A  tanya  védve  volt.

A kemény, havas télben Kovács tizedes meg Balogh honvéd hallják a nagymérgű főhadnagy pattogó parancsát: – Ott a távolban látja azt a fekete pontot, tizedes? – Igenis! – Egy tanya van ott a térkép szerint. Kimennek oda most járőrbe, és ha sötét lesz már, akkor felgyújtják a tanyát! Aztán gyorsan vissza! Nagyon fontos ez, mert legkésőbb éjfélre fénynek kell lennie ott, hogy az ütegek arrafelé belőjék a senkiföldjét. Értik? – Igenis! – Indulás! A két katona komoran vánszorgott a közeledő alkonyatban. – Tizedes úr! – No? – Pontosan ma egy esztendeje is gyújtogatással foglalkoztam. – Ne bomolj, te! Hogyhogy? – Hát úgy, hogy egy éve pontosan ilyenkor a kisfiacskámnak gyújtogattam a gyertyákat a karácsonyfán, tizedes úr. Most meg majd házat fogok gyújtani karácsony tisztességére. – Hallgass! Teljesen még nem sötétedett be, mire elérték a tanyát. Akkor a tizedes térde megroggyant. A honvéd átfogta az összeroskadni akaró tizedest. – Mi baja, tizedes úr? – Te! Akár elhiszed, akár nem hiszed, ez a tanya éppen olyan, mint az enyém a vásárhelyi határban. – Káprázat az csak, tizedes úr. No, gyerünk! Odakúsztak a sötétben a házikó ablakához. Belestek. Odabent láttak egy parányi karácsonyfát, egy ember, a felesége meg két apróság bámult a gyertyák lángocskájába. S rákezdtek valami karácsonyi énekre idegen nyelvükön. Kovács tizedes olyant szorított akkor Balogh honvéd karján, hogy az felszisszent, s azt suttogta rekedten: – Vissza te, gyorsan vissza, amilyen gyorsan csak lehet! Futni kezdtek, hogy minél hamarabb messzebb legyenek a tanyától. – Mi lesz ebből, tizedes úr! Kovács tizedes hangja nyugodt, vidám volt a sötétben: – Majd lesz valami, csak gyere utánam! Amikor megérkeztek a fedezékhez, a főhadnagy úr recsegő hangja rájuk rivallt: – Miért nem ég a tanya? Mi? Akkor Kovács tizedes nagyon nyugodt arcával lemutatott a tanya felé, és azt mondta: – Aztat nem lehetett felgyújtani, főhadnagy úr, mert... – Miért nem lehetett? Tán védve volt? – Igenis, főhadnagy úr! A tanya védve volt. – Hát látják, erre nem is gondoltam. Hogy ott védelem is lehet. Pedig hát a senkiföldje az most... – No, menjenek, szereljenek le! A legénységi fedezékhez érve a sötét, idegen éjszakában, a karácsonyi éjszakában Balogh honvéd megszorította a tizedes kezét, és azt mondta neki meleg hangon: – Tizedes úr! Maga igaz ember! Az a tanya csakugyan védve volt! (Egy régi egyházi lapban találta és rövidítve beküldte Balog Miklós)

“Karácsonyi ajándék tippek:
Az ellenségednek, megbocsájtás.
Az ellenfelednek, tolerancia.
A barátodnak, a szíved.
Egy vásárlónak, szolgálat.
Mindenkinek, emberszeretet.
Minden gyereknek, jó példa.
Önmagadnak, tisztelet.”
(Oren Arnold)

"Mert egy gyermek születik nékünk, Fiú adatik nékünk,
és az uralom az ő vállán lesz." Ézsaiás 9,6a.

Isten egy gyermeket adott, Aki összeköt a mennyel, és aki megold mindent.

Ahogy közeledünk az adventi hetekben karácsonyhoz, egyre inkább felcsendül majd az örömhír a betlehemi gyermekről - az egyetlen gyermekről -, aki mindenkinek született.
Adventben Isten teleírja a földet, az eget ezzel az egyetlen szóval: Jön!

Volt-e már neked advented, az az idő, ami megelőzi Jézus születését az életedben?
Egészen más az, hogy nekem születik meg Jézus.

"Jön néked a te királyod" (Zak 9,9).
Mit használ, ha az egész világnak jön, csak neked nem?

Van egy döntő nap annak az életében, aki Jézust befogadja, hogy most az én szívemben, az én istállómban - amelyik piszkos ugyan, de mégis - bennem megszületett Jézus.

Egy gyermek születése mindig csoda. Az egyetlen, az igazi, a legnagyobb csoda a földön Jézus születése. Az igazi csoda, ha a szívedben születhetett meg. Ha az Ige magva belehullik a szívedbe, megtörténik a fogantatás.

Aki ezt átélte, annak már nem probléma a szeplőtelen fogantatás. Ha megmozdul benned az élet, azt észreveszed. Olyan érzések, gondolatok jönnek, amik eddig nem voltak benned.

A testi születés az anyaméhben történik, a lelki születés a szívben.

Add át Neki az uralmat, hogy elmondhasd, bennem belül új öröm, új vágy mozdult, ami eddig nem volt. Tudod már, hogy ez benned az Élet? A hogyanja az egész új életnek, hogy "adatik". Nem cselekedetekből, nem abból, hogy valamit megteszek. Karácsonyi ajándék! Ezt az életet csak elfogadni, befogadni lehet, megköszönni, mert "adatott". Isten áldása legyen az áhítatok olvasóin