha nem tudta legyőzni a világosságot.

6Volt egy ember, akit Isten küldött. Jánosnak hívták.7Azért jött, hogy tanúskodjon a világosságról, hogy mindenki, aki hallja, higgyen.8Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy a világosságról beszéljen mindenkinek.9Az igazi világosság már készen volt arra, hogy megjelenjen, és világosságot adjon minden embernek.

10Az Ige már a világon volt, és bár ez a világ általa lett, az emberek mégsem ismerték fel őt.11A saját világába jött, de a saját népe mégsem fogadta be.12De mindazoknak, akik őt befogadták, felhatalmazást adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek. Ezek azok az emberek, akik hittek benne.13Ők nem úgy születtek, ahogyan a gyerekek szoktak születni: nem testi vágyból, és nem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.

14Az Ige emberré lett, és közöttünk élt. Láttuk a dicsőségét, amely az Atya egyetlen Fiának dicsősége. Az Ige telve volt kegyelemmel és igazsággal.15János róla tanúskodott, amikor hirdette: „Ő az, akiről előre megmondtam, hogy el fog jönni. Ő az, aki ugyan később érkezik, mint én, mégis nagyobb nálam, mert már előttem létezett.”

16Az Ige telve volt kegyelemmel és igazsággal, és ebből a teljességből kaptunk mindannyian sok-sok áldást, kegyelmet és ajándékot.17A Törvényt Mózesen keresztül kaptuk, de a kegyelem és az igazság Jézus Krisztuson keresztül érkezett hozzánk.18Istent soha senki nem látta. Az egyetlen Fiú mutatta meg, és ismertette meg velünk, milyen az Isten. Ő maga Isten, és nagyon közel van az Atyához.

 

János Jézusról tanúskodik

19A jeruzsálemi zsidó vezetők papokat és lévitákat küldtek Jánoshoz, hogy kérdezzék meg tőle: „Ki vagy te?”

20János őszintén megmondta az igazat: „Nem én vagyok a Krisztus!”

21Ekkor megkérdezték tőle: „Hát akkor ki vagy, talán Illés?”

„Nem az vagyok” — mondta János.

„Akkor talán te vagy a próféta?”

De János így felelt: „Nem, az sem vagyok.”

22Ekkor ezt kérdezték tőle: „Hát akkor ki vagy? Mondd meg, hogy válaszolhassunk azoknak, akik küldtek minket! Mit mondasz magadról?”

23János Ézsaiás próféta szavaival válaszolt:

„Annak a hangja vagyok, aki a pusztában kiált,

s aki ezt mondja:

»Készítsetek egyenes utat az Úrnak!«” Ézs 40:3

24Ezek a küldöttek a farizeusok csoportjához tartoztak.25Tovább kérdezgették Jánost: „Ha nem vagy sem a Krisztus, sem Illés, sem pedig a próféta, akkor miért meríted be az embereket?”

26János erre így válaszolt: „Igaz, én bemerítem az embereket a vízbe, de van közöttetek valaki, akit nem ismertek.27Ő az, aki később fog megérkezni, mint én. De még arra sem vagyok méltó, hogy a saruját levegyem a lábáról.”

28Mindezek Betániában, a Jordán folyón túl történtek, ahol János bemerítette az embereket.

29Másnap János meglátta Jézust, amint feléje közeledett, és ezt mondta: „Nézzétek, ő az! Ő Isten Báránya, aki elveszi az egész világ összes bűneit!30Ő az, akiről azt mondtam, hogy később fog megérkezni, mint én, mégis nagyobb nálam, mert már előttem is létezett.31Én nem ismertem őt. Azért jöttem, hogy vízbe merítsem az embereket, és így Izráel megismerhesse őt.”

32-33Ezután János így tanúskodott: „Láttam a Szent Szellemet, amint leszállt a Mennyből, mint egy galamb, és megnyugodott őrajta. Én magam nem ismertem őt, de aki elküldött, hogy vízbe merítsem az embereket, azt mondta nekem: »Látni fogod, hogy a Szent Szellem leszáll, és megnyugszik egy férfin. Ő az, aki majd Szent Szellembe merít be.«34Én pedig láttam, amint ez beteljesedett: a Szent Szellem leszállt a Mennyből. Olyan volt, mint egy galamb. Őrá szállt le, és megnyugodott rajta, ezért tanúsítom, hogy ő az Isten Fia.”

 

Jézus első tanítványai

35A következő napon is ott volt János két tanítványával.36Amikor látta, hogy arra jön Jézus, ezt mondta: „Nézzétek! Ő az Isten Báránya!”

37Amikor ezt a két tanítvány meghallotta, Jézus után indultak.38Jézus megfordult, látta, hogy követik, és megkérdezte tőlük: „Mit akartok?”

Ők ezt kérdezték: „Rabbi, azaz Mester, hol laksz?”

39„Gyertek velem, és meglátjátok!” — válaszolta Jézus. Ők vele is mentek, megnézték, hol lakik, és aznap nála maradtak. Körülbelül délután négy óra volt akkor.

40Ez a két tanítvány hallotta, amit János Jézusról mondott, és követték Jézust. Az egyik András volt, Simon Péter testvére.41András azonnal megkereste testvérét, Simont, és ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagyis a Krisztust!”

42Azután András odavezette Simon Pétert Jézushoz, aki ránézett, és ezt mondta: „Te Simon vagy, Jóna fia. Kéfás lesz a neved.” Ez azt jeleni: Kőszikla.

43Másnap Jézus el akart menni Galileába. Ekkor találkozott Fülöppel, és megszólította: „Csatlakozz hozzám, és kövess engem!”44Fülöp Bétsaidából, András és Péter városából való volt.45Később Fülöp találkozott Nátánaéllel, és elújságolta neki: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a Törvényben, és akiről a próféták is írtak! Jézus a neve, József fia, és Názáretből való.”

46Nátánaél így válaszolt: „Ugyan, mi jó jöhet Názáretből?”

„Gyere, és nézd meg magad!” — válaszolt Fülöp.

47Amikor Jézus látta, hogy Nátánaél közeledik feléje, azt mondta róla: „Nézzétek, itt jön egy férfi, aki igazán Izráel népéhez tartozik, és akiben nincs semmi hamisság!”

48Nátánaél csodálkozva kérdezte: „Honnan ismersz engem?”

Jézus ezt válaszolta: „Láttalak téged a fügefa alatt, mielőtt Fülöp idehívott.”

49Ekkor Nátánaél ezt mondta: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel Királya!”

50Jézus így felelt: „Azért hiszel, mert azt mondtam, hogy láttalak a fügefa alatt? Ennél nagyobb dolgokat is látsz majd.”51És így folytatta: „Igazán mondom nektek: meglátjátok majd a megnyílt Mennyet, és Isten angyalait, amint fel- és leszállnak az Emberfiára.”

---------------------------------------------------------------

 

Gyönyörű vagy, Jézus!

Csöndben sétálunk a galileai Netofa-völgy felett éberen őrködő hegy tetején. Nehéz igazából leírni mit is érez az ember, amikor körbenéz erről a magaslatról egy ilyen tiszta, csodálatosan ragyogó napon. Keleten, a távolban a nagy tenger (Földközi-tenger – a szerk.) vize veri vissza a nap millió sugarát, amelyek így csillogó üvegtengerré változtatják a gigantikus kékséget. (Nehéz lerázni magamról a gondolatot, hogy párezer kilométerrel odébb, éppen ezen az üvegtengeren, talán ezekben a percekben is százak hánykolódnak a hullámok között, akik mennek, menekülnek, de be nem fogadtatnak, kivettetnek, visszaküldetnek vagy meghalnak út közben. Nem, most nem erre akarok gondolni, nem erről akarok írni – így ez megmarad zárójeles gondolatnak.) Előttünk a Galileai-tenger bukkan elő a hegyek közül, mint valami félénk lány, aki szégyelli teljesen felfedni magát a bámészkodó utazók előtt. Alattunk pedig a völgyben tarka szántóföldek heverésznek, hol zöldben, hol pedig száraz, halovány sárgában.

Lassú léptekkel érkezünk el az aprócska kőkápolnához, amit a múlt században vájt bele a földbe egy holland és egy amerikai szerzetes. Ma nyolc nővér és egy szerzetes lelki házaként szolgál. És kínálja magát névtelen vendégeknek, barangoló utazóknak, fáradt lelkeknek, hogy betérve találkozzanak azzal, Aki kétezer évvel ezelőtt épp ezeket a dombokat járva kínálta saját magát élő vízként és megelégítő kenyérként.

Kacskaringós lépcsőfokok vezetnek le a föld belsejébe. Ahogy leérünk, csupasz falak fogadnak minket. Csak a feszület áll a teremben a függő, megtörött testtel, s két másik ikonosztáz, amelyek búsan, de mégis valamiféle derűt sugározva bámulnak a szembeülőkre. Vannak helyek, amelyek bármiféle figyelmeztetés nélkül is csendet parancsolnak maguknak. Ez is egy ilyen hely. Megszólal a harang. Lassú, csoszogó léptekkel tér be az első idős, meggörnyedt, ázsiai nővér. Ránk néz és mosolyog. Aztán pedig az oltár felé fordul, majd határozott mozdulattal veti magát le a földre, felállva pedig odamegy a képhez, s enyhe csókot nyom a Krisztus jobb vállára. „Nem a képet csókoljuk, nem a képet tiszteljük, hanem akit ábrázol” – mondta egyszer nekünk egy megtört testű görögkatolikus pap a betegágyán fekve. Így jöttek sorba a fehércsuklyás melkita nővérek, ugyanazon komoly és szent derűvel, mély alázattal meghajolva.

• 

Aztán elkezdődött. Egyre csak folyt a néhol francia, néhol héber vagy arab nyelvű dallam, amely betöltötte nemcsak a helyiséget, de a szíveket, s hiszem, a mennyet is. Ráncos, munkától és szolgálattól meggörbült ujjaikkal ragaszkodva szorongatták hol a Bibliájukat, hol pedig a keresztet a füzér végén. Mint valami pislákoló mécsesek, úgy billegtek a dicsőítés közben. S arcukon nem szűnt meg a mosoly, amely valódi volt. Valódi. Nem az az álszent vallásos szájrándítás, amelyet oly sokszor láttam már megkeményedett arcbarázdák közé bekényszerítve. Nem is az a hamis lélektől átjárt, hangos dobszó közepette kiköpött őrjöngő nevetés, amely sokkal inkább szólt a hangulatnak, mint Krisztusnak magának. Olyanoknak láttam ezeket az asszonyokat talpig fehérben, mint az angyalokat a mennyben. Egy-egy ponton pedig felálltak helyükről, és egyesével rohantak, hogy megcsókolják a fán függő Vőlegényüket. Azt a megtört, véres, töviskoronás testet, amelyben semmi gyönyörködtető nincs, amelyen semmi szépet nem lelni… Ebben a pillanatban nekem is gyönyörűnek látszottál, Krisztus!

Ó, mennyire más lenne az életed, TeSóm, ha így látnád Őt! Ilyen szépnek. Ilyen gyönyörűnek. Ilyen mindennél drágább és becsesebb és felülmúlhatatlanabb drágaságnak. Nem kérdeznéd, hogy bűn-e ez vagy bűn-e az, mert minden kár és szemét lenne, amit Nélküle teszel. Nem kérdeznéd, hogy szabad-e ezt vagy szabad-e azt, mert mielőtt feltennéd a kérdést, már látnád a szabadságot, amit megvásárolt az Ő vérével. Nem futnál ezer meg ezer földi kacat után, mert éreznéd, látnád és ízlelnéd, hogy Ő minden, amit csak el tudsz képzelni. Másképpen fogadnád a betegséget, édesen szúrna a tövis, barátként várnád az utolsó percet, örömmel fogadnád az ostorcsapást, Vele megelégednél, mikor korog a gyomrod. Ó, mennyivel más lenne minden…„Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban.” (Zsolt 73.25) Homoki Gyula

-----------------------------------------------

 

 

 

 

 

1958 . VI. hó. 1. du. 95-é. 

Lelkem kíván Téged, Megváltó Jézusom,

Véd- pajzsom, a Neved, Véred boldogságom!

Refrén:

Csak Téged, csakis Téged, Jézus, csakis Téged,

Csak Téged kíván lelkem, Uram, Téged!

2. Lelkem kíván Téged, Ó, Jézus, segíts meg,

Hogy mindhalálomig Híven kövesselek! Refr.

3. Lelkem kíván Téged, Örömben, bánatban,

Te adhatsz csak erőt, Ha már elfáradtam. Refr.

4. Lelkem kíván Téged, Te légy a vezérem,

Várom ígéreted, Ó, töltsd be egészen! Refr.

5. Lelkem kíván Téged, Ó, Isten szent Fia,

Mert Véled enyém lesz Az égi korona!

 

Zsidó. 3: 1-6-v.olv.    Vigh afi.

Zsid--3--1—6—“Azért, szent testvérek, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra, aki hű volt ahhoz, aki őt annak rendelte, ahogyan Mózes is Isten egész házában. Ő azonban Mózesnél nagyobb dicsőségre méltó, amennyiben a ház építőjének nagyobb a tisztessége, mint a háznak.

Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az.

Mózes is hű volt ugyan Isten egész házában mint szolga, bizonyságául annak, amit hirdetnie kellett, Krisztus azonban mint Fiú áll a maga háza felett, akinek a háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekvését mindvégig erősen megtartjuk”

 

Az Isten Gy-te.  Fuss ki én népem Babilonból. Ist,- háza egy lelki ház. Mi vagyunk a Kr,- háza . Ist,- anyaszentegyháza nem csak láthatatlan, hanem  A Gy-t- testben látható is.

Maga Jé,- Kr,- vette föl a tagokat ,és építi velük anyaszentegyházát.

Sokféle Gy- van .A különböző Gy-tek összessége alkotja Isten-anyaszentegyházát. / a Szellemit, a láthatatlant./  Tanítják, de sajnos nem így van egészen. Mivel nem minden közösség tartozik bele a láthatatlan .Szellemi Istennek anyaszentegyházába.

Nem képezheti minden egyes közösség, Gyülekezet,mert nem minden egyes tanítja azt mit Jé,- Kr,- tanított! Ist,- valamennyi mozgalomból akarja kihívni az egyes lelkeket .

Nem egy Gy-  van csak , mely Ist,- teljes igazságát hirdi. . Vannak egyes Gy-tek, egy igazságot tanítanak, de nem a Jé,- Kr,_ által hirdetett „ IGAZSÁGOT !”

Hirdetni kell az igazságot! Nem lehet kihagyni  belőle, de hozzá adni sem lehet.

Ján. Jel.k, 21.rész!

A teljes írás Istentől ihletett  Tim. I,. 3:15.v.olv. és az hasznos a tanításra . Apcsel. 20:28.v.olv. Kor. I. 1.v.olv. Az elhívott szentek képezik az Ist,- egyházát.

 Szent ház az a Gy,- Pét. I. 2:5.v.olv. Zsid. 10: 21,,v . olv. Kor.I. 3:9.v.olv. Kor.I. 3:16.v.olv. Ef. 2:21.v.olv. Ez a TEMPLOM – Kr,- Jé,- teste. Az Úr Jé,-. Megígérte , hogy velünk marad a világ végéig.  Zsid. 12: Zsolt 87: Ef. 1:22.v.olv. Kol.1:18. Ist építi A Gy-tet . Zsolt. 33: 14.v.olv. Sionban  ,a MENNYBEN ,nem  lakhatnak bűnösök, csak tiszták.

Zsol, k- v - . És. 52: 1.v.olv. Ez. 34: 11.v.olv. Ist,-  akarta, hogy az Ő gyermekei egy egyházban gyűljenek össze.  Az Úr országáról beszél, és a Gy,-zet  egy , vannak akik úgy gondolják, Ist,- or - ga  ,Ist,- anyaszentegyháza, ez nem egy .

Ragadjuk meg ezt a gondolatot. Ist,- országában benne vannak néha bűnösök is.

/ vallják sokan , de hát ez nem igaz ! /

Vannak akik egy – egy Gy- t nek  tagjai, de Ist,- Gy-- nek nem gyermekei.

Mi a Gy-t az anyaszentegyház

Sokan kiszedik a halakat a tengerből. Ki szedik a jókat, és a többit vissza dobják.

Ist,- országban bűnös nincs !

Egy ének úgy szól .  ,..” Bűn nem mehet be oda…”

Lehet – e bűn az Istennek  Gyülekezetében ? Bűn be nem megy !

Ján.Jel.k. „ bűn nem mehet be oda ,kívül maradnak,,,stb…stb…!”

Hasonló a szántó földhöz. A búza közé elveti az ellenség a konkolyt is.

Vannak Ist,- nek Gyermekei minden felekezetben azonban . Kr,- egyháza , Ist,- akarata, hogy kifusson az Ő népe Babilonból! És. 48 : 20.v.olv. Jn.Jel. 18: 4.v.olv. Kor.II. 6: 14 -18.v.olv.

Mi az  ártalma ? Babilonban megkötözés van : Zsolt. 139. Hogy lehet tanítani Ist,- anyaszentegyházától nem lehet elfordulni És. 35: 210.v.olv. Jn.Jel. 14: 8.v.olv.

Ján,Jel, 18: 2.v. Összegyűjtik a konkoly , és kivetik a külső sötétségre.

Minden emberi  felekezet, amely több kapcsolatban áll ,a földivel az anyagival. a testel, a fizikálissal, az nem tud beleilleszkedni a mennyeibe, a Szellemibe. a láthatatlanba.

Ján .Jel. 16: 13.v.olv. Babilon, 3- részből áll .  A sárkány ,a fenevad, és a hamispróféta.

A sárkány = Róma : A Fenevad = Catolicizmus : A Hamispróféta = Protestantizmus.

Nem tartják egymást semminek sem  . Ján.Jel. 17:5.v.olv. 2000  -- év telt el Kr,- óta, hirdettetik a Kr,- neve. A keresztyéneknek példája sajnos Babilon, a parázna nő .

Szép volt Ist,- Gy- te 40- évig. Lépcsőfokról lépcsőfokra romlott. Új lett Babilon sorsa. Minden emberi egyház le omlik. Odaát nincs külön nyáj !

Csak egy nyáj ,akiket a Bárány drága vére mosott meg ! Mi lesz a Babiloni foglyokkal ?

Ha valaki fát épít, vagy pozdorját, megég az elég teljesen. És cask ő MARAD MEG. De aki az ezüstből ,aranyból építi ,akkor megmarad a munkája.

Megmarad ,mint tűzből kiragadt üszök. Boldog , aki aranyat , ezüstöt épít.

Mi lesz a prófétákkal ? Nagy lesz a felelősségük azoknak akik hamisan hirdették az Igét.

Akik tudatlanságból hirdették az Igét, megmenekülhetnek, ha bevallják tévedésüket.

Hálával tartozunk Ist,- nek, Ist,- könyvében Ist,- Gyermekei vannak. Ha odaállunk Ist,- ítélő széke elé, csak azokat engedik be, akikről bizonyságot tesznek. A Sz-Sz- pecsétjét hordoznak, és nem a Babilonét.

Nem tartozunk semmiben máshoz. Zsid. 12:  tartozunk mi Ist,- hez mindig ,és soha se máshová. Ne vesszen kárba a mi  unkánk. Mi Ist,- anyaszentegyházhoz tartozunk a Fiú - val együtt, aki bennünk lakik.                     289-é     …

Mint a napsugár ragyog és fényét ontja szerte szét.

Úgy világítja meg Isten számunkra most az igét.

kar : Tiszta ige hangzik széjjel e világon szerteszét!

Minden népnek küldi Isten üdvadó üzenetét.

Oly hosszú időn sötétségben, téves úton járt a nép,

és most tiszta fényben látjuk  Krisztus Gyülekezetét! kar:

Az apostoli időknek tisztasága s fénye ég: szent

egységben tartja , óvja Isten megszentelt népét. kar:

Isten állit minden embert testén, hova akarja, s

Jézus szerelmével kötve, szent egységben megtartja. kar:

Minden hála és dicsőség Téged illet Jézusunk.

hogy a bábel zavarából mi mind megszabadultunk!

Ámen.