A REMÉNY: JÉZUS KRISZTUS,  A KRISZTUSI ELV.

Mondhatjuk tehát azt, hogy aki nem hisz Krisztusban annak valójában nincs reménye?

„Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban.” Efezusiaknak 2,12

 „Így járnak, akik elfeledkeznek Istenről, az elvetemültek reménysége elvész.”  Jób 8,13

 „Az igazak várakozása örömre fordul, de a bűnösök reménysége semmivé lesz.” Példabeszédek 10,28

Nem csak, hogy mondhatjuk, de kötelességünk is ezt megosztani embertársainkkal.

 „Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.” 1 Thessz. 4,13

Azzal, hogy Krisztus  utat nyitott előttünk és elhozta az Élő Isten igéjét, az ígéret már nem ígéret többé.

 

 

A beteljesült ígéret: a REMÉNY.

„Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében.”  Rómaiaknak 5,2

A Krisztusi elv az, amiben elhívott bennünket az Isten, hogy visszatérjünk hozzá és tőle kapott örökségünkhöz. „És az az ígéret, a melyet ő ígért nékünk: az örök élet.” János első levele 2,25

Mit jelent ez valójában számomra? Kinek van reménye?

Sokan keresnek  titkokat, pedig a titok az, hogy: Krisztus közöttünk van, a Krisztusi elv működik.

„mégpedig azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek.” Kol.1.26-27

Isten  Krisztus feltámadása által adott nekünk élő reményt, mutatta meg végtelen szeretetét felénk.

Reményem nem akkor van, ha valamely felekezethez tartozom, vagy attól függően, hogy minek vallom magam.

 

 

Ők pedig a király meghallgatása után útra keltek. És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük ment mindaddig, amíg meg nem érkeztek. Akkor megállt a hely felett, ahol a gyermek volt.

 Reményem, a hitem igazsága által lehet.

Lehet hitem, de a Szentlélek ereje nélkül esélyem sem lenne a kitartásra.

Minél inkább tisztul bennem a Krisztusi elv, annál inkább távolodom el földi vágyaimtól, találom szembe magam a világgal, a világi látásmóddal, a környezetemmel.

Fokozódik bennem a vágy az Isteni igazság felé, várom a visszatérést a mennyei otthonomba.

„De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik.” 2Péter 3,13

Ez nem fájdalommentes.

Azok a megpróbáltatások, amiket a hitünk vállalása miatt szenvedünk el, megedzenek minket, ha meggyőződésünkben kitartunk  és megajándékoznak a remény áldásával, ami idővel legyőzi  a félelmet és bátortalanságot.

„De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért.”   Rómaiaknak 5.3-6

 Ha sokszor úgy is érzi az ember, hogy nem bírja tovább, a Vígasztalás Lelke által segít az Isten, gyengeségünk és erőtlenségünk idején.

„Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. „ Rómaiaknak 8,26