Tanulságos
Minden tettünkért felelni kell!

Egyszer egy birodalom rendjének őrei tolvajokat üldöztek, akik a nagy szent, Manduka Muni házában kerestek menedéket. A bölcs éppen meditációját végezte, így tudomást sem vett a körülötte folyó eseményekről, azt sem vette észre, hogy valakik a kunyhójában rejtőztek el. Csak akkor riadt fel, amikor a király szolgái kemény szóval kérdőre vonták:
- Ugyan, mit rejtegeted ezeket a gazfickókat! Biztosan te is a cinkosuk vagy! Na, gyere csak a bíró elé!
Azzal tömlöcbe vetették a tolvajokat Manduka Munival együtt. A bíró a bölcset lándzsa általi halálra ítélte. A hír eljutott a király fülébe, aki azon nyomban kiadta a parancsot, hogy kegyelmezzenek meg az elítéltnek, hiszen az egy nagy bölcs. Éppen jókor jött a királyi futár, mert a hóhér már arra készült, hogy leszúrja Mandukát. A király aztán személyesen könyörgött a bölcshöz, hogy nézze el emberei tévedését, és bocsásson meg nekik.
Manduka Muni nem haragudott rájuk, annál inkább neheztelt Jamarádzsra, aki az élőlények sorsáért felelős félisten. Rögvest el is indult hozzá, hogy kérdőre vonja. Jamarádzs aztán a következő felvilágosítást adta:
- Semmi sem történik az élőlényekkel véletlenül. Soha nem kerültél volna ilyen helyzetbe, ha gyermekkorodban el nem követed azt a butaságot!
Emlékszel, egyszer egy kis hangyát szalmaszállal felnyársaltál. De látod, ártatlan gyermekkorod tettéért, mivel akkor még nem egészen tudatos az ember, nem járt olyan súlyos büntetés, hiszen végül is megmenekültél. De jól jegyezd meg: amit te okozol másnak, azt előbb-utóbb neked is el kell szenvedned, de a jó tett sem marad nyomtalanul.

Kagylókürt 25. száma - 1997
-------------------------------------------------------

Filippi.3 : 7.v….” Ellenben azt , ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért….”

Mi az mit kárnak ítélek Krisztusért ?

Egy másik fordítás :…” De azokat a dolgokat , amelyek olyan természetűek voltak, hogy  számomra nyereségek lehettek volna, letettem,mint amelyeket Krisztusért kárnak ítéltem !...”

----------------------

Zsidó levél, 6 : 10- 13.”….Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkezzen a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek.

Kívánjuk pedig , hogy közületek ki-ki ugyanazon buzgóságot tanúsítson a reménységnek bizonyossága iránt mindvégig.

Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak , akik  hit és békességestűrés által öröklik az ígéreteket.

Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött,

-----------------------------------------