Mondd, miért teszed?

 „Szeretett testvéreim, ti mindig engedelmesek voltatok, amikor közöttetek éltem. Most, hogy távol vagyok, még fontosabb, hogy engedelmeskedjetek. Tegyétek teljessé, és biztossá a megmeneküléseteket! Mindezt pedig Isten iránti teljes tisztelettel, sőt istenfélelemmel vigyétek véghez! Hiszen maga Isten az, aki bennetek munkálkodik. Segít benneteket, hogy akarjátok azt tenni, ami Istennek örömet szerez. Ő ad hozzá erőt, hogy valóban meg is tudjátok tenni ezeket.”Pál levele a filippiekhez 2:12-13 (Egyszerű fordítás)

Biztosan te is tettél már meg számos olyan dolgot, ami nem jött volna tőled természetesen azért, mert valakinek örömet akartál okozni, tetszeni akartál neki, vagy esetleg a megfelelés vezérelt. Meghallgattál kedvességből néhány zeneszámot azokból, melyek Valakinek tetszettek, pedig neked nagyon nem passzolt az ízlésvilágo

Elolvastál pár könyvet azok közül, amiket ajánlott, hogy még több legyen a közös témátok, és a végén pedig meg is szeretted őket. Vagy megtanultál táncolni, mert tudod, hogy ez mennyire sokat jelent a Kedvesnek, ennek ellenére még mindig nem érzed magad táncos lábú Travoltának. Esetleg időről időre elkíséred az operába, pedig ki nem állhatod a műfajt azért, mert fontos neked az a Valaki, aki viszont rajong érte. 

Életünk során számtalanszor lépjük át a komfortzónánkat valaki más kedvéért, és ez bizonyos esetekben teljesen elfogadható. Nem tagadod meg a személyiségedet, nem próbálsz másvalaki lenni, csak azért teszed, mert fontos neked a másik, mert el akarod kápráztatni, ki akarod fejezni, mennyire szereted őt. És ez így van rendjén. 

Isten azonban ma azt szeretné tőled, ha a hited nem tartozna ebbe a kategóriába. Ha a Vele való kapcsolatodat nem a külső kényszerek, megfelelés, vagy valakinek a kedvében járás okozná. Ha Te magad keresnéd az Ő társaságát, Te magad vágynál a közelségére, és te magad is egyetértenél az Ő elveivel. 

Mert a hit nem jöhet a szerelmed, a lelkészed, a családod, a gyülekezet vagy a baráti kör kedvéért. Ezt nem lehet magadra erőltetni, nem lehet "megtanulni" azért, hogy valakiknek megfelelj. Mert a hited elsősorban Istenről és rólad szól, a kettőtök kapcsolata nem származhat érdekből. 

Ma, ahogy ezt az igét elolvasod, tedd fel magadnak a kérdést: kiért, miért hiszel? Kiért, miért élsz úgy, ahogy? És kérd Istent, segítse megtalálni a választ! Segítse a kettőtök kapcsolatát lemezteleníteni, és ha kell, mutatkozzon be neked még egyszer. Mutassa meg igazán önmagát az életedben, adjon egy mindent átformáló tapasztalatot arról, milyen is Ő valójában. 

Te pedig engedd közel magadhoz Istent! Engedd, hogy most csak neked szóljon, csak veled beszéljen. Tegyél félre egy kis időre mindent magad körül, és legyen ez egy olyan pillanat, ami csak Róla és rólad szól. És indulj tovább egy megújult hittel, egy újragondolt kapcsolattal az előtted alló hétnek! 

-----------------------------------------------

Azonnal...

"Jézus pedig azonnal kinyújtva kezét, megragadta őt, és mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" Máté 14.31
 

Hányszor mondtuk szüleinknek vagy hallottuk gyermekeinktől: "mindjárt". Ami azt jelentette: "várj, még nem most". Időnként pedig a "mindjárt"-ból soha lett. Ezért is mondjuk néha egymásnak: "nem mindjárt, MOST!"...

Ebben a szakaszban (Máté 14.22-33) háromszor találkozunk az "azonnal" kifejezéssel. Amikor a tanítványok és a tömeg lelkesen királlyá akarták Jézust tenni, akkor ő azonnal elküldte a tanítványait a Galileai-tó túlsó partjára és elbocsátotta a sokaságot. Talán a tanítványok nem kerülnek bele az éjszakai, embert próbáló viharba, ha késedelem nélkül "azonnal" engedelmeskednek...

Másodszor akkor olvassuk ezt a szót a történetben, amikor a tanítványok kétségbe esve küszködnek a viharban, és egyszer csak látnak valami furcsát és ijesztőt: mintha valaki közeledne feléjük a háborgó vízen. Félelmükben azt gondolják kísértetet látnak, és elkezdenek rémületükben kiáltozni. Jézus azonnal megszólal: "Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!" 

Harmadszor pedig akkor olvassuk, hogy Jézus azonnal cselekedett, amikor Péterre a biztos halál várt. Péter mindaddig járt a vízen, amíg Krisztusra nézett. Ám amikor levette róla a tekintetét, és meglátta a körülötte lévő hatalmas hullámokat elkezdett süllyedni. A viharban esélye nem volt a túlélésre, de amikor kétségbeesetten felkiáltott: "Uram, tarts meg engem!", akkor Jézus azonnal megragadta, és megmentette őt. 

Mi sokszor úgy gondoljuk, hogy Isten nem cselekszik idejében. Néha azt szeretnénk, ha még nem avatkozna közbe, inkább hagyna minket békén, máskor pedig úgy érezzük, már ideje lenne, ha cselekedne. Isten órája azonban pontos. Örök terv szerint cselekszik, semmi nem éri váratlanul. Amikor szükség van rá, akkor "azonnal" és azt teszi, amit ő a legfontosabbnak lát, ami nekünk is a legjobb lesz. Az igazi kérdés inkább az, hogy amikor Isten szólít minket, akkor hányszor mondjuk neki: "mindjárt"?

Legyen áldott a napod!